MINDEN ÉVBEN

Túrmezei Erzsébet

MINDEN ÉVBEN

Indulunk újra Golgota felé.
Utunkra már a kereszt vet árnyékot.
de rajta túl húsvét öröme vár.
S kis Balázs csodálkozva kérdi:
„Minden évben meghal?
Minden évben feltámad?“

Nem, kis Balázs, Ő egyszer halt meg értünk,
egyszer támadott fel győzelmesen!
De hosszan tépelődöm
gyermeki kérdéseden.

„Minden évben?“ Csaknem kétezer éve
minden évben kísérjük Őt
a fájdalmak tövises útján
s ujjongunk üres sírja előtt.

„Minden évben?“ Milyen év volna,
Hol várna békesség és menedék,
ha szenvedését, szent halálát,
feltámadását elfelejtenénk?!

Ha nem zengne többé Bach Passiója,
ha nem őrizné az emlékezet
azt a golgotai keresztet,
amelyen Jézus értünk vérezett!

„Minden évben?“ Tűnhetnek századévek.
És száguldhatunk kétezer fele,
a kereszt ma is egyetlen reménység,
a kereszt ma is győzelem jele.

Minden évben elindulunk feléje.
nem temetik el tűnő századok.
S akkor találunk erőt, békességet,
ha a keresztfa titka felragyog.

Ima

ifj. Bartha Sándor:
IMA

Elmúlik egy év
és újabb jön utána.
Istenem, Teremtőm,
Neked legyen hála,
hogy eddig vezetted
kicsiny életünket,
gondunkat viselted
s óvtad szüleinket.

Elmúlik az óév,
újabb jön utána.
Kérünk szépen Jézus,
te mindenki Barátja,
hogy erős karod védjen,
maradj mindig köztünk,
s kérünk az Új évben
Te légy a vezérünk.

Kegyelem éve

Túrmezei Erzsébet:  

Kegyelem éve

Új év, új titok. Mit hoz? Mi vár ránk?
gyengék, szegények, kicsinyek, árvák!
S kórházból írta valaki nekem:
„Így kezdődött új évem betegen.

És mégis hittel hirdetem, hogy ez
az Úrnak kedves esztendeje lesz!
Bízó reménnyel megyek elébe!
Kedves esztendő! Kegyelem éve!“

Azóta telnek napok és hetek,
de akárhányszor ezzel ébredek,
indulok bízva új nap elébe:
Kedves esztendő. Kegyelem éve!

Hiszed-e velem, vallod-e velem,
ha mást mutat is a sírva járt jelen?
Ne csüggedj mégse! Ne lankadj mégse!
Gyümölcsöt érlel könnyek vetése.

Atyai háznak, dombos kenyérnek
nagy bőségére boldogan térnek
tékozló fiak, feledbe vályút,
s újra cserélik szennyes ruhájuk.

Hogy megöleljen, áldjon és segítsen
tárt kapujában vár ránk az Isten.
Tárva a kapu. Vár a kegyelem.
Hiszed-e velem? Vallod-e velem?

Akkor hallják meg minden szegények!
Hirdessük ezt a kegyelmi évet!
Hirdessük gondot, bút félretéve:
Kedves esztendő! Kegyelem éve!

Karácsonyi sütemény

Karácsonyi sütemény 

Végy egy kiló jó meleg szeretet, szitáld meg a türelem szitáján,

nehogy pletykamag kerüljön bele.

Adj hozzá egy liter bátorságot, három deci szorgalmat, egy deci jóságot,

gyúrd össze egy tojásnyi kedvességgel, és takard le tiszta jókedvvel.

Ha megkelt süsd meg a kitartás tüzénél, szórd meg asszonyi kacagással,

és tegyél rá pár csepp nyugodt megfontolást.

Vágd jól annyi darabra, hogy eggyel mindig több legyen, mint ahányan az asztalt körülülik, 

hiszen mindig akad valaki, aki még rászorul.

