Mától minden más...

Mától minden más...

Tudod, most új élet vár, bármit is tettél, 

Ő megbocsát. 

Hallod, hogy szólít, csak téged hív,

 Szíved nyitva áll, tudd, hogy ma rád talál! 

Mostantól új ember vagy,
 nem kell már félned,

 Ő támogat. 
Érzed, hogy szívedbe költözik, 

csak hinned kell, csak bíznod kell! 

Most az életed a fénybe vezet, 
kezdd most el, indulj el!

Mától minden más, mert örökké élsz majd, 

Jézus vigyáz rád, megvéd és megtart, 

Ő ígérte azt, hogy soha el nem hagy,

 Ő mindig veled jár, és fogja kezed, 
mert nagyon szeret.

 Nem tévedhetsz el, ha csak benne bízol,

 erőt ad az Úr, ha döntened kell. 

Megvigasztal majd, ha elfáradnál. 

Ő nem hagy egyedül, 
Ő a legjobb barát.

Lesznek majd kérdéseid, rád tör a kétely, a félelem. 

Ne hagyd, hogy győzzön a kétkedés, 

Krisztus megtart, hogy szilárdan állj. 

Minden elpusztul, te akkor is megmaradsz, 

Benne élsz! 

Mert az életed a fénybe vezet, 
kezdd most el, indulj el!

Mától minden más, mert örökké élsz majd, 

Jézus vigyáz rád, megvéd és megtart, 

Ő ígérte azt, hogy soha el nem hagy, 

Ő mindig veled jár, és fogja kezed, mert nagyon szeret. 

Nem tévedhetsz el, ha csak benne bízol, erőt ad az Úr, 

ha döntened kell. 

Megvigasztal majd, ha elfáradnál. 

Ő nem hagy egyedül, Ő a legjobb barát.

HÁLA

Ismeretlen szerző

HÁLA

Hála neked, Uram Jézus:

mindenért, amit megadtál,
mindenért, amit elvettél,
mindenért, amit megbocsátottál,
mindenért, amit megakadályoztál,
mindenért, amit megengedtél,
mindenért, amit megelőztél,
mindenért, amit ajándékul adtál,
a miattam, helyettem, érettem
hordozott keresztedért, és
a hajlékért, ami a mennyben
nekem elkészítettél.
El nem múló örök hála neked,
Uram Jézus, hogy engem is
szeretetedbe fogadtál!

Szabolcska Mihály - Ünnepnapok

 Áldott Adventet kívánok!

Szabolcska Mihály - Ünnepnapok

A szeretet az én vallásom.
A jótétel az imádságom.
Ha mikor egy csöpp jót tettem:
Ünnep van aznap a szívemben!

Nem építem az üdvösségem,
Vakhitű, pogány gyűlölségen,
Sem égi, földi boldogságon:
Ember csinálta szűk dogmákon!

Célom e gyarló, földi testben
Megállni minél emberebben.
S úgy osztani be életútam:
Ahogy Krisztustól tanultam.

Megnyugodni a jó Istenben,
Ki mindig jóra vezérel engem.
S legfőképp egyre törekedni:
Mindenkit testvérként szeretni!

A szeretet az én vallásom,
A jótétel az imádságom,
Ha mikor egy csöpp jót tettem:
Ünnep van az én szívemben!

312. Ének - Református ének

Várj ember szíve készen....

1. Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr, Ki üdvösséged lészen. Szent győztes harcosúl,
Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok Ő. 

2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek el!
A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen.

3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, Őt nemhiába várod: Betér hozzád, megáld
A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.

