A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyógyító megbocsátás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: gyógyító megbocsátás. Összes bejegyzés megjelenítése

2025. szeptember 1.

A megbocsátás és mi magunk!



A megbocsátás és mi magunk! 

A meg nem bocsátott sérelmek olyanok, mint a békés tengerbe vetett kövek, amelyek fodrozódást, örvényt keltve háborgatják a nyugodt vízfelszint. Ha egyszerre sok sérelem ér bennünket, életünk előzőleg nyugodt vize a bánat háborgó tengerévé válhat. 

Idézzünk föl egy olyan alkalmat, amikor megbántottak minket. Ha keserűen ragaszkodtunk fájdalmunkhoz, nyoma sem volt békességünknek. Ha engedtük lelkünkbe lopakodni a harag és megbántottság érzését, azzal megzavarhattuk családunk, barátaink vagy munkatársaink békéjét is. Ha bosszúságunkat azután továbbadtuk másoknak, láthattuk, hogyan söpör keresztül fájdalmunk negatív hatása a családunkon, közösségünkön vagy munkahelyünkön. 

A megbocsátás viszont csillapítja a zűrzavart, tompítja azt a vágyat, hogy haragunkat máson töltsük ki, összetart családokat, és harmóniát hoz emberi kapcsolatainkban. Olyan mint a nyugalom szigete a dühös tengeren: gyakran keressük, ám ritkán találjuk meg. 


Mit jelent megbocsátani? 
Néhány fontos tény a megbocsátásról: 
- erkölcsi integritásunk veszélyeztetése nélkül is lehet megbocsátani. 
- fájdalmas emlékeinket - amikor megbántottak bennünket, - könnyebben megváltoztathatjuk, mint gondolnánk. 
- Empatikus készségünk fejlesztésével javíthatunk megbocsátó képességünkön. 

Növelhetjük annak az esélyét, hogy megbocsássanak nekünk azok, akiket mi bántottunk meg, ha megfelelő módon, őszintén bocsánatot kérünk tőle. 
- ha túl sokat foglalkozunk azzal, hogy mit gondolnak rólunk mások, képtelenek leszünk bocsánatot kérni, amikor megbántottunk valakit. 
- akár egy röpke óra alatt is fejleszthetjük megbocsátó képességünket. 

Mielőtt belefognánk a megbocsátás vizsgálatába, le kell szögeznünk, mit jelent a megbocsátás, és hogy hogyan használhatjuk ezt a kifejezést. 

Amikor mások tettei megbántanak minket és sérelmet okoznak kapcsolatainkban, többféleképpen reagálhatunk. Cselekedeteinket a legtöbb esetben elsősorban saját becsületünk és biztonságunk megóvása motiválja. Reakcióink irányulhatnak kifelé, pl. visszavághatunk, elkerülhetjük a másikat, tudomást sem vehetünk vagy pletykálhatunk róla, esetleg véget vethetünk a kapcsolatnak. Igazságszolgáltatásként kihívhatjuk a rendőrséget, vagy beszélhetünk egy tanácsadóval. Becsületünk és biztonságunk megóvása érdekében befelé is irányulhatnak reakcióink: pl. azáltal, hogy fájó emlékeket idézünk fel, vagy azt mondogatjuk magunknak, hogy milyen rossz ember, aki megbántott, és terveket szövünk arról, hogyan állhatnánk bosszút rajta. 

Nem engedhetjük, hogy mások bántó viselkedése folyamatosan kárt okozzon akár nekünk, akár másoknak. Azonban énünk védelmére irányuló motivációnk annyira erős, hogy könnyen kiölhet belőlünk bármilyen egyéb vágyat, ami a sérült kapcsolat meggyógyítását vagy helyreállítását célozná, ez pedig meggátolja, hogy megtegyük saját részünket a dolgok jobbra fordítása érdekében. 

Megbocsátani annyit tesz, mint elfogadni a másik emberben lakozó értéket még akkor is, ha helytelen cselekedetét elítéljük. 

"Ha haragusztok is, ne vétkezzetek. Ne menjen le a nap a ti haragotokkal." 
( Efézus 4,26 )

forrás: 
http://havannacsoport.hu 

2024. június 18.

A megbocsátás



"Drágakő az ajándék elfogadójának szemei előtt; mindenütt, 
ahova csak fordul, okosan cselekszik." 
(Példabeszédek 17 : 8)

"A titkon adott ajándék elfordítja a haragot; 
és a kebelben való ajándék a kemény búsulást." 
( Példabeszédek 21 : 14)

A megbocsátás

Megtanulhatunk félelmeinktől megszabadulni a megbocsátás által úgy, hogy mindenkit -így magunkat is - vétlennek látunk. A megbocsátást nem abban az értelemben kell értelmeznünk, hogy eltűrjük egy másik ember nekünk nem tetsző viselkedését, hanem abban, hogy helyesbítjük azt a bennünk kialakult téves elképzelést, miszerint az illető ártott nekünk.

Aki nem bocsát meg annak lelkét félelem uralja. Az ilyen ember biztos abban, hogy dühe indokolt, elítélő véleménye pedig helytálló. Aki nem bocsát meg embertársainak, ugyanolyannak látja a múltat és a jövőt, és ellenáll a változásnak. Nem akarja, hogy a jövő eltérjen a múlttól, önmagát ártatlannak véli, a többieket pedig bűnösnek. A konfliktus élteti és az, ha igaza van. A boldogság egyik forrása a megbocsátás.

Bárki megtanulhatja a megbocsátást, függetlenül attól, hogy hány éves, jelenleg milyen világnézettel rendelkezik, miket tapasztalt meg a múltban, vagy hogyan bánt eddig a körülötte élőkkel. A megbocsátás a lehető legnagyobb erejű orvosság. Ha nem bocsátunk meg a szenvedés mellett döntünk.

A szeretet és a lélek szempontjából a megbocsátás azt a szándékot jelenti, hogy meg akarunk szabadulni a fájdalmas múlttól, a választást, hogy nem találunk többé értéket a gyűlöletben és haragban. Meg akarunk szabadulni a vágytól, hogy fájdalmat okozzunk másoknak és magunknak, valamilyen múltban történt dolgok miatt. A szándékot jelenti, hogy nyitott szemmel törekszünk meglátni másokban a fényt ahelyett, hogy ítélkeznénk, vagy elutasítanánk őket.

Mi a hatásosabb gyógyszer azoknak a kezelésére, amelyek az előbbi tüneteket okozzák? A megbocsátás. Ha megbocsátunk másoknak, azzal közelebb jutunk ahhoz, hogy önmagunknak is megbocsássunk. A megbocsátással az immunrendszerünk erősebbé válik.

