"Könyörülj rajtam kegyelmeddel, Istenem, töröld el hűtlenségemet nagy irgalmaddal!... Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van."
(Zsoltárok 51,3.5)
Péter apostol bizonyára gyakran azt kívánta, bárcsak ne nyitotta volna ki a száját, és odébbállt, vagy másképpen viselkedett volna. Jézus előre figyelmeztette Pétert a tagadásokra. Ő figyelmeztet bennünket is. De nem mindig figyelünk oda. Elég régóta élek már ahhoz, hogy sok megbánni valóm legyen. Köztük szavak - általában harsány kritikák -, melyek jó szándékom ellenére sohasem segítettek senkinek.
Néhány éve megsértettem valakit, akivel együtt szolgáltam. Csak nemrégiben tettük meg az első lépést a kibékülés felé. Örülök, hogy megtettük. Nem volt könnyű számomra, és bizonyára neki sem. De biztosított róla, hogy nincs benne semmi gyűlölet. Felbecsülhetetlen értéke van az ilyen megbocsátásnak. Mindketten fölismertük, hogy a múltat nem tudjuk megváltoztatni. Ehelyett úgy döntöttünk, hogy előre nézünk. Ez nem könnyű, mert, mint Péter, emlékszünk, mit tettünk. Nehéz felejteni és megbocsátani - néha leginkább magunknak.
Ha a megtörténteken nem is, jelenlegi viselkedésünkön tudunk változtatni. Gondolkozhatunk, mielőtt beszélnénk, kereshetjük a megbántottak bocsánatát. És megbocsáthatunk magunknak. Ezek nem egyszerű, de szükséges döntések.
(Katona Béla)
