Sugározz!

Füle Lajos

Sugározz!

Míg benned öröm ég,
s lánggal lobog az ünnep,
tekintsd meg azokat,
kik rég hamuban ülnek!
Sugározz meleget
elszürkült életükre,
hát hogyha lángra kap
hitük egy árva üszke!

Te adj erőt...

Te adj erőt

Te adj erőt, hogy bírni tudjak,

Ha megbántanak, ne zokogjak.

Te add meg, hogy eltűrjenek;

Hogy hibáimmal is szeressenek.

Te erősítsd meg erőtlenségem,

Hogy hősként vigyem a keresztem.

Te légy árvaságom erős támasza,

Tudom Te vagy a gyöngék gyámola.

Te őrizd meg a gyöngülő eszem,

Hogy életem nagy teher ne legyen.

Ó adj azoknak szeretetet,

Akiknek én adtam életet.

Legyen szívükben jóság, irgalom,

Öregségemet értő szánalom.

Áldd, őrizd őket édes Jézusom,

Hogy találkozzunk Nálad egykoron.

Vezess, erősíts, oltalmazz,

A végső órámon irgalmazz.

Ámen.

Tegyünk jó elhatározást!

Fr. Anaklét OFM:
Tegyünk jó elhatározást!

- Egy újabb készülődési időszakba léptünk bele, amikor még inkább alkalmassá akarjuk tenni magunkat arra, hogy az Úrnak méltó hajlékai lehessünk. A készülődés gonddal jár, de még nagyobb gond lenne az, ha a készülődésünk csupán külsődleges, felszínes dolgokban mutatkozna meg, vagy ha nem is készülődnénk.

- Adventi készülődéseink elején nagyon ajánlatos az, hogy tegyünk egy jó elhatározást. Sokszor ezen áll vagy bukik a készülődés. Mert ha nem teszünk egy jó elhatározást, akkor máris a halogatás csapdájába esünk.

- Sokszor nagyon jól tudjuk, hogy mi lenne a helyes döntés, a jó elhatározás, amire szükségünk lenne, amiben bensőleg alakulnunk, változnunk kellene, de a halogatásunk által nem hogy nem jutunk előbbre, hanem újból elbukunk.

- Nem számíthatunk arra, hogy „majd valahogyan lesz”. Például: Isten önmagától nem rendezi el a dolgokat, hisz ő eleve számít ránk. Ő csupán segíteni akar a jó feltételeink véghezvitelében. Lehet, hogy most nehéz a megszokott, a közönyös állapotból kilépni, de megéri. Később egészen biztos, hogy sokkal nehezebb lesz.

- Mindig meg kell küzdenünk, hogy ne azt tegyük, ami könnyű, hanem azt, ami helyes! Isten soha sem alternatívákat, a dolgok, a terhek alól való kibúvó lehetőségeket kínál, hanem mindig az egyetlen, a helyes utat mutatja meg nekünk. Istennél nincsenek alternatívák, svédasztalok, választható receptek; csak egyetlen lehetőség van, vagyis a helyes út.

- Érdekes, hogy a világ a különféle vásárok, fogyasztói kínálások által éppen az élvezhető svédasztalok, alternatívák felé akarja terelni a figyelmünket, vagyis a lényegestől, a bensőségestől akar megfosztani.

- Adventi készülődésünknek az elején tegyünk tehát jó elhatározást, olyat, ami nem az élvezhető felé irányítja a figyelmünket, hanem a bensőséges nagy találkozásra készít elő. És vigyázzunk, ne hallgassunk a halogatás kísértő szavára!

Remény

Ferenczi Gyuláné: 

REMÉNY

Ha tovatűnt a nyár,
s szíved melegségre hiába vár
és megérint a komor ősz hideg szele:
Hozzá gyere!

Mikor minden bús, sivár
lelked szárnyalna bár,
de nem jut messzire:
Hozzá gyere!

Ha rádszakadt a magány,
lelked valakire vacogva vár,
de nem érint többé simogató keze:
Hozzá gyere!

Hozzá, ki örök Szeretet,
letörli minden könnyedet,
s ha életednek itt vége már,
Istened örökre karjaiba zár!

BÍZTATÁS

Juhász Zsófia

BÍZTATÁS

Egész világot hozzál, hogyha jössz

Arcod ragyogjon, fényljen mint a könny,
Napfény csillogjon ujjaid hegyén
Mellyel simogatsz a fájdalmak helyén.