Nehéz megbocsátani, ha Énünk /a rosszabbik Énünk/ tanácsát fogadjuk meg, amely azt mondja, akkor cselekszünk helyesen, ha megbüntetjük az illetőt, aki fájdalmat okozott nekünk, és megtagadjuk tőle szeretetünket. Nehéz megbocsátani, mert makacs Énünk van, amely arról próbál meggyőzni, hogy a gyűlölet jobb és biztonságosabb a számunkra, mint a szeretet. Nagyon fontos, hogy ne tegyük Énünket az ellenségünké, de ne is hallgassunk rá. Vagy teljesen megbocsátunk, vagy nem beszélhetünk megbocsátásról.

Meggyőződésem szerint csak akkor lehetünk igazán boldogok, és elégedettek, ha megértjük annak fontosságát, hogy megbocsátással és szeretettel fordulunk önmagunk és mások felé.
Nagyon fontos, hogy a megbocsátás mindennapi gyakorlattá váljék.


Isten is megbocsátásra nevel!

2021. július 13.

Mézes László: A megbocsátás művészete



Mézes László: 
A megbocsátás művészete

Legjobb példa Jézus Krisztus. A megbocsátást meg kell tanulnunk. „De nem érzem, hogy meg kellene bocsátanom…” „nem érzem, hogy meg tudnék bocsátani…” – mondják sokan keresztények is. Nem fogod érezni, amíg nem engedelmeskedsz Isten beszédének. A megbocsátás első sorban nem is a két ember közötti kapcsolat miatt fontos, hanem én és az Isten közötti kapcsolat miatt.
Megbocsátás kifejezései az újszövetségben:
- kötelékeket elold, terhet levesz, börtönből megszabadít (Luk.6,37)
- bocsánatot gyakorol az arra illetékes hatalom, vagyis a sértett fél 
(Máté.6 :
Mi Atyánk …bocsásd meg a mi vétkeinket, 
miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek”)
A megbocsátásban erő van!
(Példa: Egy fiatal nőnek a házasságát majdnem meghiúsította az, hogy házasságkötés előtt kiderült, hogy szifiliszes. Az orvos ugyanakkor hitelesen bizonyította, hogy a hölgy szűz volt, amit a leendő férj nem akart elhinni. Kiderült, hogy ő úgy született, hogy a háborúban az édesanyját megerőszakolta egy orosz katona. Teherbe esett, és meg is szülte a gyereket, s ez ő volt. Végül is összeházasodtak a jelenlegi férjével, gyerekeik is lettek, de a fiatalasszony azt mondta, hogy mindenféle orvosi vizsgálattól retteg, mert a vérmintájából egyből kiderül a szifilisz fertőzöttség, s újból és újból elölről el kell kezdenie megmagyaráznia az egészet. Amikor a pásztor felesége azt mondta, hogy bocsásson meg szívből annak az orosz katonának, tulajdonképpen az apjának, nagyon nehezen ment. De amikor megtette, a pásztor felesége azt mondta, most menj el, és vizsgáltasd meg magadat, mert az Úr teljesen meggyógyított most téged. Így is lett. Az asszony elment, s a laboreredmény – hosszú évtizedek után orvosilag teljesen megmagyarázhatatlan módon – negatív volt! Dicsőség Istennek! Meggyógyult! Abban a pillanatban, amikor megbocsátott szívből, fizikai teste is – nem csupán lelkileg, szellemileg – meggyógyult. A megbocsátásban csodatevő, gyógyító erő van!)
Te vajon hány sárgult fényképet cipelsz a szívedben, elmédben, s őrzöd azokat a sérelmeket,
bántásokat, s az azokat okozó személyeket?
   - kegyelmesen bánik valakivel, az ítéletet érdemlő felé kegyelmet ajándékoz (Efézus 4,30)
Az Istentől kapott kegyelmet odaajándékozni az ellenünk vétkezőnek. Példa a Szentírásban az adós szolga esete. …
Vajon, mi elfelejtjük-e, hogy Isten mi mindent engedett el nekünk? És mi készek vagyunk-e elengedni másoknak?
Megbocsátás: szembesülök azzal, hogy megsértettek, Úgy nem megy, ha „besöpröm” a szőnyeg alá, vagy nem akarok tudomást venni róla.
Sőt, a megbocsátás gyakran nem egy egyszeri dolog csupán. Előfordul, hogy egy-egy dologért a teljes gyógyulásig sokszor(!) meg kell bocsátanom! (Brazil foci-csatár példája: direkt eltörte a lábát egy ellenfél-játékos. Aztán a kórházban a sztoriját elmesélve újból felgyülemlett benne a keserűség: újból meg kellett bocsátania. Majd, amikor betették neki a tévét, s látta meccset, az ellenfél győzelmét, újból meg kellett bocsátania. Amikor az első műtét nem sikerült, s újabb hetek kényszerpihenője várt rá, újból… Igazán akkor nem tért vissza már a megbocsátásra való szükséges állapot belé, amikor felépült, s újból játszhatott, s győzött ugyanazon ellenfél ellen.)
Aki őszintén megbocsát, az valamilyen módon meg is hal – meghal az énje, az egója. A megbocsátás: amikor kiengedem a kezemből a jogos tartozást, a jogos igazságomat, a jogos sérelmemet.
„Megbocsátok, de nem felejtek” mondják sokan. De ez őrültség. Ilyen nincs, nem létezik. A felejtés nem hoz megbocsátást, de a megbocsátás felejtést hoz! A megbocsátás nem adja fel a másik felé… (Példa: Az asszony, akinek a férje rendszeresen részegen verte, megcsalta, s az asszony nem vált el. Kérdeztem, miért? Mert szeretem, mondta. Évekig megalázottan mosott, főzött, takarított rá. Egyszer viszont az Úr szólt a férfihez, hogy ad neki egy utolsó lehetőséget, térjen meg. S a férfi megtért. Évek óta szeretetben, szerelemben együtt élnek. Miért? Mert az asszony nem adta fel. Megtehette volna. Az Ige alapján meg lett volna a joga hozzá, de ő inkább nem hagyta, ragaszkodott hozzá, s meg is lett az eredménye. ) A meg nem bocsátás a múltba horgonyoz le. Nem enged előre, nem enged az ígéretekbe, s végül nem enged be a mennybe sem! Ha megbocsátasz, kész vagy akár a másik bűnének a következményeivel is együtt élniBocsánatot kérni csak az tud igazán, aki meg is tud bocsátani. Egyedül ez nem megy, de az Úr ebben segítségül van, Ő megsegít!
A megbocsátás: 
Elengedem – elfelejtem – feldolgozom – vállalom a közösséget vele újra – kész vagyok újból vele együttmunkálkodni is.
A megbocsátás ára gyakran sok-sok könny. Elszakadni a múlttól, hagyni meghalni, kimúlni az ént, az ego egy darabját hagyjuk elveszni. De itt is igaz: „ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, de ha elrohad, akkor sokszoros gyümölcsöt terem.”  Vagyis, ha nem bocsátasz meg, egyre inkább elmagányosodsz. Ha azt szeretnéd, hogy barátaid legyenek, tanulj meg megbocsátani, tanuld meg azt, ami krisztusi. Van, amikor meg kell bocsátani másoknak, van, amikor magunknak is. Előfordul azonban az is, hogy a részleges, nem teljesen bibliai istenképünk miatt meg kell bocsátanunk Istennek. Miért? Hogy megtanulj ne neheztelni Rá semmiért sem. Mert az Ő kezében van az egész életünk!

