Kő a kézben

Ismeretlen szerző

Kő a kézben 

Könnyű meglátni mások vétkét !
Könnyű ítélni embertársat,
vagy éppen testvéred bűne felett,
jogos felháborodással
farizeusi fensőbbséggel
emelni fel a fejedet
és máris kezedben a kő! 

Úgy belesimul a tenyeredbe, 
hogy mások tán nem is veszik észre. 
Mert csak titokban fűt az indulat, 
titokban feszül ökölbe a kéz
és máris elsodor az áradat. 

Száz és száz érvvel hirtelen, 
társakra találsz. Haladnak veled, 
bátorítva és alkalomra várva, 
hogy a bűnösre vethesd a követ.

Ki tudja mekkora már a menet

a botránykövet ragadók hada!

Ki tudja, hány kéz szorul ökölbe,

s mennyi nyugtalan, szorongó szív vár

a bosszúállás édes alkalmára! 

Egyszer csak mégis megtorpan a menet, 
leszegzett fejed fölemeled, 
és a kavargó indulatok felett 
meglátod őt, a fehér ruhás Szentet. 

Egész lényéből irgalom árad, 
Szeretet, jóság és bűnbocsánat. 
Ott áll és vár rád. Rajtad függ a szeme. 
Szívedbe hatoló tekintetére
lazul az ököl kőkemény görcse.
Égetni kezdi tenyered a kő. 

Míg bűnödet a porba írja, 
arcodat égeti a szégyen pírja. 
Elfogy az érv, megnyílik a szív, 
nyílik a kéz és földre hull a kő.

Míg a mély csendben most megszólal Ő.

Szava ítélet, igazság, erő.

Aki nem bűnös közületek,

Az vesse rá az első követ ! 

Megjegyzés:
 Érdemes elgondolkozni ezen a versen, 
milyen az emberi gyarlóság és 
 milyen hatalmas az Isteni szeretet !!!!