Mézes László: A megbocsátás művészete

Mézes László: 

A megbocsátás művészete

Legjobb példa Jézus Krisztus. A megbocsátást meg kell tanulnunk. „De nem érzem, hogy meg kellene bocsátanom…” „nem érzem, hogy meg tudnék bocsátani…” – mondják sokan keresztények is. Nem fogod érezni, amíg nem engedelmeskedsz Isten beszédének. A megbocsátás első sorban nem is a két ember közötti kapcsolat miatt fontos, hanem én és az Isten közötti kapcsolat miatt.

Megbocsátás kifejezései az újszövetségben:

- kötelékeket elold, terhet levesz, börtönből megszabadít (Luk.6,37)

- bocsánatot gyakorol az arra illetékes hatalom, vagyis a sértett fél 
(Máté.6 :
„Mi Atyánk …, bocsásd meg a mi vétkeinket, 
miképpen mi is megbocsátunk azoknak, akik ellenünk vétkeztek”)

A megbocsátásban erő van!
(Példa: Egy fiatal nőnek a házasságát majdnem meghiúsította az, hogy házasságkötés előtt kiderült, hogy szifiliszes. Az orvos ugyanakkor hitelesen bizonyította, hogy a hölgy szűz volt, amit a leendő férj nem akart elhinni. Kiderült, hogy ő úgy született, hogy a háborúban az édesanyját megerőszakolta egy orosz katona. Teherbe esett, és meg is szülte a gyereket, s ez ő volt. Végül is összeházasodtak a jelenlegi férjével, gyerekeik is lettek, de a fiatalasszony azt mondta, hogy mindenféle orvosi vizsgálattól retteg, mert a vérmintájából egyből kiderül a szifilisz fertőzöttség, s újból és újból elölről el kell kezdenie megmagyaráznia az egészet. Amikor a pásztor felesége azt mondta, hogy bocsásson meg szívből annak az orosz katonának, tulajdonképpen az apjának, nagyon nehezen ment. De amikor megtette, a pásztor felesége azt mondta, most menj el, és vizsgáltasd meg magadat, mert az Úr teljesen meggyógyított most téged. Így is lett. Az asszony elment, s a laboreredmény – hosszú évtizedek után orvosilag teljesen megmagyarázhatatlan módon – negatív volt! Dicsőség Istennek! Meggyógyult! Abban a pillanatban, amikor megbocsátott szívből, fizikai teste is – nem csupán lelkileg, szellemileg – meggyógyult. A megbocsátásban csodatevő, gyógyító erő van!)

Te vajon hány sárgult fényképet cipelsz a szívedben, elmédben, s őrzöd azokat a sérelmeket,

bántásokat, s az azokat okozó személyeket?

   - kegyelmesen bánik valakivel, az ítéletet érdemlő felé kegyelmet ajándékoz (Efézus 4,30)

Az Istentől kapott kegyelmet odaajándékozni az ellenünk vétkezőnek. Példa a Szentírásban az adós szolga esete. …

Vajon, mi elfelejtjük-e, hogy Isten mi mindent engedett el nekünk? És mi készek vagyunk-e elengedni másoknak?

Megbocsátás: szembesülök azzal, hogy megsértettek, Úgy nem megy, ha „besöpröm” a szőnyeg alá, vagy nem akarok tudomást venni róla.

Sőt, a megbocsátás gyakran nem egy egyszeri dolog csupán. Előfordul, hogy egy-egy dologért a teljes gyógyulásig sokszor(!) meg kell bocsátanom! (Brazil foci-csatár példája: direkt eltörte a lábát egy ellenfél-játékos. Aztán a kórházban a sztoriját elmesélve újból felgyülemlett benne a keserűség: újból meg kellett bocsátania. Majd, amikor betették neki a tévét, s látta meccset, az ellenfél győzelmét, újból meg kellett bocsátania. Amikor az első műtét nem sikerült, s újabb hetek kényszerpihenője várt rá, újból… Igazán akkor nem tért vissza már a megbocsátásra való szükséges állapot belé, amikor felépült, s újból játszhatott, s győzött ugyanazon ellenfél ellen.)

Aki őszintén megbocsát, az valamilyen módon meg is hal – meghal az énje, az egója. A megbocsátás: amikor kiengedem a kezemből a jogos tartozást, a jogos igazságomat, a jogos sérelmemet.

„Megbocsátok, de nem felejtek” mondják sokan. De ez őrültség. Ilyen nincs, nem létezik. A felejtés nem hoz megbocsátást, de a megbocsátás felejtést hoz! A megbocsátás nem adja fel a másik felé… (Példa: Az asszony, akinek a férje rendszeresen részegen verte, megcsalta, s az asszony nem vált el. Kérdeztem, miért? Mert szeretem, mondta. Évekig megalázottan mosott, főzött, takarított rá. Egyszer viszont az Úr szólt a férfihez, hogy ad neki egy utolsó lehetőséget, térjen meg. S a férfi megtért. Évek óta szeretetben, szerelemben együtt élnek. Miért? Mert az asszony nem adta fel. Megtehette volna. Az Ige alapján meg lett volna a joga hozzá, de ő inkább nem hagyta, ragaszkodott hozzá, s meg is lett az eredménye. ) A meg nem bocsátás a múltba horgonyoz le. Nem enged előre, nem enged az ígéretekbe, s végül nem enged be a mennybe sem! Ha megbocsátasz, kész vagy akár a másik bűnének a következményeivel is együtt élni. Bocsánatot kérni csak az tud igazán, aki meg is tud bocsátani. Egyedül ez nem megy, de az Úr ebben segítségül van, Ő megsegít!

A megbocsátás: 

Elengedem – elfelejtem – feldolgozom – vállalom a közösséget vele újra – kész vagyok újból vele együttmunkálkodni is.

A megbocsátás ára gyakran sok-sok könny. Elszakadni a múlttól, hagyni meghalni, kimúlni az ént, az ego egy darabját hagyjuk elveszni. De itt is igaz: „ha a földbe esett gabonamag el nem hal, csak egymaga marad, de ha elrohad, akkor sokszoros gyümölcsöt terem.”  Vagyis, ha nem bocsátasz meg, egyre inkább elmagányosodsz. Ha azt szeretnéd, hogy barátaid legyenek, tanulj meg megbocsátani, tanuld meg azt, ami krisztusi. Van, amikor meg kell bocsátani másoknak, van, amikor magunknak is. Előfordul azonban az is, hogy a részleges, nem teljesen bibliai istenképünk miatt meg kell bocsátanunk Istennek. Miért? Hogy megtanulj ne neheztelni Rá semmiért sem. Mert az Ő kezében van az egész életünk!

Forrás
Georgyna honlapjából való