Ő megszabadít!

Zöldi Józsefné Magdi
Ő megszabadít!  

Sokszor megállok e nagy csoda előtt.

Megérteni nem tudom, csak imádom Őt!
Mert Ő tudja csak egyedül, hogy egy lélek
Hogyan, miért került a bűn fertőjébe...

Ő tudja csak egyedül, milyen az utunk,

Megemlékezik, hogy por és hamu vagyunk.
S ha szívünk a bűn súlya alatt összetört,
Megbocsátón, irgalmasan emel föl.

Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak,

Megszabadítja mind az elfogottakat!

A gonoszok szándékát róluk elfordítja,

Őrzi életüket Isten áldott karja.

És nem azért, mert mi megérdemelnénk,

Nem azért, hogy jók, igazak lennénk,
Hanem mert örökkévaló az Úr hűsége!
Nem hagyja el azt, ki bízik Őbenne.

Még ha szívünk ezerszer vétkezett is,
Még ha Urához hűtlen lett is,
De ha Felé fordulunk egy könnyes imában,
Megszabadít Ő áldón, megbocsátva!

Mégis

Túrmezei Erzsébet

Mégis

Milyen sokat kellene hinnem, 
s mily keveset hiszek.
Mily keveset kellene vinnem, 
s mennyi terhet viszek. 

Egyedül Rá kellene néznem,
s magamra révedek. 
Ragyog a cél viharban, vészben, 
s hányszor eltévedek. 

Mégis... elcsüggedjek, megálljak?
Miért csüggedjek el
 Hisz oly keveset hiszek még, 
s már az is fölemel. 

Kis hitet, hogy megerősítsen,
míg töről többre nő, 
s egész a célig elsegítsen; 
mert hatalmas Isten Ő!