Előlegezett bocsánat
"Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá... "
(Lukács 15,22)
A harmadik, amivel Jézus folytatja a mennyei Atya arcképének
megrajzolását, az, ahogyan a példázatbeli apa mozgósítja a házat.
Egészen eddig hallgatott, most azonban mindent megtesz, hogy visszatért
fiát megvédje a szégyentől. A hosszú fehér ruha tiszteletet parancsolt, a
gyűrű és a saru a fiúság jele volt, s a jogi formula rehabilitálta a
tékozlót: ez az én fiam. Nem csavargó, nem gazember,
még csak nem is béres, hanem a fiam. így nézzetek rá, így beszéljetek
vele és róla! Ennek a gyereknek nincs múltja, tiszta lappal indul, csak
jövője van.
Isten irántunk
való szeretetében mérhetetlenül sok gyengédség van, s ugyanakkor az ő
visszafogadó kegyelme radikális, megfellebbezhetetlen. Jó lenne, ha mi
is ezt a radikális bocsánatot kérnénk el tőle nagy alázattal, és így
tudnánk megbocsátani egymásnak is.
Elkezdődik az örömlakoma, és akkor ér haza az idősebb testvér. Őt felháborítja ez az egész, amit az apja művel. Ő, a jó fiú, csak öccse viselt dolgait látja, és elképzelhetetlennek tartja, hogy ezt meg lehet bocsátani, és azok után újat lehet kezdenie otthon. Durván rátámad az apjára.
Az apa azonban őt is ugyanazzal a szeretettel veszi körül, mint másik fiát. Annak elébe futott, ennek utánamegy, és hívja a közös örömbe. „Örülnöd kellene, hogy a testvéred megjött." Ő azonban nem tud örülni.
Isten szereti a bűnbánattal megtérőt is, és az önelégülten duzzogót is. Egyiket a messzeségből vonzotta szeretete, másikat a közelből hívja magához, mert mindkettőnek őrá van szüksége.
Ismerjük mi már ezt az Istent? A valódi, az élő Istent, akit Jézus Krisztus jelentett ki nekünk és élt elénk. "Aki engem lát, látja az Atyát."
(János 14,9)
Az Atya
"Egy embernek volt két fia. "
(Lukács 15,1.1)
Így kezdődik Jézus legismertebb példázata, amiről Dickens azt mondta, hogy kellene egy templom, ahol reggeltől estig ezt olvassák fel újra meg újra. Ma csak a benne szereplő apára figyeljünk, aki a mi mennyei Atyánkat, Istent példázza! Négy meglepő dolgot cselekszik, ami mind jellemző Istenre.
Elkezdődik az örömlakoma, és akkor ér haza az idősebb testvér. Őt felháborítja ez az egész, amit az apja művel. Ő, a jó fiú, csak öccse viselt dolgait látja, és elképzelhetetlennek tartja, hogy ezt meg lehet bocsátani, és azok után újat lehet kezdenie otthon. Durván rátámad az apjára.
Az apa azonban őt is ugyanazzal a szeretettel veszi körül, mint másik fiát. Annak elébe futott, ennek utánamegy, és hívja a közös örömbe. „Örülnöd kellene, hogy a testvéred megjött." Ő azonban nem tud örülni.
Isten szereti a bűnbánattal megtérőt is, és az önelégülten duzzogót is. Egyiket a messzeségből vonzotta szeretete, másikat a közelből hívja magához, mert mindkettőnek őrá van szüksége.
Ismerjük mi már ezt az Istent? A valódi, az élő Istent, akit Jézus Krisztus jelentett ki nekünk és élt elénk. "Aki engem lát, látja az Atyát."
(János 14,9)
Az Atya
"Egy embernek volt két fia. "
(Lukács 15,1.1)
Így kezdődik Jézus legismertebb példázata, amiről Dickens azt mondta, hogy kellene egy templom, ahol reggeltől estig ezt olvassák fel újra meg újra. Ma csak a benne szereplő apára figyeljünk, aki a mi mennyei Atyánkat, Istent példázza! Négy meglepő dolgot cselekszik, ami mind jellemző Istenre.
Amikor a
kisebbik fia elég szemtelenül eléje áll, elkéri az örökségét, és
bejelenti, hogy elmegy otthonról - elengedi. Isten nem kötöz magához,
azt akarja, hogy önként vállalt szeretetkapcsolatban éljünk vele. Aki
már tudja, hogy ki és milyen az ő Istene, és úgy ragaszkodik hozzá, hogy
el sem lehetne kergetni otthonról, azt engedi ő egészen közel magához,
annak jelent mindennél többet a vele való közösség. Aki nélküle akar
élni teheti. Nem zárja be előtte az ajtót.
De nem zárja be mögötte sem! Visszavárja az elbitangoltat. Ez az apa is várta a fiát, s amikor sok idő múltán meglátta, hogy közeledik, „elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta". Pedig még nem is kért bocsánatot a gyerek. És tulajdonképpen azért indult haza, mert éhes volt, s rájött, hogy ha ott marad, éhen hal. Így is megbocsátott neki?
El kell majd hangoznia a fiú bűnvallásának is. De Isten megbocsátó kegyelme nem a mi bűnbánatunk következménye. A bocsánat már készen van, ő már akkor megbocsátotta minden vétkünket, amikor Jézus meghalt a kereszten helyettünk. „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen" - ezt mondja az Úr (Jer 31,3). Ha csupán a nyomorúságunk hoz Istenhez, jöjjünk akkor is bátran, ő megelőlegezett szeretettel és kegyelemmel fogad. Csak ne feledjük: magunk miatt kerültünk abba a nyomorúságba.
Forrás
Facebook - Cseri Kálmán igehirdetései
De nem zárja be mögötte sem! Visszavárja az elbitangoltat. Ez az apa is várta a fiát, s amikor sok idő múltán meglátta, hogy közeledik, „elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta". Pedig még nem is kért bocsánatot a gyerek. És tulajdonképpen azért indult haza, mert éhes volt, s rájött, hogy ha ott marad, éhen hal. Így is megbocsátott neki?
El kell majd hangoznia a fiú bűnvallásának is. De Isten megbocsátó kegyelme nem a mi bűnbánatunk következménye. A bocsánat már készen van, ő már akkor megbocsátotta minden vétkünket, amikor Jézus meghalt a kereszten helyettünk. „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen" - ezt mondja az Úr (Jer 31,3). Ha csupán a nyomorúságunk hoz Istenhez, jöjjünk akkor is bátran, ő megelőlegezett szeretettel és kegyelemmel fogad. Csak ne feledjük: magunk miatt kerültünk abba a nyomorúságba.
Forrás
Facebook - Cseri Kálmán igehirdetései
