Túrmezei Erzsébet
Tudsz-e valami jót ?
Kérdést őrizgetek szívemben.
Kérdője rég elköltözött.
De milliók szomjúsága, reményes
rejtőzik tréfás kérdése mögött.
Mert olyan emberi jóhírre várni!
Derűs mosollyal egyet tudakolt,
ha beléptem: ,,Tudsz-e valami jót?
Mert ha nem, hát találj ki!"
Tudtam valami jót. Kitalálni se kellett.
Betegágya, halálos ágya mellett
az a jó hír volt az erő, a béke,
utolsó, boldog menedéke,
szenvedést beragyogó, drága cél,
örökké új örömhír: Jézus él!
,,Tudsz-e valami jót?" - visszahangzik
egyre benne.
Tudok! Azóta sem kell
bús bajpostának lennem,
fénytelen szeműek közt fénytelen
szívvel mennem.
Örömmondó lehetek énekkel, tettel, szóval,
jóhírre szomjazókat itatva örök jóval,
szeretni és szolgálni szent, új erőt adóval,
bánatot oszlatóval, szívet vigasztalóval!
Évek hulló levelét űzheti szél.
Örök tavaszi jóhír énekel a szívemben
Diadalmasan, frissen: Jézus él!





