Forrás
Georgyna honlapjából való

2020. július 6.

A megbocsátás



A megbocsátás 

„Aki a másik embert elítéli, az tévedhet, aki megbocsát neki, az sohasem téved.” 
(Heinrich Waggerl) 

Annyira vagyunk lelkileg egészségesek, amennyire képesek vagyunk megbocsátani a minket ért sérelmekért.  A megbocsátás sokszor egészen természetellenes dolognak tűnik, merthogy az igazság-érzetünk azt mondja, hogy az embereknek igenis meg kell fizetniük azért a sok rosszért, amit tettek. Ám a megbocsátás a szeretet ereje, amivel megtörjük a természet törvényét.
A vádaskodásra, és haragtartásra való hajlam gyerekes, és beteges tulajdonság. A haragról való lemondás, a megbocsátás képessége az ismertető jegye az igazán felnőtt embernek. A megbocsátás önös érdek. Minden megbocsátás annak válik a javára, aki megbocsát, mivel a megbocsátás kihat a lelki nyugalmára. A megbocsátás nem a másik fél érdekét szolgálja. A másiknak sokszor sejtelme sincs arról, hogy meg kellene bocsátanunk neki. Talán nem is emlékezik arra, hogy megsértett minket. A megbocsátás saját érdekünkben történik Az egészségünk érdekében. Szükségünk van rá a gyógyuláshoz, mert ha megrekedünk a dühnél, a lelkünk sorvadni kezd. Megbocsátani annyit jelent, mint lehetővé tenni magunk számára azt, hogy nyugodtan aludjunk. Ha nem tudunk megbocsátani, nem tudunk jót akarni, akkor saját magunkat tesszük boldogtalanná, mert képtelen együtt lenni a szívbéke és a gyűlölet. Tehát éppen az ellenség kívánságát valósítjuk meg, vagyis ártunk önmagunknak. A megértés és a megbocsátás Aki meg tudja magában fogalmazni, hogy a másik miért gondolkodik úgy, ahogy gondolkodik, az, ha nem is helyesli, de megérti a másikat.
Meg kell tanulnunk mások helyzetét átérezni. Ez az empátia képessége. Amennyire sikerül ezt erősíteni magunkban, annyira leszünk képesek erőltetés nélkül lemondani az ítélkezésről. Az ítélkezésről való lemondás nem jelent helyeslést. Egészen más megérteni valakit, és egészen más helyeselni a magatartását. A megértés képes kihúzni a szívből a gyűlölet méregfogát. A megértés az alapja minden együttélésnek. De azt is meg kell tanulnunk, hogy meg tudjuk érteni önmagunkat is. Itt sem szabad azonosságot látni a megértés és a helyeslés között. Ha meg tudod érteni az önmagad által sem helyeselt magatartást is, akkor leszel képes arra, hogy korrigáld a magatartás-rugókat, s valóban az önmagad által is helyeselt irányt fel tudd venni. Ha tudomásul veszed azt, hogy olyan vagy, amilyen vagy, akkor könnyebben tudomásul fogod venni azt is, hogy az emberek is olyanok, amilyenek. Persze, az embernek fáj az a sérelem, amit nem érdemelt meg. Ezt a fájdalmat nem szabad önmagunk előtt se letagadni. Viszont el kell engedni, miután átéltük. A megértés segít elengedni a fájdalmat, nem elfelejteni, csak nem reagálni már érzelmileg a dologra. És a másik emberben azt az embertársunkat látni, aki botlott egyet az útja során - ugyanúgy, ahogy mi magunk is botlunk szép számmal, csak ennek a botlásnak most pont mi ittuk meg a levét. A mi botlásainknak pedig valaki más itta, vagy issza majd. Emberek vagyunk, ezért tökéletlenek. A szeretet, az igazi, görögül azt is jelenti: látlak (agape). Látom az utadat, látlak téged, és ha akarod, visszafogadlak a szívembe. Ez a megbocsátás.
Szeresd embertársadat, mint önmagadat. Bánj úgy vele, mint önmagaddal. Minden helyzetben gondolkodjuk el, hogy mi milyen bánásmódra vágynánk ugyanilyen helyzetben? Ha fordított lenne a helyzet, én milyen bánásmódot szeretnék? Gondoljunk erre, amikor kényes helyzetbe kerülünk, amikor vita, nézeteltérés van valakivel. A tett és a tettes szétválasztása Jézus a kereszten hangosan könyörgöt: “Atyám, bocsáss meg nekik, hisz nem tudják, mit tesznek.” (Lukács 23,34) Jézus a bűnt a tudatos cselekvéshez köti. Szenvedése közepette is másokért aggódik. Igazságérzete még ekkor is erősebb más érzésnél. Az ember megbocsát, merthogy le tudja hántani a tettet a tettesről, és látja, hogy a tettes egy esendő ember, aki hibázik, és ha nagyon megnézi, a történetéből érthető is lehet, hogy mi vezetett az illető gonoszságig. Nagyon sokféle ember van, nagyon sokféle fejlettségi fokon. Ezért a megbocsátás alkalmával tudnom kell azt, hogy az az ember, aki képes úgy bántani engem, hogy nagy és mély fájdalmat okozzon, az még alacsony szinten van. Egy olyan ember, akit már nem a személyisége, hanem a lelke motivál, képtelen lenne ilyen bántásra, legalábbis szándékosan képtelen lenne, legfeljebb véletlenből vagy ügyetlenségből. Ezért látom, hogy az a rossz, amit nekem okozott, az számára a pillanatnyi legjobb megoldás volt valamire - a maga szintjén annak tűnt neki. Eszembe juthat az is, hogy a bántó nem célzottan velem volt olyan, amilyen, hanem ő eleve ilyen, itt tart, és ugyanazt a bántás elkövette volna bárki mással is. Kiknek bocsássunk meg? Bocsássunk meg mindenkinek. Mindenkinek, aki valaha is megbántott valamivel. Fejlesszünk ki magunkban egy olyan hozzáállást, amely visszautasítja a haragot mindenkivel szemben. Ismételgessük magunkban: megbocsátok neki, megbocsátok mindenért, felejtsük el. A megbocsátás felszabadít bennünket és a másik embert is, és gyors léptekkel haladhatunk képességeink kiteljesítése felé. Bocsássunk meg saját magunknak. Bocsássunk meg minden értelmetlen, gonosz dolgot, amit valaha tettünk, mert minden ember követett el értelmetlen, gonosz, ostoba, nevetséges dolgokat. Nem tudunk igazán megbocsátani magunknak, hacsak nem nézünk igazán szembe a múltban elkövetett hibánkkal.