4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: Te készítsd el: tenéked Lesz otthonod e szív.
Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.

http://www.youtube.com/watch?v=k6zPqTTQevw

Csak amire vágytok

Csak amire vágytok 

Kérem Istent toldja meg nektek
Egészítse ki emberi létetek
Adja meg nektek, miről csak álmodtok
Nem többet, csak amire vágytok

Tudom, nem álmodtok csodás palotáról
Csak egy kis lakásról, melyben tűz lángol
Ahol asztalt körülülve imádkozhattok
Evés előtt áldást mondhattok

Tudom, nem vágytok királyi palástra
Csak meleg, puha takaróra
Mely betakarja az álmos gyermekeket
Mely alatt boldog álmot kergethetnek

Tudom, nem érték nektek a drágakő
Ami fölösleg, az már csak nehéz kő
Csak jusson mindenre, a hétköznapokra
Hogy Isten szeretetét szükség ne árnyékolja

Tudom, nincs teljesíthetetlen kívánságotok
Csak őrizni akarjátok a családi lángot
Gyermekszemekben fájdalmat ne lássatok
Legyen erős ölelő karotok.

Van egy valami, amiből többet kívánok
Még többet, mint amire vágytok
Erősítse meg az Úr oly nagyon hitetek
Hogy túlcsorduljon bennetek az Istenszeretet.

"A szeretet... nem rója fel a rosszat."

"A szeretet... nem rója fel a rosszat."

(1. Kor. 13,4-5)

Mindnyájunkat érnek sérelmek. Akarva-akaratlanul bántjuk egymást. Olyan ez, mintha egy kis (néha nagyobb) követ dobnánk egymáshoz. Rosszulesik, fáj, esetleg maradandó sérülést is okoz. Hogyan fogadjuk a sértést, bántást?

Vannak, akik azonnal visszadobják a követ. Ők nem hagynak megtorlás nélkül semmilyen sérelmet. Általában nagyobbat ütnek vissza, mint amekkorát kaptak, nagyobb kő repül, mint ami őket érte el. És így tartják helyesnek, kölcsönkenyér visszajár, ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel - mondogatják. A történelem olyan háborúk sora, amelyek gyakran így robbantak ki.

A félénkebb, csendesebb emberek elteszik emlékbe ezeket a köveket. Egész gyűjteményük van már, és évek, évtizedek múlva is számon tartják, hogy kitől mit szenvedtek el. Ők nem állnak bosszút, de tartják a haragot, és ez sok keserűséget halmoz fel a szívükben. Gondosan felróják, emlékezetbe vésik a sérelmeket.

Mai igénk azt mondja, van egy harmadik lehetőség is: a szeretet nem rója fel a rosszat. Van, aki nem dobja vissza, és nem is tartja számon. Miért? Mert nem ér rá, feladata, küldetése van, és tudja, hogy menet közben kap az ember ütéseket, de azokon túl kell tennie magát, fontosabb dolga van, mint a sérelmeivel foglalkozni.

Sőt: van, akinek arra is van ereje, hogy a gonoszra jóval válaszoljon. Neki is fáj, ha megdobták, de telik arra, hogy jóval viszonozza a rosszat Is. Mentegeti még az ellenségét is. Jézus a kereszten ezt tette. Az tudja az ő példáját követni, aki rádöbbent, hogy ő is megdobálta Jézust, de őérte is imádkozott, amikor haldoklott. S akinek megbocsáttattak a bűnei, az tud megbocsátani másoknak. Ez nem csupán az értelem belátása, végképp nem az érzelmek feladata, mert lehet, hogy így is fáj a sérelem, ez akarat döntése. És nagy felszabaduláshoz és békességhez vezet.

(Cseri Kálmán)

A megbocsátás

"Drágakő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, 
ahova csak fordul, okosan cselekszik." 
(Példabeszédek 17 : 8)

"A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; 
és a kebelben való ajándék a kemény búsulást." 

( Példabeszédek 21 : 14)

A megbocsátás

Megtanulhatunk félelmeinktől megszabadulni a megbocsátás által úgy, hogy mindenkit -így magunkat is - vétlennek látunk. A megbocsátást nem abban az értelemben kell értelmeznünk, hogy eltűrjük egy másik ember nekünk nem tetsző viselkedését, hanem abban, hogy helyesbítjük azt a bennünk kialakult téves elképzelést, miszerint az illető ártott nekünk.

