Vágyakozás

Vágyakozá

Köszönöm, Istenem,

hogy olyan nappallá lettél nekem,

amelyben nincs éjszaka,

olyan nappá, amely soha nem megy le!

Öntsd rám világosságodat,

lakozz bennem, s én tebenned!

Növeld meg lelkemet,

szélesítsd ki határát,

akkor új valóságban énekelek majd neked!

Legyen a szívem számodra hely,

legyen a szívem szentséged templomává!

Még tévelygek a sötétben,

de már hallom kedves hangodat,

amely hív, hogy térjek haza.

Növeld meg lelkemet…

Végtelen fény,

kitárom előtted szívem rejtekét:

vedd körül, fogd körül, hatolj bele,

akkor a te ragyogásodban maradok

a vizek végtelen mélységeiben is.

Növeld meg lelkemet...

Legyen a szívem számodra hely,

legyen a szívem szentséged templomává!

Lépj be templomodba,

jöjj a szívembe!

Növeld meg lelkemet,

szélesítsd ki határát,

akkor új valóságban énekelek majd neked,

megelégedett és boldog leszek a szegénységben is,

élet jár át még halálomban is.

Legyen a szívem számodra hely,

legyen a szívem szentséged templomává!

Hálát adok...

Németh Miklós 

Hálát adok...

Hálát az Úrnak,

Hogy máig megtartott,

Mert bár életedben a nehézség,

Mint a tenger,

Olyan sok,

De nem csak a fájdalom,

Mely benned nyomot hagyott.

Ott a sok boldogság,

A gyerekek,a kócos manók,

Kiknek a talpa a szőnyegen

Annó sárfoltokat hagyott.

Mindet az Úr hagyta jóvá,

De nem mindent ö adott!

Mert a Sátán az,

Ki annyi bajt hozott!

Isten nem börtönnek teremtette a világot,

Nem rakott bele háborút,

Se egy darab átkot.

Az ördög,s az ember az,

Ki fellázadt,

S lombhullatóvá tette

A zöldellő fákat.

De Isten adott még egy esélyt,

Jézust küldte e bűntől tocsogó világba.

Föláldozta a fiát az emberért!

De a nép szidta,

S egyre csak gyalázta.

Keresztre tettük, ki reményt hozott,

Miért csodálkozunk,

Hogy a nyomorból oly sokunknak jutott?!

De Isten még most is

Kard helyett a kezét nyújtja,

S nem harag az,

Hanem a béke jobbja.

Melyet csak el kell fogadni,

Hogy jobb legyen az élet,

Melyet elutasítani kár volna,

Miért jutna az ember a pokolra?

Mit veszítesz azzal ha megfogod?

Semmit!

Csak lesz egy jó barátod,

Aki mindent megbocsát,

S aki elé letehetsz minden problémát.

Akinek mindent elmondhatsz,

S akivel magányban többé nem maradsz,

Mert Ő mindig ott lesz,

De küld olyant is, Akit megérinthetsz.

Megfogja a kezedet,

S egy életen át vezet.

Nem kell többé aggódnod semmiért,

Amitől félsz,

Mert az Úrral Örökké boldogan élsz!

2008. szeptember.