Nem kell rossz embernek lenni ahhoz, hogy rossz dolgokat csináljunk. Ha csak a rossz emberek tennének rosszat másokkal, meglehetősen jó világban élnénk. Legalább annyit bántunk másokat az ügyetlenségünkkel, mint a rossz cselekedetekkel. És minél tisztességesebbek vagyunk, annál jobban átérezzük, hogy milyen fájdalmat okoztunk másoknak. Akkor bocsátunk meg magunknak, miután felfedezzük a saját hibánkat. Azért a jóért értékeljük magunkat, amit találunk magunkban, és azért a rosszért bocsátunk meg, amit elkövettünk. A megbocsátás nem elfelejtés A megbocsátás nem azt jelenti, hogy nem fáj a megbántás. Megbocsátani azt jelenti, hogy embertársainkkal kapcsolatban igyekszünk olyan elnézőek lenni, amilyen elnéző volt velünk eddig Isten. Amikor megbocsátunk, nem felejtjük el a bántást. Merthogy pontosan azért kell megbocsátani, mert nem tudjuk elfelejteni, amit tettek velünk. Azok a legveszélyesebb fájdalmak, amelyekre nem merünk emlékezni. Ezeket letuszkoljuk a tudattalanunkba, remélve, hogy nem fognak fájni. De ezek álruhában térnek vissza, és alattomosan akkor csap le ránk, amikor a legkevésbé számítunk rá. Végül, ha elkövettünk valamit, és megbántottunk valakit, kérjünk bocsánatot tőle. Sokan vannak, akiknek nincs bátorságuk, merszük, lelkierejük, hogy azt mondják: nagyon sajnálom. Megbocsátás és visszafogadás A megbocsátás mindig kötelező, de akinek megbocsátottál, azzal a további kapcsolatodban feltételeket kell állítanod. Ezt jelenti az, hogy bárányok vagytok, de nem vagytok birkák. Lehet felhasználni, de nem lehet kihasználni. Tehát a megbocsátásban is helyet kell kapnia a bölcsességnek. A megbocsátás nem azonos a visszafogadással, a befogadással. Mindenkinek meg kell tudnunk bocsátani, de visszafogadni, újra a régi kapcsolatot átélni csak akkor lehet, ha az, aki bántott, ezt megbánta, és jelei vannak annak, hogy szeretni akar. A visszafogadásnak tehát feltételei vannak! A megbocsátásnak nincsenek feltételei.
A megbocsátás lényegéhez nem tartozik hozzá az érzelmi változás. A megbocsátás akarat kérdése. Aki szeret, az jót akar. Elsősorban önmagának akar jót. Béke csak annak szívében talál otthonra, aki lemond arról, hogy mások rossz akaratára rosszal válaszoljon. A saját jól felfogott érdekedben ne foglald el magad büntetést, visszavágást kitaláló gondolatokkal. Mert ha ilyenekkel foglalkozol, akkor te vagy az, aki nem tud nyugodtan aludni. A megbocsátás fontosabb az ítélkezésnél. A harag és a gyűlölet A gyűlöletet és a haragot nem szabad összetéveszteni egymással. A harag annak a jele, hogy életben vagyunk és jól vagyunk. A gyűlölet annak a jele, hogy betegek vagyunk, és gyógyulnunk kell. Az egészséges harag arra hajt bennünket, hogy csináljunk valamit, azaz változtassuk meg azt a dolgot, amiért haragszunk. A harag energiát ad, hogy jobbá tegyük a dolgokat. A gyűlölet nem akarja jobbra fordítani a dolgokat, azt akarja, hogy rosszabb legyen minden.
A megbocsátás nem egyenlő a konfliktus elfojtásával. Vannak, akik mindenáron el akarják kerülni a konfrontációt. Ezzel megakadályozzák, hogy a megbocsátás segítségével meggyógyuljanak a konfliktusok. Válasszunk egy mintát Olyasvalakit, akit tisztelünk a vonzó személyisége miatt. És ha valamilyen nehéz helyzetbe kerülünk, tegyünk úgy, ahogy az a személy tenne. Gondoljunk arra, hogy pl. Jézus mit tenne ebben a helyzetben, mit tenne a helyemben? Ha ezt használjuk mintául, és ha másokkal éreztetni próbáljuk fontosságukat, akkor sikeres személyiséget fejlesztünk ki, amelynek révén mindent elérhetünk, amit akarunk az életben társainkkal együtt haladva.
A megbocsátás könnyebb bármi másnál, ha az indulaton felülkerekedik a józan ész.

2020. április 2.

Megbocsátásról



A megbocsátásról


A megbocsátásnak ezek a formái torzképek, egy alapvető keresztény erénynek - a valóságban sajnos nagyon gyakran előforduló - torz és kompromittáló utánzatai. "Kegyetlen kegyelem" az ilyenfajta megbocsátás, még ha jóindulatból fakad is, sosem építő, boldogító nagylelkűség, igen sokszor egyenest a kegyetlenségnek valamiféle perverz változata. A bűnöst nemhogy kiemelné a nyomorúságából, inkább még mélyebbre taszítja. Aki a megbocsátásnak csak efféle változataival találkozott, annak könnyen elmehet a kedve attól is, hogy megbocsásson, attól is, hogy mások bocsánatára számot tartson. Az ilyen ember szokta mondogatni: "Jobb egy tisztességes ellenség tucatnyi hazug jó barátnál."