Aki nem bocsát meg annak lelkét félelem uralja. Az ilyen ember biztos abban, hogy dühe indokolt, elítélő véleménye pedig helytálló. Aki nem bocsát meg embertársainak, ugyanolyannak látja a múltat és a jövőt, és ellenáll a változásnak. Nem akarja, hogy a jövő eltérjen a múlttól, önmagát ártatlannak véli, a többieket pedig bűnösnek. A konfliktus élteti és az, ha igaza van. A boldogság egyik forrása a megbocsátás.

Bárki megtanulhatja a megbocsátást, függetlenül attól, hogy hány éves, jelenleg milyen világnézettel rendelkezik, miket tapasztalt meg a múltban, vagy hogyan bánt eddig a körülötte élőkkel. A megbocsátás a lehető legnagyobb erejű orvosság. Ha nem bocsátunk meg a szenvedés mellett döntünk.

A szeretet és a lélek szempontjából a megbocsátás azt a szándékot jelenti, hogy meg akarunk szabadulni a fájdalmas múlttól, a választást, hogy nem találunk többé értéket a gyűlöletben és haragban. Meg akarunk szabadulni a vágytól, hogy fájdalmat okozzunk másoknak és magunknak, valamilyen múltban történt dolgok miatt. A szándékot jelenti, hogy nyitott szemmel törekszünk meglátni másokban a fényt ahelyett, hogy ítélkeznénk, vagy elutasítanánk őket.

Mi a hatásosabb gyógyszer azoknak a kezelésére, amelyek az előbbi tüneteket okozzák? A megbocsátás. Ha megbocsátunk másoknak, azzal közelebb jutunk ahhoz, hogy önmagunknak is megbocsássunk. A megbocsátással az immunrendszerünk erősebbé válik.

Nehéz megbocsátani, ha Énünk /a rosszabbik Énünk/ tanácsát fogadjuk meg, amely azt mondja, akkor cselekszünk helyesen, ha megbüntetjük az illetőt, aki fájdalmat okozott nekünk, és megtagadjuk tőle szeretetünket. Nehéz megbocsátani, mert makacs Énünk van, amely arról próbál meggyőzni, hogy a gyűlölet jobb és biztonságosabb a számunkra, mint a szeretet. Nagyon fontos, hogy ne tegyük Énünket az ellenségünké, de ne is hallgassunk rá. Vagy teljesen megbocsátunk, vagy nem beszélhetünk megbocsátásról.

Meggyőződésem szerint csak akkor lehetünk igazán boldogok, és elégedettek, ha megértjük annak fontosságát, hogy megbocsátással és szeretettel fordulunk önmagunk és mások felé.
Nagyon fontos, hogy a megbocsátás mindennapi gyakorlattá váljék.

Isten is megbocsátásra nevel!

A szeretet... nem gerjed haragra...

"A szeretet... nem gerjed haragra, nem rója fel a gonoszt."

(1.Korinthus 13,5b )

Gondolj arra, akit a világon a legjobban szeretsz. 
Nem szoktál vele szemben haragra gerjedni? 
Nem úgy van, hogy olyan hirtelen kemény szavakat tudsz mondani? 
Talán kegyetlen szavakat, ami fáj. Nincsenek-e indulatkitöréseid? 
Akkor ami benned van, az nem szeretet. "A szeretet nem rója fel a gonoszt." 
Az egyik fajta ember úgy haragszik, hogy hirtelen kitör, aztán elmúlik. 
Lehet, az a fajta vagy, aki nem mutat semmit, de nem tud megbocsátani. 
Felróvod! Tudjuk, mit jelent ez, hogy sok van a rováson. 
Valahol a szívünkben mindent felróvunk. Évtizedekre visszaemlékszünk. 
Tudod, mit imádkozol a Miatyánkban?
Úgy bocsásson meg nekem Isten, ahogy én is az ellenem vétkezőknek. 
Mi lenne, ha Isten is azt mondaná: megbocsátok, de nem felejtek? 
Hány ember van, aki semmit nem mond, de belül morog, kedvetlen, megkeseredett. Úgy járkál, mint egy sértett királynő. Vegyék észre, velem nem lehet így bánni. 

