"Mivel tehát megigazultunk hit által,
békességünk van Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által."
(Róm 5,1)
A megbékélés útja
Haragban lenni valakivel rossz dolog. A főnökkel haragban lenni még inkább rossz. Istennel haragban lenni - szerintem ez már a tragédia. Pedig ez az igazság, hogy az ember haragban van Istennel.
Haragszunk rá, mert nem hajlandó azt tenni, amit elvárunk tőle. Nem alkalmazkodik hozzánk, nem teljesíti minden kívánságunkat, nem ugráltathatjuk. Egyszóval: Isten nem táncol úgy, ahogyan mi fütyülünk. Ezért haragszunk rá.
De Isten is haragban van velünk. Pál apostol azt írja: "nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen" (Róm 1,18, Károli-ford.). Isten haragszik ránk azért, mert nem tekintjük őt Istennek. Nem adjuk meg neki a tiszteletet. Semmibe vesszük az õ szavát. Nem adunk neki igazat, a magunk igazát hajtogatjuk, és megsértjük azt a rendet, amelyet Isten alkotott. Ráadásul még mi vagyunk megsértődve, amiért ő emiatt ítéletet mond felettünk. Olyan ez, mint amikor a törvényeket megsértő bűnöző haragszik a bíróságra, mert az elítélte, és büntetést szabott ki rá.
A Biblia szóhasználatában a számunkra furcsának tűnő "megigazulás" kifejezés azt jelenti, hogy kibékülünk Istennel. Igazat adunk neki, igaznak fogadjuk el őt, és belátjuk, hogy jogos az ítélete.
Isten pedig megbocsát a bocsánatát kérő, hozzá visszatérő embernek. Isten igaznak fogad el minket, ezt jelenti az, hogy "megigazultunk". Helyreállt a béke Isten és közöttünk.
Ahhoz, hogy ez megtörténjen, két szükséges feltételt mond az apostol: 1. Jézus Krisztus által és 2. hit által.
Jézus Krisztus által, mert ő békítette meg Istent. Ő volt a közbenjáró, a mediátor Isten és mi közöttünk. Magára vállalta a mi bűneinket és Isten haragját, elszenvedte helyettünk a kereszten Isten ítéletét, az életét adta értünk.
A másik feltétel: hit által. Azok lesznek igazak Isten előtt, akik hiszik, hogy Jézus Krisztus halála - és csakis az - valóban elég ahhoz, hogy Isten megbocsásson nekik és kibéküljön velük.
Forrás
Lelki útravaló a mai napra
Haragban lenni valakivel rossz dolog. A főnökkel haragban lenni még inkább rossz. Istennel haragban lenni - szerintem ez már a tragédia. Pedig ez az igazság, hogy az ember haragban van Istennel.
Haragszunk rá, mert nem hajlandó azt tenni, amit elvárunk tőle. Nem alkalmazkodik hozzánk, nem teljesíti minden kívánságunkat, nem ugráltathatjuk. Egyszóval: Isten nem táncol úgy, ahogyan mi fütyülünk. Ezért haragszunk rá.
De Isten is haragban van velünk. Pál apostol azt írja: "nyilván van az Istennek haragja mennyből, az embereknek minden hitetlensége és hamissága ellen" (Róm 1,18, Károli-ford.). Isten haragszik ránk azért, mert nem tekintjük őt Istennek. Nem adjuk meg neki a tiszteletet. Semmibe vesszük az õ szavát. Nem adunk neki igazat, a magunk igazát hajtogatjuk, és megsértjük azt a rendet, amelyet Isten alkotott. Ráadásul még mi vagyunk megsértődve, amiért ő emiatt ítéletet mond felettünk. Olyan ez, mint amikor a törvényeket megsértő bűnöző haragszik a bíróságra, mert az elítélte, és büntetést szabott ki rá.
A Biblia szóhasználatában a számunkra furcsának tűnő "megigazulás" kifejezés azt jelenti, hogy kibékülünk Istennel. Igazat adunk neki, igaznak fogadjuk el őt, és belátjuk, hogy jogos az ítélete.
Isten pedig megbocsát a bocsánatát kérő, hozzá visszatérő embernek. Isten igaznak fogad el minket, ezt jelenti az, hogy "megigazultunk". Helyreállt a béke Isten és közöttünk.
Ahhoz, hogy ez megtörténjen, két szükséges feltételt mond az apostol: 1. Jézus Krisztus által és 2. hit által.
Jézus Krisztus által, mert ő békítette meg Istent. Ő volt a közbenjáró, a mediátor Isten és mi közöttünk. Magára vállalta a mi bűneinket és Isten haragját, elszenvedte helyettünk a kereszten Isten ítéletét, az életét adta értünk.
A másik feltétel: hit által. Azok lesznek igazak Isten előtt, akik hiszik, hogy Jézus Krisztus halála - és csakis az - valóban elég ahhoz, hogy Isten megbocsásson nekik és kibéküljön velük.
Forrás
Lelki útravaló a mai napra
