Ferenczi Gyuláné:
REMÉNY
Ha tovatűnt a nyár,
s szíved melegségre hiába vár
és megérint a komor ősz hideg szele:
Hozzá gyere!
Mikor minden bús, sivár
lelked szárnyalna bár,
de nem jut messzire:
Hozzá gyere!
Ha rádszakadt a magány,
lelked valakire vacogva vár,
de nem érint többé simogató keze:
Hozzá gyere!
Hozzá, ki örök Szeretet,
letörli minden könnyedet,
s ha életednek itt vége már,
Istened örökre karjaiba zár!
Ha tovatűnt a nyár,
s szíved melegségre hiába vár
és megérint a komor ősz hideg szele:
Hozzá gyere!
Mikor minden bús, sivár
lelked szárnyalna bár,
de nem jut messzire:
Hozzá gyere!
Ha rádszakadt a magány,
lelked valakire vacogva vár,
de nem érint többé simogató keze:
Hozzá gyere!
Hozzá, ki örök Szeretet,
letörli minden könnyedet,
s ha életednek itt vége már,
Istened örökre karjaiba zár!