A szeretet nem csak megbocsát, hanem el is felejt. 
Az nem szeretet, amikor úgy jársz otthon, hogy engesztelhetetlen vagy. 
A szeretet nem tesz ilyet. A szeretet megbocsát, mégpedig úgy, hogy "nem rója fel a gonoszt, nem gerjed haragra". Nem emlegeti, nem tör ki, szeret.  Amikor beteszed a bögréket, mindig úgy teszed, hogy a szép oldalát fordítod kívül. 
Miért nem teszed ezt az emberekkel? 
Miért mindig a csorba oldalát fordítod kívül? 
Nézd a szép oldalát - van neki az is. 
Ne úgy állítsd magad elé, hogy azt lásd benne, ami rossz. 
A szeretet azt nézi, ami szép, ami jó, ami szeretnivaló. Azt látja meg újra és újra, és azért hálás Istennek.

Isten szeretete végtelen

Mészáros Jánosné
Isten szeretete végtelen

Néha mikor elgondolkodol

Kire számíthatsz az életed során,

Egy név az csak, mely benned érlelődik:

Isten, a Mi Atyánk!

Ha bánatod van, bármilyen fájdalmas

Ő az, kihez igaz szívvel elvonulhatsz.

Nem nevet ki, nem űz gúnyt belőled,

Hatalmas szeretete, megsegít és átölel.

Félelmed úgy érzed, nehéz elviselned,

A mi Urunk az, ki ebben segít neked.

Úgy érzed, néha az élet unalmas,

Sok-sok gond nehezedik rajtad.

Fordulj csak bizalommal az Atyához,

Oltalmat adó keze, minden gondot megold.

Megcsaltak, becsaptak, átgázoltak rajtad,

Nem kívánsz tovább élni, célodat feladtad.

Egyet tegyél meg, menj az Úr házába,

Bánatos szíved valami boldogság átjárja.

Rádöbbensz: bánatodra a választ rögtön megtaláltad.

Előtte nincs titok, őt be nem csaphatod,

Őszinte legyen minden pillanatod.

Minden időben, minden korban,

Esőben, hóban, zivatarban

Az egyetlen akire mindenben számíthatsz.

S mikor közeleg a vég, közeleg az elmúlás

Ő az egyetlen, aki mindig melletted áll-

Nem hagy ott egy pillanatra sem,

Megölel... megsegít... fájdalmadon enyhít.

Utolsó pillanatban is Ő fogja a kezed,

Ő lesz az, aki fogad majd a nagy mindenségben.

Most már tudod, az életed véges,

Mindig és mindenért az Istent szólítod meg.

Tehát még nem késő, alakítsd így

az életed,

Meglátod az Úr majd megsegít tégedet.

Köszönd meg számtalanszor az életet Néki,

Meglátod, Hited mindig, mindenben

átsegít.

