Szabó Imre:
Van aki ...
Megsárgult kép lóg a falon Könnycsepp fut le arcodon
Nem vagy már fiatal se vagány Szívedbe mart a vasfogú magány!
Ott állsz a tömegben, egyedül Ellopták álmaid észrevétlenül
Nézed az emberek seregét Egynek se tudod a nevét!
Bensődben dúló, örök háború Fekete álarc mögé bújt gyanú
Nincstelen valóság romlott vágyai Gonoszság végtelen csápjai
Melyek, körbe fonják életed S lerántanak a mélybe: Ég veled!
Nincs kiút? Nincs remény? Magával ragad ez az örvény!
Kérdőn emeled fel tekinteted Az igazság kitárt ajtaját keresed
Távolban táncoló, csábító délibáb Rejti a messziség rozsdás kapuját
Kezedben kép, egy darabka múlt Szemedben izzó fény már kihunyt
Álmok, miket ébren álmodtál Amikért mindig vállvetve harcoltál
Semmivé lettek egy pillanat alatt Arcodra fagyasztva mosolyodat
Múlt, jelen, jövő már összefolyt Nem hallod, e kétségbe esett sikolyt?
Sikolyt, mely önmagadból kiált Nem tűrve tovább a háborút, a viszályt
Mennyi, mennyi fájdalom Ki érti, ki érzi bánatod?
Mely, végtelen, mint a tenger árja, S olthatatlan, mint a tűznek lángja.
Rab vagy-e? Vagy szabad, Ki önszántából a vesztébe szalad?
Ott állsz egyedül, önmagad körül, Nézed szenvedéseid, tétlenül.
Mégis, segítségért kiált szemed, S a semmit markolja két kezed.
Mennyi fohász, mennyi ima Hullt vissza, le a porba
Kinek van, reád gondja? Ki éhezik válaszodra?
Van, aki éhes válaszodra! Van, akinek Te vagy gondja!
Van, aki meghallja imád! Van, aki érti szíved bánatát!
Van, aki letépje láncaid! Van, aki visszaadja álmaid!
Van, aki legyőzte a magányt! Van, aki kitárja az igazság ajtaját!
Van, aki téged mindig hazavár! Van, aki ott áll a jó oldalán!
Van, aki megbocsátja bűneid! Van, aki begyógyítja sebeid!
Vagyok, aki Vagyok!- Szól hozzád lágyan Istened-
Váltságdíjat fizettem éretted, Csak hívd segítségül e nevet!
Mely név nem lehet más: Jézus Krisztus a Messiás!!
