Túrmezei Erzsébet
Sugaras ég alatt
szellő ringat virágos ágat.
Örök irgalmadat,
megváltóm, új örömmel áldhatom.
Hiszen nekem
Te vagy az énekem,
Te vagy a tavaszom!
Elfut az életem,
de bár tavasznak, nyárnak vége lett,
szívemben örök tavasszal, Veled,
oszthatok virágot és sugarat,
szeretetet a vándorút alatt!
És ha itt véget ért szolgálatom,
átölel örök békességed,
nem mondasz fel nekem,
szolgálhatlak örökre téged:
szent arcod színről-színre láthatom,
irgalmad mindörökre zenghetem.
Te vagy a tavaszom!
Te vagy az énekem!