Istenünk szereti az embert

Istenünk szereti az embert

„Amikor Isten látta, amit tettek, és hogy mindenki megtért a maga gonosz útjáról, megbánta Isten, hogy pusztulásba akarta dönteni őket, és nem tette meg”

 (Jónás 3,10)

Féltőn szerető Istenünk van, és ez igen nagy biztonságot ad nekünk. Az ember bűnt bűnre halmoz, meggondolatlanul cselekszik, eltér az isteni parancsolatoktól, megy a maga feje után, és csodálkozik, ha rosszul megy a dolga. Isten viszont figyeli az embert és próbálja jó útra téríteni. Régen ezt próféták által rendezte, küldött olyan szolgát, aki nyíltan felfedte az elhajlásokat. Így indította el Ninivébe Jónást is, aki erőteljesen és határozottan szólt a mélyen bűnben levő néphez: elvesznek, ha nem térnek meg rettenetes bűnös útjukról. Isten már elkészítette a veszedelmet számukra, de még adott nekik egy utolsó esélyt. És komolyan vették a figyelmeztetéseket: bűnbánattal böjtölt a király, a nép, még az állatok is. A következmény pedig az volt, hogy Isten nem pusztította el a megtért város lakóit. Isten a bűnös embert Jézus Krisztusban váltotta meg, hiszen benne jelent meg az üdvözítő kegyelme, azt bizonyítva, hogy minden körülmények között szereti az embert. Nekünk ezt viszonoznunk kell, meg kell tagadjuk a hitetlenséget, a világi hitványságokat és józanul, igazságosan, kegyesen kell élnünk a világban. A feltétel nélküli hit, remény vezessen bennünket, és törekedjünk a jó cselekedetekre.

 (Horváth Csaba)

Forrás

Facebook - Reformátusok

 

Isten szeretné, hogy emlékeznél ...SOSE ADD FEL !

SOSE ADD FEL !

Csak ha elegendő bélyeg van rajta !

10 dolog, amire Isten szeretné, hogy emlékeznél:

1. Megnyugvást adok neked
2. Erőt adok neked
3. Válaszolok neked
4. Hiszek benned
5. Meg foglak áldani
6. Érted vagyok
7. Nem foglak cserben hagyni
8. Gondoskodni fogok rólad
9. Veled leszek
10. Szeretlek.

 

Halk, szomorú kérés

OLÁH LAJOSNÉ
Halk, szomorú kérés

Ne bántsátok egymást, ó, emberek!
Ne vétsetek az élet ellen,
melynek forrása maga az Isten!
Ne tapossatok a kis virágra,
simogassátok a selymes füvet,
a bársonypuha, kicsiny rügyeket,
figyeljétek a madár énekét,
csendes éjben a halk tücsökzenét,
csillagoknak fel-felvillanását,
a holdvilág égi vándorlását,
a napsugár fényes ragyogását...
a titokzatos születéseket,
az egész csodálatos életet,
melyben dalol a létnek öröme!
Mert élni jó, mert szép és szent az élet...
Ne vétkezzetek az élet ellen!

Szeressétek egymást, ó, emberek!
Tiszteljétek egymásban az égi,
örök, szent, isteni képmást!
Sose alázzátok meg egymást,
össze ne törjétek a szíveket,
s a bennük rejlő drága gyöngyöket,
mert fáj, nagyon fáj a szív sebe!
A gyöngyökkel vércseppek is hullnak
a mélybe, s vissza nem térnek soha,
mert feneketlen a bánat kútja.
Engedjétek, hogy társatok legyen
egy másik szív, búban, örömben!
Fogjátok kézen az egyedülvalót,
melengessétek a didergő lelket,
mutassatok meg minden szépséget
annak, akit a bánat elvakít!

A gyűlölet már sokakat megölt,
egy nagy temető az egész világ...
Támasszátok fel a szeretetet,
a szépséges, szent, tiszta örömöket!
A temetőben is virulhat virág...
Zászlóként lobogjon szívetek,
szeressétek egymást, ti emberek!

(1987. I.)

"Mert úgy szerette Isten a világot ..."

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

 (János 3:16)

".... Mi jellemzi Isten szeretetét? Jellemzi mindenekelőtt ez: kezdeményező szeretet. Mi még semmit nem tettünk a hozzá való közeledés érdekében, nem is nagyon tudnánk közeledni abból a helyzetből, amibe kerültünk, de Ő mindent megtett azért, hogy helyreálljon a megszakadt kapcsolat.