Egészségesebb a harag és a megtorlást igénylő szemet szemért, fogat fogért metsző hideg szele ennek a megbocsátásnak miazmás, köhögtető légkörénél.

A krisztusi megbocsátás nem a rossznak udvarias hallatlanra vétele vagy éppen kimosdatása. A bűn bűn, a sértés, kár, ártalom megoldásra vár, nem arra, hogy egyszerűen fátylat borítsanak rá. A krisztusi megbocsátás Istenre nyílik, még ha nem emlegeti is ezt föltétlenül. Arra, aki nagyobb a mi szívünknél, és eléggé hatalmas ahhoz, hogy jóvátegye a bűn okozta roncsolásokat a megsértettben és a sértés szerzőjében egyaránt. És a krisztusi megbocsátás testvéri mozdulat. A testvér a kegyelem egét úgy nyitja az esemény és a benne részesek fölé, mint maga is kegyelemre szoruló. Szolgatárs, aki az evangéliumi példabeszéd szerint maga is adósság-elengedésre szorul, az irgalom erőterében él, hogyne igyekeznék tehát irgalmasnak bizonyulni. A testvér testvére bűnében mindig bűnrészes is. 
Mi bűnösök nemcsak hasonlítunk egymáshoz abban, hogy irgalomra szorulunk, hanem felelősek is vagyunk egymásért. Valamelyest az én vétkem az a vétek is, amely ellenem irányul.

A megbocsátásnak ez a krisztusi módja elsősorban lelkület kérdése. Nem a külsőségeit kell ellesni, lehet megtanulni, hanem a belső tartalmát. De azt tanulni kell, mert senki sem születik rá. A hit, az élet megrendüléseit Istenhez emelő, imádságos-elmélkedő gyakorlat alakíthatja ki. S ha valaki úgy érzi, hogy képtelen rá? Igyekeznie kell, és kérnie a hozzá szükségeseket. A külső formát azután - nagyon-nagyon változatosan - magától teremti meg ez a belső tartalom. Talán ügyetlenül, tapogatózva, de nemegyszer váratlan zsenialitással is. Néha szavak nélkül kell megbocsátani. Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre. Felejteni ott, ahol feledésre van szükség, megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra. Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes. És alázatos is, legfőképpen talán alázatos.

Részletek Jelenits István: Élet és evangélium c. könyvéből

Forrás

2019. szeptember 2.

Isten igazságos




A szív bőségéből 

Jeremiás 17: 5-10 

"Én, az Úr, kikutatom a szívet" 

Isten komolyan oktatja Izrael népét Jeremiás próféta szavaival.

Az Istentől elrugaszkodott, bálványimádó nép, tehetetlen bálványokban és azok papjaiban bízott. Pedig ezek nem tudnak segíteni.

A sivatagban sínylődő tamariszkuszhoz hasonlítja őket a próféta.
Átok alá esik az ilyen ember.
Az Istenhez hűséges zsidók Isten áldását kapják bőven, minden időszakban, mint a vízpartra ültetett fák.
Miért lesz a választott nép egyik tagja hűtlen, a másik miért marad hűséges? Ki ismeri ki a szívet? Csak az Úr: mert ,,csalárdabb a szív mindennél, és gyógyíthatatlan."(Jer.17:9) 
A zsidók a szívet nemcsak az érzelem központjának tartották, hanem a gondolkodásának is, vagyis a teljes ember legfontosabb részének, irányítójának, a belőle kilépő cselekvés forrásának.
A szívet, tehát a szándékok forrását Isten jól ismeri. Eme ismeret szerint ítél: jó vagy rossz az ember.

És az ember? Mi hogyan ítélhetünk helyesen abban, hogy kinek higgyünk, kire bízzuk a magunk, családunk, városunk, hazánk sorsát? 
Jézus, akinek szíve minden erény mélysége, így nyilatkozott:
"a szív bőségéből szól a száj."
(Máté 12:34)

Aki igazságot, erényt, Isten és emberszeretetet beszél: annak higgyünk. Aki hazudik, befeketít másokat: annak nem szabad hinni.



2018. szeptember 16.

A gyógyulás a megbocsátással kezdődik



A gyógyulás a megbocsátással kezdődik

"… bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van…"
(Márk 11:25)

Azokat a bántásokat legnehezebb megbocsátani, amit hozzánk közel állók követtek el. Miért? Mert továbbra is velük kell élnünk minden nap! Fiatal korunkban érzelmeink olyan intenzívek, hogy az akkor ért bántások és sebek egész életünkön át kísérhetnek. A fájdalom még nagyobb, ha saját szülőnk okozta. Talán anyád elutasított, ahelyett, hogy megadta volna a szeretetet, amire szükséged volt, vagy egy alkoholista apa molesztált az éjszakai órákban. Az ilyen szörnyűségek áldozatait évtizedekkel később is emésztheti a keserűség és a harag. Előfordulhat, hogy ez valamilyen módon előtör belőlük, és ezzel éppen azokat az embereket bántják, akiket most legjobban szeretnek, és akikre legnagyobb szükségük van.
 Mi a megoldás? A megbocsátás. Dr. Archibald Hart meghatározása szerint a megbocsátás azt jelenti: „lemondok arról a jogomról, hogy bántsalak azért, mert bántottál.” Sebeid csak akkor kezdenek gyógyulni, ha eljutsz arra az érzelmi érettségre, hogy el tudod engedni azokat, akik vétettek ellened, akár megbánták, és bocsánatot kértek, akár nem. Jézus így beszél erről: „amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket” (Máté 11:25). Van valami, amibe eddig talán nem gondoltál bele: Isten hajlandósága arra, hogy megbocsásson neked, attól függ, hogy te kész vagy-e megbocsátani másoknak. Azt mondod, ha megbocsátasz neki, akkor hagyod, hogy megússza? Nem, ha megbocsátasz, azzal magadat szabadítod fel! 
Megszabadulsz a fájdalomtól és nehezteléstől, és lehetőséged nyílik Isten áldásaiban járni. Hagyd a sérelmet és annak elkövetőjét Istenre, ő az egyetlen, aki pontosan tudja, mit tett az illető, és miért tette, amit tett. Ami téged illet: a gyógyulás a megbocsátással kezdődik!

2017. augusztus 25.

Mit jelent, ha Jézus Krisztus irányítja az életünket?



„Aki segítségül hívja az Úr nevét, megmentetik.” 
(Ap.Csel 2,21). 

Legyél biztos ebben az ígéretben. 
Ma újjászülettél, és bejutottál Isten családjába. 
Örök életed van (Jn 1,12).