Egész világod szóljon, ha köszönsz
Vidám ,,jó napot' - napba öltözött
És kézfogásod erős mint a pánt
mely azt üzeni: senki se bánt!

Egész karoddal ölelj hogyha fogsz,
Fél öleléssel, csak félig dobogsz
Ha a küszöbnél lábad megáll,
a mosolygásod szívbe nem talál

Egész világod szóljon, ha beszélsz
Megtorpanásod azt jelenti- félsz
Csak félig fúvod arany trombitád
Pedig a jó szó gazdára talál.

A zsebeidből folyjon drága gyöngy
mely beragyogja mind azt mi göröngy
Ajtónyitásod nyomán fény derül
Egész szívvel vagy csak birtokon belül

Otthon leszel, ha kigyújtod a fényt

és ha reménnyel táplálsz majd reményt
Egész világot adjál hogyha adsz
Apró darabkák nem számítanak
Egész világot adjál hogyha adsz
Fél világoddal- magadra maradsz!

Egész világot kaptál nem felet
Ő azért jött, hogy- bővölködjenek!

GYŐZELEM

Ladányi Andrásné Ági
GYŐZELEM

Gyenge vagy? Erőtlen?

Összetört, semmi?

Teher alatt görnyedő?

Válságban szenvedő?

Lankadó karokkal?

Megroggyant lábakkal?

A világ ellened?

Szívedben kételyek?

Problémák feletted?

Fáradság testedben?

Belsőhang szólít:

Meg tudod tenni!

Erőt tudsz venni!

Csak nézz a keresztre,
nem kell más semmi!
Úrban a bizalmad,
s legyőzöd önmagad!
Áldások, források
számodra fenntartva!
Csatádat megnyered
s tiéd a GYŐZELEM!

Az elengedésről

Az elengedésről

"Az engedés a belső elfogadását jelenti annak, ami van. Nyitott vagy az életre. Az ellenállás belső összehúzódás, az ego kagylóhéjának a megkeményítése. Becsukódsz. Bármit is teszel a belső ellenállás állapotában (amit negativitásnak is nevezhetünk), az több külső ellenállást teremt, és az univerzum nem áll az oldaladra, az élet nem támogat. Ha az ablakredőny zárva, a napfény nem tud beáramolni. Ha azonban belül engedsz, ha megadod magadat, akkor a tudat új dimenziója nyílik meg. Ha ilyenkor lehetséges vagy szükséges cselekedni, a tetted összhangban lesz az egésszel, és tettedet támogatja a kreatív intelligencia, az a kondicionálatlan tudat, amellyel a belső nyitottság állapotában eggyé válsz. Ekkor a körülmények és az emberek is segítenek, együttműködnek veled. Szerencsés "véletlenek" történnek. Ha pedig ilyenkor nem lehetséges cselekedni, akkor megpihensz abban a békességben és belső nyugalomban, ami a megadással jár. Megpihensz Istenben."

( Eckhart Tolle )

Tanulni kell

Tanulni kell

Nemes Nagy Ágnes
(1922. Budapest - 1991. Budapest)

Tanulni kell. A téli fákat.
Ahogyan talpig zúzmarásak.

Tanulni kell. A nyári felhőt.
A lobbanásnyi égi-erdőt.

Tanulni kell mézet, diót,
jegenyefát és űrhajót,

a hétfőt, keddet, pénteket,
a szavakat, mert édesek,

tanulni kell magyarul és világul,
tanulni kell mindazt, ami kitárul,

ami világít, ami jel:
tanulni kell, szeretni kell.

A megbocsátás

"Drágakő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, 
ahova csak fordul, okosan cselekszik." 
(Példabeszédek 17 : 8)

"A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; 
és a kebelben való ajándék a kemény búsulást." 

( Példabeszédek 21 : 14)

A megbocsátás

Megtanulhatunk félelmeinktől megszabadulni a megbocsátás által úgy, hogy mindenkit -így magunkat is - vétlennek látunk. A megbocsátást nem abban az értelemben kell értelmeznünk, hogy eltűrjük egy másik ember nekünk nem tetsző viselkedését, hanem abban, hogy helyesbítjük azt a bennünk kialakult téves elképzelést, miszerint az illető ártott nekünk.

