A szív bőségéből
Jeremiás 17: 5-10
"Én, az Úr, kikutatom a szívet"
Isten komolyan oktatja Izrael népét Jeremiás próféta szavaival.
Az Istentől elrugaszkodott, bálványimádó nép, tehetetlen bálványokban és azok papjaiban bízott. Pedig ezek nem tudnak segíteni.
A sivatagban sínylődő tamariszkuszhoz hasonlítja őket a próféta.
Átok alá esik az ilyen ember.
Az Istenhez hűséges zsidók Isten áldását kapják bőven, minden időszakban, mint a vízpartra ültetett fák.
Miért lesz a választott nép egyik tagja hűtlen, a másik miért marad hűséges? Ki ismeri ki a szívet? Csak az Úr: mert ,,csalárdabb a szív mindennél, és gyógyíthatatlan."(Jer.17:9)
A zsidók a szívet nemcsak az érzelem központjának tartották, hanem a gondolkodásának is, vagyis a teljes ember legfontosabb részének, irányítójának, a belőle kilépő cselekvés forrásának.
A szívet, tehát a szándékok forrását Isten jól ismeri. Eme ismeret szerint ítél: jó vagy rossz az ember.
És az ember? Mi hogyan ítélhetünk helyesen abban, hogy kinek higgyünk, kire bízzuk a magunk, családunk, városunk, hazánk sorsát?
Jézus, akinek szíve minden erény mélysége, így nyilatkozott:
"a szív bőségéből szól a száj."
(Máté 12:34)
"a szív bőségéből szól a száj."
(Máté 12:34)
Aki igazságot, erényt, Isten és emberszeretetet beszél: annak higgyünk. Aki hazudik, befeketít másokat: annak nem szabad hinni.
