Füle Lajos
SZILVESZTER
Múlik ez az év is, tűnik az álom...
Percig se marasztalom, vissza se kívánom,
Pedig lapozgatván feljegyzéseimben,
Azt mondja a naptár: javamra volt minden.
Nem hiába éltem, volt feladat bőven.
Voltam ugyan fáradt, nyavajás, erőtlen,
De lehettem friss is, egészséges, boldog,
Hálára, örömre sokkal többször volt ok.
Ki szegény lett értem, kísért jóban, rosszban,
Szegénysége által de meggazdagodtam!
Bűnön, akadályon győzelmesen vitt át,
Fölfedve az élet és az elég titkát.
Leborulva mondom: URAM, hála, hála!
Ámulattal nézek vissza csodákra,
de szebb távlatot lát örvendező lelkem:
tudom, hazavárnak ott a végtelenben.
Múlik ez az év is, tűnik az álom...
Percig se marasztalom, vissza se kívánom,
Pedig lapozgatván feljegyzéseimben,
Azt mondja a naptár: javamra volt minden.
Nem hiába éltem, volt feladat bőven.
Voltam ugyan fáradt, nyavajás, erőtlen,
De lehettem friss is, egészséges, boldog,
Hálára, örömre sokkal többször volt ok.
Ki szegény lett értem, kísért jóban, rosszban,
Szegénysége által de meggazdagodtam!
Bűnön, akadályon győzelmesen vitt át,
Fölfedve az élet és az elég titkát.
Leborulva mondom: URAM, hála, hála!
Ámulattal nézek vissza csodákra,
de szebb távlatot lát örvendező lelkem:
tudom, hazavárnak ott a végtelenben.



