Húsvéti hit

 Bódás János
 Húsvéti hit 

Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzelmes marad.
- Az Úr feltámadt - vallja millió szív,
s nem roskad össze semmi súly alatt.

Én sem hajlok a hitető beszédre,
nagyképű bölcseknek nem hódolok,
de, - tördelvén a titkok néma zárát, -
csak azt hiszem, mit megtapasztalok,

De mit nem érzek vak, süket kezemmel,
s hová nem ér el káprázó szemem,
Lelkemmel látom azt, melynek ha szárnyal,
nem ér nyomába gyarló értelem.

Én hallom, mit súg virág a virágnak,
bár hangjának fülemben nincs nyoma,
értem a tavasz illatos beszédét,
s érzem Istent, bár nem láttam soha.

S bár győzött a bűn, mikor a Keresztről
lelket mosva hullt alá a vér,
mégis hiszem a Krisztus diadalmát,
s tudom, hogy feltámadt, mert bennem él!

Ő áll mellettem könnyben és mosolyban,
amíg az élet rögeit töröm,
s nyugodtan küzdök, mert tudom, hogy vár majd
egy új élet, s benn mennyei öröm.

E hit vigasztal minden megtiportat,
özvegyet, árvát, sír felé menőt,
gyermeket vesztett zokogó anyákat,
s aki beteg is, ebből nyer erőt.

- Az Úr feltámadt! - vallja millió szív 
s nem roskad össze semmi súly alatt...
- Bármit beszéltek, hitetlen Tamások,
a húsvéti hit győzelmes marad!

Legyetek jóságosak....

„Legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak,

 ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban." 

( Efézus 4,32 )

Megbocsátás

Az írás szerint a megbocsátással kapcsolatban van egy meghatározott sorrend, amelyre ügyelnünk kell! Ha követnénk ezt a sorrendet, sok fej- és gyomorfájástól kímélnénk meg magunkat.

Ha igazságtalanság ér bennünket, az első lépésünk az, hogy az illetőnek szívből megbocsátunk. Még nem mondjuk meg neki, hogy megbocsátottunk, de ha szívből megbocsátottunk, akkor letesszük a dolgot a kezünkből, hogy az már csak az ő és az Úr dolga lesz. Ezzel elejét vesszük annak, hogy gyomornedvünk kénsavvá alakuljon, és megkíméljük magunkat sok más gonosz testi és érzelmi zavartól.

Azután elmegyünk az illető testvérhez, és négyszemközt figyelmeztetjük (Luk 17,3). Ahelyett, hogy másoknak továbbmondanánk, milyen igazságtalanság esett meg velünk, az Írás világosan mondja: „Intsd meg őt négyszemközt" (Mt 18,15). Meg kell kísérelnünk a problémát lehetőleg egymás között elintézni.

Ha nem hajlandó bűnbánatra, és nem kér bocsánatot, akkor egy vagy két tanúval menjünk el hozzá (Máté 18,16). A Szentírás szerint ez elegendő alap ahhoz, hogy az igazságtalanságot elkövető ember magatartásáról megbízható bizonyíték legyen.

Ha még erre sem hajlik meg, akkor a tanúkkal együtt vigyük az ügyet a gyülekezet elé. És ha a gyülekezet ítéletére sem akar hallgatni az illető, akkor természetesen ki kell zárni a közösségből (Máté 18,17).

De ha a történések folyamán az illető megbánja, amit tett, akkor bocsássunk meg neki (Luk 17,3). Szívünkben már rég megbocsátottunk, de most ezt a bűnbocsánatot átvisszük a gyakorlatba is. Fontos itt, hogy ne intézzük el egy könnyed legyintéssel a dolgot, tehát ne mondjuk: „Jó, rendben van minden. Alapjában véve nem is vétettél ellenem." Inkább mondjuk azt: „Szívesen megbocsátok neked. Ezzel az egész ügy le van zárva. Térdeljünk le és imádkozzunk együtt."

A bűnvallás és bűnbánat szégyene talán visszatartja majd az illetőt, hogy újra ártson nekünk. De még ha megismétli is a bűnét, és újra megbánja, akkor megint meg kell bocsátanunk neki. És ha naponta hétszer vét ellenünk, és hétszer megbánja, akkor hétszer kell megbocsátanunk neki - függetlenül attól, hogy hiszünk-e bűnbánatának őszinteségében (Luk 17,4).

Sohasem feledhetjük el, hogy nekünk mérhetetlenül sok bűn bocsáttatott meg! Ezért nem szabad haboznunk, hogy másoknak ellenünk elkövetett jelentéktelen bűnét megbocsássuk, ahogyan azt az Úr nekünk a példázatban parancsolja (Máté 18,23-25).

Forrás

William MacDonald: Ösvényem világossága

Velünk az Isten!