Aki nem bocsát meg annak lelkét félelem uralja. Az ilyen ember biztos abban, hogy dühe indokolt, elítélő véleménye pedig helytálló. Aki nem bocsát meg embertársainak, ugyanolyannak látja a múltat és a jövőt, és ellenáll a változásnak. Nem akarja, hogy a jövő eltérjen a múlttól, önmagát ártatlannak véli, a többieket pedig bűnösnek. A konfliktus élteti és az, ha igaza van. A boldogság egyik forrása a megbocsátás.

Bárki megtanulhatja a megbocsátást, függetlenül attól, hogy hány éves, jelenleg milyen világnézettel rendelkezik, miket tapasztalt meg a múltban, vagy hogyan bánt eddig a körülötte élőkkel. A megbocsátás a lehető legnagyobb erejű orvosság. Ha nem bocsátunk meg a szenvedés mellett döntünk.

A szeretet és a lélek szempontjából a megbocsátás azt a szándékot jelenti, hogy meg akarunk szabadulni a fájdalmas múlttól, a választást, hogy nem találunk többé értéket a gyűlöletben és haragban. Meg akarunk szabadulni a vágytól, hogy fájdalmat okozzunk másoknak és magunknak, valamilyen múltban történt dolgok miatt. A szándékot jelenti, hogy nyitott szemmel törekszünk meglátni másokban a fényt ahelyett, hogy ítélkeznénk, vagy elutasítanánk őket.

Mi a hatásosabb gyógyszer azoknak a kezelésére, amelyek az előbbi tüneteket okozzák? A megbocsátás. Ha megbocsátunk másoknak, azzal közelebb jutunk ahhoz, hogy önmagunknak is megbocsássunk. A megbocsátással az immunrendszerünk erősebbé válik.

Nehéz megbocsátani, ha Énünk /a rosszabbik Énünk/ tanácsát fogadjuk meg, amely azt mondja, akkor cselekszünk helyesen, ha megbüntetjük az illetőt, aki fájdalmat okozott nekünk, és megtagadjuk tőle szeretetünket. Nehéz megbocsátani, mert makacs Énünk van, amely arról próbál meggyőzni, hogy a gyűlölet jobb és biztonságosabb a számunkra, mint a szeretet. Nagyon fontos, hogy ne tegyük Énünket az ellenségünké, de ne is hallgassunk rá. Vagy teljesen megbocsátunk, vagy nem beszélhetünk megbocsátásról.

Meggyőződésem szerint csak akkor lehetünk igazán boldogok, és elégedettek, ha megértjük annak fontosságát, hogy megbocsátással és szeretettel fordulunk önmagunk és mások felé.
Nagyon fontos, hogy a megbocsátás mindennapi gyakorlattá váljék.

Isten is megbocsátásra nevel!

Ő megszabadít!

Zöldi Józsefné Magdi
Ő megszabadít!  

Sokszor megállok e nagy csoda előtt.

Megérteni nem tudom, csak imádom Őt!
Mert Ő tudja csak egyedül, hogy egy lélek
Hogyan, miért került a bűn fertőjébe...

Ő tudja csak egyedül, milyen az utunk,

Megemlékezik, hogy por és hamu vagyunk.
S ha szívünk a bűn súlya alatt összetört,
Megbocsátón, irgalmasan emel föl.

Igazságot szolgáltat az elnyomottaknak,

Megszabadítja mind az elfogottakat!

A gonoszok szándékát róluk elfordítja,

Őrzi életüket Isten áldott karja.

És nem azért, mert mi megérdemelnénk,

Nem azért, hogy jók, igazak lennénk,
Hanem mert örökkévaló az Úr hűsége!
Nem hagyja el azt, ki bízik Őbenne.

Még ha szívünk ezerszer vétkezett is,
Még ha Urához hűtlen lett is,
De ha Felé fordulunk egy könnyes imában,
Megszabadít Ő áldón, megbocsátva!

Mégis

Túrmezei Erzsébet

Mégis

Milyen sokat kellene hinnem, 
s mily keveset hiszek.
Mily keveset kellene vinnem, 
s mennyi terhet viszek. 

Egyedül Rá kellene néznem,
s magamra révedek. 
Ragyog a cél viharban, vészben, 
s hányszor eltévedek. 

Mégis... elcsüggedjek, megálljak?
Miért csüggedjek el
 Hisz oly keveset hiszek még, 
s már az is fölemel. 