Kívánom, hogy ebből a süteményből neked is jusson,

S így boldog lesz a karácsonyod!

ISTEN EREJE

Füle Lajos : 

ISTEN EREJE 

Az erőtlen ereje nő,
ha hinni kezd, félnie nem kell.
A hit a legnagyobb erő:
ISTEN ereje - az emberben.

Lelki feltöltődés

Lelki feltöltődés

Te aztán tényleg valaki vagy, tudod?
Történjen bármi veled a mindennapok sodrában
ugyanúgy állsz helyeden: megpróbálsz adni, s az
értékeid szerinti legjobb életet élni. Hát maradj olyan
lelkes, mint voltál, s ügyelj a dolgokra, mint eddig.
Minden rendbe jön.

Végigküzdöttél már sok-sok nehéz időt, ugye?
Bizony. Te talpra estél. Talán nem volt leányálom, s
nem is tudtad mindig, mit tegyél. De sikerült kitalálnod,
merre lépj. Különösen, ha sikerült megőrizned
humorod, s nem veszett el mosolyod.

Ha belegondolsz, rájössz magad is, hogy milyen erős
a személyiséged. Vannak emberek, akiknek nincs
mindenre válaszuk, de legalább megpróbálnak
reménykedni és hinni. Az ember látja az utat, bármi
várja is; minden csak attól függ, hogyan áll hozzá. S ha
rád nézek, tényleg... egy varázslatos embert látok.

/Ceal Carson/

Élet értelme

Az életnek addig van értelme, amíg az ember szeretetet tud adni - és ami annál sokszor nehezebb: képes a szeretetet elfogadni is.

Van, amikor a szeretet apró kis gesztusainak elfogadása nagyobb tett, mint önzetlenül adni.
Amikor szeretetet adunk, akkor - mint kezdeményezők - az erő pozíciójában érezzük magunkat, s gyakran nem teszünk mást, mint szolid öntudatossággal nyugtázzuk lelki nagyságunkat.

Akkor viszont, amikor a telítettségnek ebben az emelkedett állapotában valaki hangtalanul hozzánk simul és rongyos kis tarisznyájából szeretet-morzsákkal kínál, meghökkenünk. Hirtelen kiesünk a nagyság szerepéből és zavartan szembesülünk az új helyzettel: nem tündökölhetünk egyedül a szeretet ingyen konyhájának konyhafőnöki szerepében. Most minket is étellel kínálnak. De hát erre nekünk semmi szükségünk sincsen! - zsörtölődünk a valaki morzsáit lefitymálva. Hiszen mi praktikusan, megszervezetten, hatékony nagyüzemi módon osztjuk a szeretetet a rászorulóknak. S lám, most a sor megakad, a sorban állók türelmetlenkednek.
De a valaki nem tágít.

Csak áll, és már-már könyörögve kínálja felénk elfogadásra apró kis szeretet-morzsáit.
S akkor meg kell látnunk, hogy szeretete nem elsősorban nekünk szól. Az életben maradáshoz neki van szüksége arra, hogy adjon, mert léte ebben az elfogadottságban nyeri el értelmét.
Valakitől szeretetet elfogadni annyit jelent, mint megerősíteni őt élete értelmében.

(Simon András)

AZ EGÉSZ NÉP ÖRÖMÉÉRT

Füle Lajos: 

AZ EGÉSZ NÉP ÖRÖMÉÉRT

Annyi itt a szomorú ember,
a szegény, a vigasztalan!
Én az egész nép öröméért
állok Elődbe, JÓ URAM.

Az angyalokkal ezt ígérted
a betlehemi ég alatt,
vess hát véget a szenvedésnek,
melegítsen át, mint a Nap,

az az öröm, mit JÉZUS által
adtál, mi el nem veszthető
az életben, sem a halálban.
Ádvent van... Ismét eljön Ő!