Mit jelent, ha Jézus Krisztus irányítja az életünket?

Ha Krisztusnak szava van az életünkben, olyan pozitív erőt kapunk, melynek munkálkodása csodálattal fog eltölteni. Az előző ábra az Istennel kapcsolatban álló embert mutatja. Figyelj meg minden fogalmat, amely körülírja, mit kapsz örökségül, ha Krisztus befogad. A Bibliában azt olvassuk, hogy az Úr Jézus sok mindent megnyert nekünk. Vegyük sorra a legfontosabbakat:

1. Bocsánat. 
Isten Jézus Krisztusért minden bűnödet megbocsátotta: „Ha megvalljuk bűneinket, Ő hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól” (1 Jn 1,9).

2. Békesség. 
Mivel bűneid megbocsáttattak, Isten előtt tiszta a lelkiismereted és békességed van: „Mivel megigazultunk hit által, békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által” (Róm 5,1).

3. Erő. 
Új erő hatja át életedet, ha Krisztus Szelleme rendelkezik veled: „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés az, a régiek elmúltak, íme újjá lett minden” (2.Kor. 5,17).

4. Öröm.
 A szerencse mulandó, függ a külső körülményektől, de Istennel kapcsolatban maradva állandósul az öröm. Minél inkább Krisztus határozza meg életedet, annál hosszabb ideig tartanak azok az időszakok, amelyekben, kellemetlen külső körülmények között is örömöt élsz át (Ef 5,19).

5. Életcél. 
Abban a pillanatban, amikor Jézus Krisztust befogadtad, életed új értelmet nyer. Azelőtt csak magadnak éltél, mostantól az az életcélod, hogy az Úr Jézusnak szolgálj. Pál apostol ezt kérdezi az Apostolok Cselekedetei 9,6-ban: „Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?” Ez a magatartás volt boldog életének az alapja. Krisztus így mondta: „Keressétek először Isten országát és az Ó igazságát, és minden egyéb megadatik nektek.” (Mt 6,33). Ha így teszel, azt fogod tapasztalni, hogy mindig megkapod a szükséges erőt.

6. Bizalom. 
Akiben az új élet fejlődhet, mert Isten Igéjének rendszeres olvasása és hallgatása által folyamatosan erőt nyer, az belsőleg megbizonyosodik arról, hogy Isten gyermeke, mert soha nem ismert bizalom ébred benne, ami egyre növekszik.

2016. október 25.

Filmajánló - Igaz megbocsájtás (A megbocsájtás kegye)





"A megbocsájtás a megnyílt szívből jön, és vagy feltételek nélkül jön, vagy nem jön egyáltalán" - hangzik el a szívszaggatóan tragikus és mégis felemelően szép, igaz történetből. Igen, szívből megbocsátani csak az tud, aki megismerte Isten feltétel nélküli szeretetét - amit egyikünk sem érdemel -, és megismerte az Ő, emberi ésszel felfoghatatlan kegyelmének titkát: Minden undorító bűnünk büntetését Fiára vetette, - Őt a bűnünk halálba kergette, de ezzel megváltotta nekünk Atyánk teljes bocsánatát! S mivel ezért a Fiú óriási árat fizetett a kereszten, jogos és igazságos a kérése: "Bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is."  (Kolossé 3,13)
 "Mert ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." (Máté 6,14-15)

Forrás

2016. január 12.

2015. március 9.

Önmagunknak megbocsátani...



Önmagunknak megbocsátani...

Már nagyon sokaknak megbocsátottam, de magamnak megbocsátani nehezen megy....

"Filippi 3:14.:
 „…de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.”

Pál felismerte a megbocsátás fontosságát. Ő megtérése előtt szörnyű bűnöket követett el az Úr Jézus követői ellen. Közvetlen a megtérése előtt is azért indult Damaszkuszba, hogy a keresztyéneket rabszíjra fűzze és bebörtönözze. „Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe.” Csel 9:1-2. Pálnak megtérése után sok bűnt kellett megbocsátani önmagának. A Filippi 3:14-ben látjuk, hogy megtette.
Elfelejtette a régieket és így felszabadult a hitre. Az Úr Jézus egykori ellensége ezután óriási szolgálatot tudott elvégezni.  A meg nem bocsátás korlátozza a hited működését, a gyógyulásodat, és az imaéletedet elsorvassza formálissá teszi. Az imádkozás és a megbocsátás együtt történik. „És amikor megálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valami panaszotok van, hogy mennyei Atyátok is megbocsássa nektek vétkeiteket.” Márk 11:25. Ha a megbocsátást folyamatosan gyakorlod, akkor imáidra választ kapsz. Kívánod, hogy életed bővölködjön Isten áldásában? Igen, tudom, hogy kívánod. Nos ennek a feltétele, hogy légy gyors az elkövetett bűnöd megbánásában és az ellened elkövetett bűnök megbocsátásában. .."


Csodálatos Istenünk van! Ővé minden hála és dicsőség! 

Olvasnivaló : Elrejtett kincs 1-5-ig .

Isten gyönyörködik benned!

Úr áldása legyen minden Olvasón!

2014. június 25.

Isten fel akar szabadítani



Suzie Eller

„Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok?” 
(Ézs. 43,19/a)  