Isten szeretete feltétel nélküli. Ezt nem lehet megérdemelni, ezért nem kell semmit sem felmutatnunk, nem kell semmit teljesíteni, hogy annak fejében majd kapjunk szeretetet. Az Ő számára elég, hogy rászorulunk erre a szeretetre, és azért szeret minket.

Isten szeretetét jellemzi, hogy nem annak lát minket, akik most vagyunk, hanem akik majd leszünk. Tehát nem ebben az elesett, gödörbe esett, tehetetlen, lázadó állapotban minősít minket és foglalkozik velünk, hanem már most annak lát, akivé majd formálódunk az Ő szeretetében. ..."

(Cseri Kálmán)

Forrás

 Cseri Kálmán: Úgy szerette...

Ragyogj!

Ragyogj!

Ragyogj,
mert szeretetre születtél,
mert az élet hordozója lettél,

Ragyogj,
mert érzelmek élnek benned,
értelmet adva az életednek.

Ragyogj,
hogy erőt sugárzó lényed
szülője lehessen a reménynek.

Ragyogj,
mert a közöny sivársága
nem vethet árnyat a napsugárra.

Ragyogj,
mert szép vagy és ragyognod kell!
Mert lelkedben rejtett csillag tüzel,

Ragyogj, mert Isten üzenete vagy!
Szebb lesz tőled a világ, s boldogabb!

Lehetetlen

Lehetetlen

Te azt mondod, hogy lehetetlen
És leereszted a kezed,
Csüggedt-fásultan belenyugszol:
Ha nem lehet, hát nem lehet!

Te azt mondod, hogy lehetetlen
S befagy az ajkad, a szíved,
Már alig mersz, s kihal belőled
Minden nagy, hősi lendület.

S miattad dúlhat itt a gazság,

Fertőzhet a bűn, a kapzsiság,

Hagyod, hadd rohanjon vesztébe
Dühödt őrültként a világ.

Hát mit tehetnék? Nincs hatalmam;
Se szó, se vér, se könny, se jaj,
Se ész, se fegyver nem segít már,
Se ezer nábob, se arany...

Legyen mi lesz... ha ég az erdő,
Ki oltja el, s mit ér a gát,
Ha a tenger kilép medréből,
S őrültként dobálja magát?

Lehetetlen, - hát lehetetlen!
Méreggel, átokkal teli
A világ, - szenny, láz, kelevény már!
Lehetetlen megmenteni.

Így szólsz, mert hitvány, nyavalyás vagy,
S tapló van melleden belül.
És nem tudod, hogy a hívőnek
A lehetetlen sikerül!

Szavára forrás kél a pusztán,
A néma szól. a béna megy,
Manna hull, a hegyre hág a tenger,
Vagy a tengerbe lép a hegy!

Szeretet lesz a gyűlöletből,
A büszke megalázkodik,
A kapzsi ingét odaadja
S a káromló imádkozik!

Vízen járhatsz, tűzön mehetsz át,
Ha hiszel! - s mindez nem mese,
Példák beszélnek, nézd, körülvesz
A "bizonyságok fellege"!

Higgy, és minden lehet! Ne ejtsd
Le csüggedt-fáradtan fejed,
Lehet béke, lehet bocsánat,
Új élet, jóság, szeretet...

Erő, fegyver, ész, pénz, ravaszság,
Könyörgés, - semmi nem segít:
De megmentheti a világot
A legnagyobb erő: A HIT!

Szeress

Dr. Sándorné Manyika
Szeress

Szeress,hogy téged is

Viszont szeressenek,

Mert csakis így lehet

Teljes az életed.

Higgyél másoknak,hogy

Neked is higgyenek,

Mert hit nélkül élni

Nagyon nehéz lehet.

Akarj segíteni

És önzetlenül tedd,

Ne várj mástól semmit,

Ha azt te sem teszed.