Kis hitet, hogy megerősítsen,
míg töről többre nő, 
s egész a célig elsegítsen; 
mert hatalmas Isten Ő!

NE MENJEN LE A NAP!

Rolla Margit:
NE MENJEN LE A NAP!

Vigyázz! A szó s a perc tűnik,
de mélyre ás! Nyomába
nem érsz többé, el nem fogod,
ha fájna is, hiába.

Ha egyszer... egyszer bántanál
és sujtanál szavaddal:
vigyázz! Ne menjen le a nap
a tőled jött haraggal!

Mert fáj a szó és fáj a perc
s a szó s a perc is árva!
Pusztít: haraggal hűlt szivünk
hűvös mélyére zárva.

Oltod az égi fényeket...
S későn lesz hogyha látod,
mint nő körül a vad bozót:
sűrű és vak magányod.

Bocsáss meg!

Bocsáss meg!  

„Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen…”
(Kolossé 3:13)

C. S. Lewis mondta: „Mindenki szép gondolatnak tartja a megbocsátást, amíg nem történik vele valami, amit meg kell bocsátania”. Mac Anderson írja: „Az életben néhányszor rosszul bántak velem. Az első reakcióm… a harag és a neheztelés volt. Éreztem, ahogy a gyomrom összeszorult, elment az étvágyam, és az öröm eltűnt az életemből… mintha egy kosármeccsen egy félidőt fémből készült cipőkben játszottam volna. Majd az öltözőben az edző ezt mondta: »A második félidőben próbáld ki ezt a pár Nike cipőt!«. Szorozd ezt meg tízzel, és megérted, milyen érzés letenni az érzelmi terheket a megbocsátás ereje által.” Jézus leleplezte azt a mítoszt, hogy a szeretet érzelmekre épül. A szeretet akarati döntés, ha szereted Istent, megtartod parancsolatait. Ez ilyen egyszerű. Ha azzal küszködsz, hogy megbocsáss valakinek, aki megbántott, íme néhány szentírási útmutatás, ami segítségedre lehet.

Ne keress megtorlást! 

Inkább „…győzd le a rosszat a jóval” 
(Róma 12:21)! 

Isten azt mondja: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek”
 (Róma 12:19). 

Ne siess az ítélettel!
 Ez nem mindig könnyű, ha te vagy a sértett fél, de a Végső Bíró azt mondta: „amilyen ítélettel ítéltek, olyannal ítéltettek…”
 (Máté 7:2). 

Hozd rendbe a dolgokat! Jézus azt mondta: „…békülj ki… atyádfiával…”
 (Máté 5:24). 

Ne várj arra, hogy a másik ember tegye meg az első lépést – tedd meg te! „Törekedjetek mindenki iránt a békességre…” 
(Zsidók 12:14).

Imádkozz azért, aki megbántott! Bármennyire is nehezedre esik, „…imádkozzatok azokért, akik bántalmaznak titeket” 
(Lukács 6:28)! 

Isten megadja kegyelmét ahhoz, hogy meg tudj bocsátani, és hogy az embereket az Ő szemével tudd nézni. 

AZ ÚR VEZET...

Lukátsi Vilma  

AZ ÚR VEZET...

Emlékezzelek!

És mintha csak tegnap történt volna,

Halljátok meg ismét az elhívást!

És dobbanjon rá újra szívetek,

ne kívánjatok soha, soha mást!

Akármi lesz... Az Úr vezet...

Az elhívás nem sima útra szólt,

És nem vert nektek hidat a vízen,

A víz víz maradt, az élet élet.

De - járni tanított a tengeren...

A víz felett...

Az Úr vezet!

Szürke, nehéz köd borul reátok.

Sokan inganak, sokan elesnek,

- Testvéreim! De ti álljatok meg!

Mert rajta kívül bármit is kerestek,

Kudarcba fúl...

Vezet az Úr...

Higgyétek el és ma még erősebb

Legyen bennetek a drága tudat

Hogy bármi sötét köd is száll reátok,

A felhők között ott fénylik a nap

Egyszer előtör izzó sugárral,

S akit elhívott szent elhivatással,

Boldog lesz, hogy nem lett hűtlen.

Mert vezet az Úr,

Vezet...

Szüntelen...

Szeretném...

Dévényi Erika

SZERETNÉM....

