Dr. Joó Sándor
"És
bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk azoknak, a kik
ellenünk vétkeztek ... Mert ha megbocsátjátok az embereknek az
ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem
bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem
bocsátja meg a ti vétkeiteket."
(Máté 6: 12 és 14-15)
"... Jézus még külön is visszatér rá, és lelkükre köti tanítványainak: "Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket" (Mt 6.14-15 ).. Igen, így mondja Jézus. Most gondoljon ki-ki az ellene valaha vétkezőkre. Vétkezni valaki ellen rettentő nagy dolog. Mondjuk inkább így: Vétkezni egymás ellen. Mert legalább annyit vétkezek mások ellen, mint mások én ellenem. Csak a magunk vétkezését nem szoktuk úgy számon tartani. Arra nem emlékezünk már. Azt észre sem vesszük. Mindig csak azt, amit mások vétkeznek ellenünk. Azt, hogy ez vagy amaz az ember mennyit vétkezett ellenem. Hogy megbántott, megsértett.
"... Jézus még külön is visszatér rá, és lelkükre köti tanítványainak: "Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, megbocsát néktek is a ti mennyei Atyátok. Ha pedig meg nem bocsátjátok az embereknek az ő vétkeiket, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket" (Mt 6.14-15 ).. Igen, így mondja Jézus. Most gondoljon ki-ki az ellene valaha vétkezőkre. Vétkezni valaki ellen rettentő nagy dolog. Mondjuk inkább így: Vétkezni egymás ellen. Mert legalább annyit vétkezek mások ellen, mint mások én ellenem. Csak a magunk vétkezését nem szoktuk úgy számon tartani. Arra nem emlékezünk már. Azt észre sem vesszük. Mindig csak azt, amit mások vétkeznek ellenünk. Azt, hogy ez vagy amaz az ember mennyit vétkezett ellenem. Hogy megbántott, megsértett.
Mindnyájunknak van ilyen, talán nem is egy, több. Micsoda rettenetes
dolgok történnek az egyik, meg a másik ember között. Milyen rettenetesen
tudnak emberek vétkezni egymás ellen. Hogy meg tudjuk rontani,
keseríteni, tönkre tenni egymás életét, milyen pokollá tudjuk
változtatni Isten szép világát. Hogy meg tudjuk sérteni egymás lelkét.
Milyen fájóan tudunk rátaposni a másiknak a tyúkszemére, sőt a szívére.
Micsoda durva csizmákkal tudunk beletaposni egymás életének a
boldogságába. És ó jaj, amikor már késő, amikor meghalnak a szülők vagy
elvétetik a házastárs, gyermek, testvér: akkor érezzük igazán, hogy mit
vétettünk az apánk ellen, a gyermekünkkel szemben. De sokan kaparnának
ki akár a tíz körmükkel is valakit a sírból, csak hogy jóvá tehessenek
még valamit abból, amit vétkeztek. De már késő. Rettenetes az, amit
vétkezünk egymás ellen.
Olyan természetes, hogy az ember az ellene vétkezőre megharagszik, gyűlölettel gondol rá, szidja, csepüli, ahol csak tudja, vagy a legjobb esetben levonja róla a konzekvenciát, és távol tartja magát tőle. És olyan természetellenes az, amit Jézus mond, hogy az ember az ellene vétkezőnek megbocsát. Megbocsát anélkül, hogy az illető jóvátette volna a vétkét.
Anélkül, hogy amit összetört bennem, meggyógyult volna. Anélkül, hogy amit ellopott tőlem, visszaadta volna, sőt anélkül, hogy a vétkét beismerte volna, és bocsánatot kért volna.
Igen, minden jóvátétel nélkül megbocsát az ellene vétkezőnek. Mert a megbocsátás ezt jelenti. Azt jelenti, hogy ha még vérzik is a seb, amit az a másik ütött, ha még el sem múlt a fájdalom, amit az a másik okozott, te áthúzod a számláját, kitörlöd a vétkét lelkedből, a magatartásodból, a tekintetedből, a gondolatodból. Kirakod magadból, kidobod, kiveted, úgy, hogy az emléke sem marad benned többé. És soha nem érezteted vele, hogy valaha vétkezett az illetőférfi vagy nő ellened. Mintha semmi sem történt volna.
Igen, ezt jelenti megbocsátani. Megbocsátani az ellenünk vétkezőknek. ..."
Olyan természetes, hogy az ember az ellene vétkezőre megharagszik, gyűlölettel gondol rá, szidja, csepüli, ahol csak tudja, vagy a legjobb esetben levonja róla a konzekvenciát, és távol tartja magát tőle. És olyan természetellenes az, amit Jézus mond, hogy az ember az ellene vétkezőnek megbocsát. Megbocsát anélkül, hogy az illető jóvátette volna a vétkét.
Anélkül, hogy amit összetört bennem, meggyógyult volna. Anélkül, hogy amit ellopott tőlem, visszaadta volna, sőt anélkül, hogy a vétkét beismerte volna, és bocsánatot kért volna.
Igen, minden jóvátétel nélkül megbocsát az ellene vétkezőnek. Mert a megbocsátás ezt jelenti. Azt jelenti, hogy ha még vérzik is a seb, amit az a másik ütött, ha még el sem múlt a fájdalom, amit az a másik okozott, te áthúzod a számláját, kitörlöd a vétkét lelkedből, a magatartásodból, a tekintetedből, a gondolatodból. Kirakod magadból, kidobod, kiveted, úgy, hogy az emléke sem marad benned többé. És soha nem érezteted vele, hogy valaha vétkezett az illetőférfi vagy nő ellened. Mintha semmi sem történt volna.
Igen, ezt jelenti megbocsátani. Megbocsátani az ellenünk vétkezőknek. ..."