Szeretni jó nagyon,

A szeretet éltet,

Könnyedebb, boldogabb

Vele az életed.

Megvan-e még?

Groska József
Megvan-e még?

Testvér! Megvan-e még:
az első szeretet
lánggal égő tüze?
A bűnbocsánat nagy
és tiszta öröme?
Isten ajándéka,
a hit nagy ereje?
A feltámadott Krisztus
áldott békessége?

Testvér! Megvan-e még:
a világosság, mit
Ő gyújtott szívedben?
Neved beírva az
Életnek Könyvében?
A Bárány vérében
mosott fehér ruhád?
Reménységed, hogy majd
megkapod koronád?
Testvér! Megvan-e még?

Forrás:
Vetés és Aratás 
2011./3.

Taníts meg szeretni

Raoul Follerau: 

Taníts meg szeretni 

Urunk, taníts meg minket szeretni,

hogy ezután már ne magunkat szeressük,

s ne csak a hozzánk tartozókat,

akikkel jó együtt lennünk.

Urunk, taníts meg arra,

hogy le tudjunk mondani

a hozzánk tartozókról mások kedvéért,

s azokat is szeressük,

akiket senki sem szeret.

Urunk, add, hogy átérezzük mások szenvedését,

s ne engedd, hogy továbbra is

csak mi magunk legyünk boldogok.

Urunk, indítson meg minket

a nyomorultak helyzete,

és ne engedd, hogy megfeledkezzünk róluk.

Urunk, védj meg minket a pénztől,

hogy szívünket ne rágja az ócska vágyakozás

a gazdagság vagy a hatalom után.

És szabadíts meg minket önmagunktól.

Kő a kézben

Ismeretlen szerző

Kő a kézben 

Könnyű meglátni mások vétkét !
Könnyű ítélni embertársat,
vagy éppen testvéred bűne felett,
jogos felháborodással
farizeusi fensőbbséggel
emelni fel a fejedet
és máris kezedben a kő! 

Úgy belesimul a tenyeredbe, 
hogy mások tán nem is veszik észre. 
Mert csak titokban fűt az indulat, 
titokban feszül ökölbe a kéz
és máris elsodor az áradat. 

Száz és száz érvvel hirtelen, 
társakra találsz. Haladnak veled, 
bátorítva és alkalomra várva, 
hogy a bűnösre vethesd a követ.

Ki tudja mekkora már a menet

a botránykövet ragadók hada!

Ki tudja, hány kéz szorul ökölbe,

s mennyi nyugtalan, szorongó szív vár

a bosszúállás édes alkalmára! 

Egyszer csak mégis megtorpan a menet, 
leszegzett fejed fölemeled, 
és a kavargó indulatok felett 
meglátod őt, a fehér ruhás Szentet. 

Egész lényéből irgalom árad, 
Szeretet, jóság és bűnbocsánat. 
Ott áll és vár rád. Rajtad függ a szeme. 
Szívedbe hatoló tekintetére
lazul az ököl kőkemény görcse.
Égetni kezdi tenyered a kő. 

Míg bűnödet a porba írja, 
arcodat égeti a szégyen pírja. 
Elfogy az érv, megnyílik a szív, 
nyílik a kéz és földre hull a kő.

Míg a mély csendben most megszólal Ő.

Szava ítélet, igazság, erő.

Aki nem bűnös közületek,

Az vesse rá az első követ ! 

Megjegyzés:
 Érdemes elgondolkozni ezen a versen, 
milyen az emberi gyarlóság és 
 milyen hatalmas az Isteni szeretet !!!!

Isten irgalmas, tapintatos, figyelmes, olyan szerető szíve van ...

 

Péld.4:23 

 "Minden féltett dolognál jobban őrizd meg szívedet,

 mert abból indul ki minden élet." 

Isten irgalmas, tapintatos, figyelmes, olyan szerető szíve van ... 