Szeretném látni a mosolyt az arcodon

Tisztán, szelíden úgy, hogy ragyogjon

Szeretném látni a boldog szemeket

Amelyekből más is erőt meríthet

Szeretném hallani a boldog nevetést

Amely mindig őszinte és békés

Hallani, ahogy a jót dicséri szád

S nem az elégedetlenség nehezedik rád

Szeretném érezni, hogy békés a világod

Hogy hiteddel a rosszat leigázod

Felülkerekedsz a súlyos bánaton

Hisz Isten veled van minden utadon

Szeretném tudni, hogy jó döntést hozol

Ha válaszút előtt botladozol

Mindig tudd pontosan, melyik Isten útja

Tudd, ha rálépsz boldogság vár rajta

Szeretném, hogy vágyaid valóra váljanak

De hinned kell, hogy imáid meghallgattatnak

S ehhez legyen az a hely a templomod

Ahol a válasz már a szívedben visszhangoz

Szeretném, ha aggódó szíved lecsendesülne

Ha minden gondod Isten elé lenne letéve

Ha szíved ezáltal teljesen felszabadulna

A fénysugár lelkedig hatolhatna

Szeretném, ha veled érted imádkozhatnék

A bánatodban is szívesen osztoznék

Ha nyújtod a kezed, Isten elé vezetlek

Hitem szikrájából lángot gyújtok neked

Szeretném, akár a könnyeid árán is

Hogy hinni tudj abban, aki felszabadít

Egy kőhajtásnyira van az igaz szeretet

De a követ neked kell a földről felemelned.

Áldott Újévet kívánok ! - 2024.

Dr. Joó Sándor: Boldog, akinek megbocsáttatott....

"Boldog az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett, boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen. Míg elhallgattam, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt. Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét. Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el őhozzá." 
(Zsoltárok 32,1-6)

" ...  Igénk nem azokat mondja boldogoknak, akik most az év végi számadáson azt mondják magukban: jó nekem, nem terhel semmi különösebb vétek súlya. Bár nem mindent úgy tettem, ahogyan kellett volna, de összehasonlítva magamat ezzel vagy azzal az ismerősömmel, mégsem volt olyan rossz az életem! Igénk szerint nem azok a boldogok, akik most jó év végi számadást csinálnak lelkükben a saját becslésük szerint, hanem az a boldog, “akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett”. 

Tehát nem az a boldog, akit a saját életének a vélt vagy valóságos eredményei tesznek most boldoggá, hanem akit Isten tesz a bűnbocsánat által boldoggá! Akivel Isten a legnagyobb jót teheti, azt, hogy minden vétkét elfedezi! Tehát aki kénytelen beismerni, hogy nemcsak hibái vannak, amiket jóvátehet még, hanem alapvető, nagy bűne van: Isten nélkül élte végig az elmúlt esztendőt! És ezt nem bírja jóvátenni!

Igénk hozzáfűzi még: boldog, akinek “lelkében csalárdság nincsen”. Csak most ne legyen bennünk semmi csalárdság, semmi önbecsapás! Mert az ember hajlandó ösztönösen tiltakozni ez ellen a leleplezés ellen. Hajlandó nem teljesen beismerni, valamit leplezni belőle, mentegetni magát: nem vagyok én olyan istentelen, hiszen ahol hibáztam is, eredetileg jól gondoltam, csak nem sikerült! Boldog az, akiben nincs ilyen csalárdság, ilyen hamis önvigasztalás, aki nem próbálja szépíteni magát, aki nem próbál titkolni valamit Isten előtt, mert ezzel újra csak még jobban menekülne Isten elől. Ha abban van a boldogság, hogy Isten a bűnbocsánat által újra helyreállítja a kapcsolatot közöttünk és Őközötte, akkor a legszerencsétlenebb dolog, amit az ember tehet, az, hogy nem őszinte, hogy rejteget még valamit, hogy kikerüli a bűneit megbocsátani akaró Istent! Jaj, oly nehéz a magunk teljes kudarcát, csődjét igazán elismerni! ..."

"... “Boldog az - óh, igen, az a boldog, - akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.” Így akar most boldoggá tenni az Úr, lezárni a bűnbocsánat kegyelmével azt, ami elmúlt. Visszaállítani, visszafogadni a Vele való életközösségbe, hogy fölszabadulva kezdhessünk egy valóban boldogabb új esztendőt, egzisztenciálisan újat, emberi életünk igazi létformájában: Vele!
Ámen."