Tavaly januárban kértem Istent, mutassa meg, melyik az a szó, ami a következő évemet meghatározza. Ilyesmikre számítottam, hogy „felismerés”, „megújulás”, „közelség”. Valami szép és frissítő tulajdonság Istennel való kapcsolatomban.
Ahogy Isten előtt térdeltem, felbukkant bennem egy szó: „megbocsátás”.
Nem értettem. Tanfolyamokat tartok a megbocsátásról. Könyveket, cikkeket írok róla. Egy olyan szó, amiről azt hittem, biztosan jellemzi az életemet.
De valahányszor imádkoztam, mindig ugyanaz a szó jött elő.
Így hát hagyni kezdtem, hogy 2013-ban ez a szó átitassa az életemet, és kiderült, hogy vannak még új vonásai a megbocsátásnak, amelyekre mennyei Atyám rá akart ébreszteni. Kezdve a hozzáállásommal. Általában így szoktunk fogalmazni a megbocsátásról:
Meg kellene bocsátanod.
Jó volna, ha meg tudnál bocsátani.
De mialatt hagytam, hogy ez a szó vezessen beszélgetések közben, az emberekkel és eseményekkel való kapcsolatomban, az érzéseimben, a hitemben, egy nagy igazság kezdett kibontakozni előttem:
Meg KELL bocsátani.
Nem vagyunk foglyai a megbántottságnak, nem vagyunk bezárva a haragba. Szabad akaratunk van, bármikor elhatározhatjuk, hogy kilépünk a sértettségből a szabadságba.
Ha ragaszkodni akarunk sérelmünkhöz, hagyjuk, hogy szívünk egy része elsivatagosodjon. A pusztaság átterjed gondolkodásunkra, az emberekhez való viszonyulásunkra. Elhiteti velünk, hogy erősek vagyunk, ha tartjuk a haragot, vagy falat építünk magunk köré, pedig csak annyi történik, hogy elzárjuk magunkat egy csomó élménytől, amit Isten szeretne velünk megtapasztaltatni.
Az Ézs. 43-ban az izraeliták is választhattak. Nehéz helyzetben voltak már jó ideje. Hallottak Isten csodáiról, amiket régen végbevitt, és Isten felajánlja, hogy „utat csinálok a pusztában, és ösvényt a járatlan földön” (19b). Készen áll rá, hogy ha követik utasításait, olyasmit tapasztalnak meg, ami másképp lehetetlen volna. Ezt ajánlja fel Isten nekünk is.
Szabadságra teremtettünk. Teljesen szabadon kellene élnünk. Ezt a teljes szabadságot tapasztalhatjuk meg, ha a megbocsátás útjára lépünk. Korlátok, feltételek nélkül.
Ahogy 2013-ban igyekeztem megélni a szót, amit kaptam, Isten rávezetett, hogy bár a nagy dolgokat valóban megbocsátottam, apró sérelmeket őrizgettem magamban. Megmutatta, hogy a kis dolgok miatti neheztelés, egy-egy bántó szó vagy cselekedet őrizgetése mekkora erővel bír: kihuny bennem a vágyódás a sérelmet okozó emberrel való együttlétre.
Ha vannak olyan téged ért sérelmek, amiket nem tudsz megbocsátani, ott ólálkodik, gyülemlik, fáj benned a harag, gondold meg, nem kéne-e engedned, hogy Isten hozzáférjen ezekhez a rejtett zugokhoz a lelkedben 2014-ben. Hogy ez könnyű lenne? Legtöbbször egyáltalán nem az. Megbocsátó életet élni egyike a lehetetlennek tűnő hitcselekedeteknek, főleg, ha valaki komoly fájdalmat okozott. De a megbocsátás elvezet a fájdalomtól a gyógyuláshoz, eltünteti a múlt terhét, ami súlyosan rád telepszik, új emberré tesz, olyanná, akit istengyermeksége határoz meg, nem pedig az, hogy valaki mit követett el ellene.
„Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már éppen készülőben van; nem látjátok?
A megbocsátás lehetővé teszi, hogy tiszta lappal indulj.
A megbocsátás a hit új mélységeit és tágasságait nyitja meg előtted.
A megbocsátás erősíti kapcsolatodat Istennel, ha kitartasz benne napról napra, akkor is, ha nehéz. Nem vagyunk magunkra hagyva ezen az úton, és Isten tarsolyában még sok minden van számunkra, ha követjük az irányt, amerre vezet.  

Uram, legyen ez az év számomra a megbocsátás és felszabadulás éve. Mutasd meg, kérlek, napról napra, mit jelent megbocsátó módon élni, és add meg hozzá a kellő erőt és bölcsességet. Köszönöm, hogy megmutattad, hogy meg kell bocsátanom ahhoz, hogy felfedezzem, még mi mindent tartogatsz számomra! Jézus nevében, Ámen.  

Suzie Eller: God Wants to Set You Free
Encouragement for today, 2014.01.30.
www.proverbs31.org

Forrás
 http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2014/06/lelekerosito-levelek-153.html


2013. december 1.

Az Idő és a Felejtés



Az Idő és a Felejtés

A lány végre rászánta magát, és elindult. Elindult megkeresni az Időt. Hiszen orvosra volt szüksége,
s azt mondták, az Idő minden sebet begyógyít. Márpedig igen régóta viselte azt a sebet magán,
mely furcsa módon sehogyan sem akart behegedni. Néha úgy látszott, már-már eltűnik,
de elég volt egy zaklatott álom, egy illat, mely megtalálta, egy zene, mely fülébe kúszott,
vagy egy ismerősnek tűnő mozdulat, és a seb újra és újra felszakadt.
S ilyenkor újra érezte azt a régi szinte édes fájdalmat, amit szeretett volna már elfelejteni.

S most itt van, hogy gyógyírt keressen a bajra. Becsöngetett. Egy férfi nyitott ajtót, s mosolyogva
betessékelte. Azt mondta, ő a Felejtés, és régóta dolgozik az Időnek. Hellyel kínálta a váróteremben,
ahol már igen sokan ültek. Nem látott egyiken sem sebeket. Igaz, az övé sem látszott.
Annál szembetűnőbb volt a tekintetek furcsa, megtört fénye. Mind ránéztek, mikor belépett,
s csöndesen helyet szorítottak maguk mellett. Csend volt. Nem szólt senki egy árva szót sem,
csak lopva tekintgettek egymásra. Az nyilvánvaló volt, hogy mindannyian valamilyen sebet kívánnak eltávolíttatni.
S hogy ki mekkorát, azt a tekintete árulta csak el. Hirtelen lesütötte a szemét, nem akarta,
hogy a többiek szánakozzanak rajta, miféle bánatot hordoz. Bár lehet, hogy semmiség a többiekéhez képest,  s akkor meg furcsának tűnhet, hogy ő is itt ül.

Lassan fogytak mellőle a páciensek, s egyszer csak ő következett. Ott állt szemben az Idővel,
s hirtelen nem tudta, mit is mondjon. Számon kérje, hogy miért nem tette eddig a dolgát?
Vagy töredelmesen bevallja, hogy valójában nem is akar felejteni? Az Idő, mint aki megérezte vívódását,
lágyan a vállára tette a kezét, s mélyen a szemébe nézett. Kérdések nélkül is látta benne az éveket,
az átvirrasztott éjszakákat, a mosolytalan órák kínkeserveit. S ahogy ott álltak szemtől szemben,
megértette végre, az Idő fölötte áll mindennek. Uralja őt, de szereti, és az ő oldalán áll.
Ekkor, szinte varázsütésre, belépett a Felejtés. Kettejük közé lépett, és megkérdezte: akarsz engem?
Itt és most? A lány könnyekkel a szemében bólintott. A férfi átölelte, és lágyan, de határozottan megcsókolta.

