Elég a kegyelem!

ÁLDOTT ÚJÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK SOK SZERETETTEL!

Pecznyík Pál

Elég a kegyelem!

Az ó évből immár,
újabb évbe léptünk,
Jézus, haladj velünk,
mint ígérted nékünk!
Úton, drága igéd
világítson nekünk,
akadállyal telve
az út, melyen megyünk.
tudjuk: fénysugarad,
rövid távú fény lesz,
de mit megvilágít
naponként, elég lesz.
Urunk Te már látod,
az újévet végig,
tudod: ki mikor jut,
a mennyei célig.
Mi csak közelre és
homályosan látunk,
függöny takarja el,
örök szebb világunk.
Tudod: az újévben,
célba hányan érnek,
életük véget ér,
mint szép hálaének.
Életünket mi is,
Reád bízzuk Urunk,
elég lesz kegyelmed,
míg hozzád eljutunk!

Celldömölk,
 2011. XII. 18.

Karácsonyi boldogság

Árvai Emil

Karácsonyi boldogság

Isten nagy titkáról lebbent föl a fátyol, 

mikor Betlehemben bölcső lett egy jászol. 

Akkor is foglalt volt minden szív és szálló, 

így lett szülőszoba egy szerény istálló. 

Itt és most ki lesz az, aki befogadja, 

szívét és életét Úr Jézusnak adja? 

Angyalok örvendtek Krisztus születésén; 

ugyanígy ujjongnak egy szív megtérésén. 

Találsz-e valakit, járd be a világot, 

akinek szívügye a te boldogságod? 

Isten alig várja azt, hogy befogadjon, 

s minden másnál nagyobb boldogságot adjon!

KEGYELEM

Ladányi Andrásné Ági
KEGYELEM

A kegyelem megtart,

szerelme végtelen.

Felépíti belsőd

s tisztítja lényedet.

Bölcsesség kellene?

Tőle mindig kérheted.

Szomorúság helyett

örömmel tölti be szívedet.

Borús napok idején

lásd a felderengő Napot,

nézz túl a problémán

csak juttasd eszedbe

és mondd ki bátran, hittel:

ISTEN GYERMEKE VAGYOK!

Ne nézz a körülményekre

s mit emberek mondanak,

ne engedd, hogy összetörjék

és lerombolják az álmodat!

"Mert kegyelem által tartatunk meg"

ELÉG NÉKED...

Makovei János

ELÉG NÉKED...

Uram,
Téged keresett az első szó.
Téged akart az első mozdulat,
hogy lehessen megnyugtató
és ismerje Hozzád az utat, 
az életem.

Uram,
Téged keresett az első szó.
Téged akart az első mozdulat,
sok útról hittem, az lesz a jó
és látatlanba választott Urat 
az életem.

Uram,

Téged keresett az első szó.
Téged akart az első mozdulat,
mert itt minden út hiábavaló.
Így gyötrődve tovább kutat
az életem.

 *

Uram,

Téged keresett az első szó,

És soha nem

éreztem, hogy megnyugtató.

Téged akart az első mozdulat

és soha nem

Találta Hozzád az igaz utat

az életem.

    *

Uram,

tovább keresett minden szó.

Téged akart minden gondolat,

hogy lehessen minden újra jó,

hogy találjon végre igaz Urat

az életem.

Uram,

Hiábavalóságnak tűnt minden szó,

és kétségbeejtő volt sok gondolat,

mindennapom keserű és hiábavaló.

Nagy mélységekben járta az utat,

az életem.

   *

Akkor,
hangzott felém az isteni szó,

kegyelmem elég lesz tenéked,

soha, semmi ne legyen hiábavaló,

mert Én vagyok egyedül az Élet,

és ez elég lesz örökre néked.

Elég néked az én kegyelmem!
Ő enyém! Tovább nem keresem!

Umag (Jugoszlávia), 
1975. június 25.

Végtelen Adventek

R. Lukátsi Vilma: 

Végtelen Adventek

Majd, ha elmúlik az ünnep, a karácsony,

S elalszik a gyertya a zöld fenyőágon...

Vajon... kialszik-e a fény a szemedben?

Ádventi nép! Vársz-e, élsz-e reményedben? 

A Messiás eljött, de nem úgy mint várták,

Nem fogadták be Őt, tagadták, utálták,

Hiszen királyt vártak, hatalmi jelt, pálcát,

Megakarták mérni Isten igazságát,

És nem értették Isten Golgotáját...

És nem értették meg Isten Történelmét.

És nem értették meg Irgalmát, kegyelmét.

Azt, hogy az öröktől fogva élő Ige

Alázatosan jött le szolgálni ide.

S végigjárta minden lépését az útnak...

A próféciák is mind-mind ide futnak -

- De itt van kezdete már a másik útnak. 

Később megértették, s szerte a világon,

Évente új várás indul, új karácsony.

Aztán... ahogy elmúlt a várásnak vége,

Indulunk ismét a köznapok elébe... 

A Messiás eljön, de nem úgy, mint várják,

De aki megérti Isten Golgotáját,

Annak ádventje nem ,,karácsonyi ádvent.''

Mert tudja, visszajő onnan, ahová ment!

És amikor zsendül a fügefa virág:

A KEGYELEM betelt, s eljő az IGAZSÁG! 

Ádventi nép! Ma már az örömhír csendül,

Emeld fel szemedet: a fügefa zsendül.

Vedd füledbe szavát, igéretét zengőn;

Várd igaz ádventtel: eljön, eljön, eljön!

A kegyelem pillanata

Szent-Gály Kata:
A kegyelem pillanata

Isten átmegy a világon

akkor is, ha nincs Karácsony.

Néha megáll -csend a csendben-

hogy sorsára fölszenteljen

szántóföldet: legyen bátrabb,

mikor a nagy ekék járnak,

tengervizet: hamar forrjon

benne össze a hajónyom,

kismadarat, hogy a szárnya

készüljön a magasságra,

hogy a kő, mit összezúztak,

útja legyen taposóknak, -

csendesülj le, hogy megértsed,

mire szentelt az Úr téged.

Kegyelem éve

Túrmezei Erzsébet:  

Kegyelem éve

Új év, új titok. Mit hoz? Mi vár ránk?
gyengék, szegények, kicsinyek, árvák!
S kórházból írta valaki nekem:
„Így kezdődött új évem betegen.

És mégis hittel hirdetem, hogy ez
az Úrnak kedves esztendeje lesz!
Bízó reménnyel megyek elébe!
Kedves esztendő! Kegyelem éve!“

Azóta telnek napok és hetek,
de akárhányszor ezzel ébredek,
indulok bízva új nap elébe:
Kedves esztendő. Kegyelem éve!

Hiszed-e velem, vallod-e velem,
ha mást mutat is a sírva járt jelen?
Ne csüggedj mégse! Ne lankadj mégse!
Gyümölcsöt érlel könnyek vetése.

Atyai háznak, dombos kenyérnek
nagy bőségére boldogan térnek
tékozló fiak, feledbe vályút,
s újra cserélik szennyes ruhájuk.

Hogy megöleljen, áldjon és segítsen
tárt kapujában vár ránk az Isten.
Tárva a kapu. Vár a kegyelem.
Hiszed-e velem? Vallod-e velem?

Akkor hallják meg minden szegények!
Hirdessük ezt a kegyelmi évet!
Hirdessük gondot, bút félretéve:
Kedves esztendő! Kegyelem éve!