Isten irgalmas, tapintatos, figyelmes, olyan szerető szíve van, amelyik megérti az embert. Tudja, és érti a gondolataidat is. Figyelj nagyon, próbálj belül csendben lenni, mert Isten személyesen hozzád, a megrepedt nád életedhez kíván szólni. A lelki repedésekről szeretnék beszélni, mert a Biblia elsősorban lelki könyv. Sokszor már gyermekkorban kezdődik a repedés, amikor a gyermek olyan dolgokat lát, amiket nem szabadna. Aztán folytatódik a repedés az iskolában, vagy az első szerelemben, amikor nem úgy történnek dolgok, ahogyan elképzeltem. Jön a házasság, ami nagyon sokszor az élet legnagyobb törése. Az ember azt gondolja, hogy mindig szeretni fogjuk egymást, aztán az első szeretetlen szavak után úgy érzi, hogyan lehet ezt túlélni? Van-e egyáltalán ép rész még a nád életeden? A repedés oka mindig a bűn. Gondolj arra, hányszor mondtál valami olyan mondatot, amivel melletted talán tönkrement valaki. Bár az az irgalmas, tapintatos szeretet lehetne bennünk is, amivel Jézus nézett minden emberre. Jézus nem csak "nem tör", hanem a pislogó gyertyabelet sem oltja ki. A mi gyertyánk belül a hitünk. Nem az, amit nagy hangon mondasz, hanem ami belül, rejtetten van. Nagyon kicsi fény, de már világít, már ég, már melegíti a szívedet. Nagyon vigyázz a magadéra is, a másokéra is! "A törvényt igazán jelenti meg."

 Jézus életében nem volt bűn, álnokság, tiszta volt a kívánságtól, az indulatoktól. Ő nem csak mondta a törvényt, hanem betöltötte.

"A szeretet tehát a törvény betöltése."
 (Róm 13: 10b)

A tökéletes szeretet az, ami be tudja tölteni – tehát hiánytalanul teljesíteni – a törvény minden egyes apró pontját, de ilyen szeretet csak Jézus Krisztusban van. Ő ezzel a tökéletes Isten- és emberszeretettel betöltötte a törvényt helyettünk, betöltötte a mi hiányosságainkat, hogy a törvény többé ne követeljen tőlünk olyasmit, amit úgysem tudunk teljesíteni, és így Isten kegyelme uralkodjon életünkben.

 "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és a nagy parancsolat. A második hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták."
(Máté 22: 37-40)

Megbocsátani? Hetvenszer hétszer?

"Keresztény életünkben a bocsánatkérés nem arra való, hogy igazságot szolgáltasson a megbántott félnek, hanem arra, hogy helyreállítsa a szeretet légkörét. A "jogállástól"- a valós vagy vélt igazságtól - függetlenül mindig az kér előbb bocsánatot a másiktól, akiben a rövidlátó büszkeségnél nagyobb a békesség és a Szeretet szeretete."

(Simon András)

 Megbocsátani?

Megbocsátani? Hetvenszer hétszer?
No nem! Azt nem! Az nekem nem megy. Van fogalmad Uram, mit tett velem ez a mocskos alak? Elárult, cserben hagyott, megtagadott, elfutott, amikor a legnagyobb szükségem lett volna rá...nem. Ez nekem nem megy, ne is akard.
- Nem kényszerítelek semmire, te kérdeztél és én válaszoltam.
Sebeket kaptál?
Nézz a kezemre, lábamra, oldalamra! Amíg köztetek éltem, állandóan bántottak. Azt mondtad, szeretnél szabadon élni. Ám legyen! Örök életet adok neked,... ha megbocsátasz. Igen, mindenkinek. Tudom, hogy "nem megy". Ezért VAGYOK...
És ekkor az apostolok halkan, szinte suttogva megszólaltak:
- Uram! Növeld bennünk a hitet!"

Forrás
Facebook