Nem tudta, mi történt ezután, csak arra emlékszik, hogy az Idő már sehol sem volt, megszűnt létezni.
Mint az a seb, mely már csak egy apró foszlány az emlékei között.

Sokszor nem akarjuk felejteni a minket ért sérelmeket, és hordozzuk életünk nyitott sérüléseként. 

Valóban nem gyógyul, mert ragaszkodunk hozzá. De kell nekünk a kellemetlen, rossz emlék? 
Ha nem akkor tegyük le, bocsássunk meg , és gyógyultan élhetünk tovább. 
Jézus is így tanított imádkozni minket:
" ...miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek".
Bocsáss meg! 

2013. március 22.

Az, hogy te milyen mértékben tudsz szeretni



Az, hogy te milyen mértékben tudsz szeretni
és megbocsátani másoknak, nagymértékben azon múlik,
hogy mennyire tudtad elfogadni Isten irántad való szeretetét,
és mennyire fogadtad el az Ő megbocsátását.

Bármilyen hiányosság az életedben a megbocsátás terén, és bocsáss meg szabadon úgy, ahogy Isten is megbocsátott neked a Krisztusban.

" Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen,
akik a Krisztus Jézusban vannak."
( Róm. 8 : 1 )

2012. június 7.

"Ügyeljetek arra...hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon..."



"Ügyeljetek arra... hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, 
és sokakat meg ne fertőzzön."
(Zsid. 12:15)

"Amikor nem bocsátasz meg, ártasz a másiknak, de magadnak még többet, sokkal többet ártasz! Elveszíted az élet örömét. A meg nem bocsátás ott lebeg fölötted, akár egy felhő, és kihat mindenre, amit teszel. De amikor megbocsátasz, békét, felépülést hozol annak, akinek megbocsátottál és magadnak is. Ma tehát bocsáss meg! "

Forrás:
Győzelem a harag felett

2012. május 1.

A megbocsátás




A megbocsátás


Megtanulhatunk félelmeinktől megszabadulni a megbocsátás által úgy, hogy mindenkit -így magunkat is - vétlennek látunk. A megbocsátást nem abban az értelemben kell értelmeznünk, hogy eltűrjük egy másik ember nekünk nem tetsző viselkedését, hanem abban, hogy helyesbítjük azt a bennünk kialakult téves elképzelést, miszerint az illető ártott nekünk.

Aki nem bocsát meg annak lelkét félelem uralja. Az ilyen ember biztos abban, hogy dühe indokolt, elitélő véleménye pedig helytálló. Aki nem bocsát meg embertársainak, ugyanolyannak látja a múltat és a jövőt, és ellenáll a változásnak. Nem akarja, hogy a jövő eltérjen a múlttól, önmagát ártatlannak véli, a többieket pedig bűnösnek. A konfliktus élteti és az, ha igaza van. A boldogság egyik forrása a megbocsátás.

Bárki megtanulhatja a megbocsátást, függetlenül attól, hogy hány éves, jelenleg milyen világnézettel rendelkezik, miket tapasztalt meg a múltban, vagy hogyan bánt eddig a körülötte élőkkel. A megbocsátás a lehető legnagyobb erejű orvosság. Ha nem bocsátunk meg a szenvedés mellett döntünk.

A szeretet és a lélek szempontjából a megbocsátás azt a szándékot jelenti, hogy meg akarunk szabadulni a fájdalmas múlttól, a választást, hogy nem találunk többé értéket a gyűlöletben és haragban. Meg akarunk szabadulni a vágytól, hogy fájdalmat okozzunk másoknak és magunknak, valamilyen múltban történt dolgok miatt. A szándékot jelenti, hogy nyitott szemmel törekszünk meglátni másokban a fényt ahelyett, hogy ítélkeznénk, vagy elutasítanánk őket.

Mi a hatásosabb gyógyszer azoknak a kezelésére, amelyek az előbbi tüneteket okozzák? A megbocsátás. Ha megbocsátunk másoknak, azzal közelebb jutunk ahhoz, hogy önmagunknak is megbocsássunk. A megbocsátással az immunrendszerünk erősebbé válik.

Nehéz megbocsátani, ha Énünk /a rosszabbik Énünk/ tanácsát fogadjuk meg, amely azt mondja, akkor cselekszünk helyesen, ha megbüntetjük az illetőt, aki fájdalmat okozott nekünk, és megtagadjuk tőle szeretetünket. Nehéz megbocsátani, mert makacs Énünk van, amely arról próbál meggyőzni, hogy a gyűlölet jobb és biztonságosabb a számunkra, mint a szeretet. Nagyon fontos, hogy ne tegyük Énünket az ellenségünké, de ne is hallgassunk rá. Vagy teljesen megbocsátunk, vagy nem beszélhetünk megbocsátásról.

Meggyőződésem szerint csak akkor lehetünk igazán boldogok, és elégedettek, ha megértjük annak fontosságát, hogy megbocsátással és szeretettel fordulunk önmagunk és mások felé.

Nagyon fontos, hogy a megbocsátás mindennapi gyakorlattá váljék.
Isten is megbocsátásra nevel!

2012. január 19.

Egy zsák krumpli



Egy zsák krumpli

Egy bibliaiskolai tanító a meg nem bocsátás nagy áráról tanította a hallgatóit. Megkérte őket, hogy a következő órára hozzanak egy zsák krumplit. Azután végig kellett gondolniuk, hogy életük során kiknek nem tudtak eddig megbocsátani. Ezeknek a személyeknek a nevét mindenkinek rá kellett írnia egy -egy krumplira, és azt összeszedve a saját táskájukba kellett helyezniük. Attól a pillanattól kezdve bárhová mentek, egy teljes hónapig hurcolniuk kellett magukkal a krumplikat. Micsoda nyűg! Miután már egy jó ideje cipelték a krumplikat, a hallgatók kezdtek rájönni a következőkre:
1/ milyen fölösleges terhet cipelnek,
2/ mennyi energiát emésztett fel a krumplikra való odafigyelés,
3/ végül, ahogy a krumplik rothadni és bűzleni kezdtek, minden diák belátta, hogy a legokosabb dolog volna megszabadulni tőlük.


A megoldás és a tanulság:
„Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is” (Kol.3,13).

A megbocsátás ajándékát nemcsak másoknak adhatod, hanem magadnak is: hiszen valahányszor neheztelsz valakire, nincs békességed. Ha úgy gondolod, ez rád is vonatkozik, akkor javaslom, hogy még ma szabadulj meg a meg nem bocsátás nehéz és bomlasztó terhétől!

B.Gass nyomán

Forrás: Vetés és Aratás 2010/2