"Boldog
az, akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett, boldog ember
az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.
Míg elhallgattam, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.
Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerőm ellankadt, mintegy a nyár
hevében. Vétkemet bevallám néked, bűnömet el nem fedeztem. Azt mondtam:
bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bűneimnek terhét.
Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas időben. Bár a nagy
vizek áradnának, nem juthatnak azok el őhozzá."
(Zsoltárok 32,1-6)
" ... Igénk nem azokat mondja boldogoknak, akik most az év végi számadáson azt mondják magukban: jó nekem, nem terhel semmi különösebb vétek súlya. Bár nem mindent úgy tettem, ahogyan kellett volna, de összehasonlítva magamat ezzel vagy azzal az ismerősömmel, mégsem volt olyan rossz az életem! Igénk szerint nem azok a boldogok, akik most jó év végi számadást csinálnak lelkükben a saját becslésük szerint, hanem az a boldog, “akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett”.
(Zsoltárok 32,1-6)
" ... Igénk nem azokat mondja boldogoknak, akik most az év végi számadáson azt mondják magukban: jó nekem, nem terhel semmi különösebb vétek súlya. Bár nem mindent úgy tettem, ahogyan kellett volna, de összehasonlítva magamat ezzel vagy azzal az ismerősömmel, mégsem volt olyan rossz az életem! Igénk szerint nem azok a boldogok, akik most jó év végi számadást csinálnak lelkükben a saját becslésük szerint, hanem az a boldog, “akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett”.
Tehát nem az a boldog, akit a saját életének a vélt vagy valóságos eredményei tesznek most boldoggá, hanem akit Isten tesz a bűnbocsánat által boldoggá! Akivel Isten a legnagyobb jót teheti, azt, hogy minden vétkét elfedezi! Tehát aki kénytelen beismerni, hogy nemcsak hibái vannak, amiket jóvátehet még, hanem alapvető, nagy bűne van: Isten nélkül élte végig az elmúlt esztendőt! És ezt nem bírja jóvátenni!
Igénk hozzáfűzi még: boldog, akinek “lelkében csalárdság nincsen”. Csak most ne legyen bennünk semmi csalárdság, semmi önbecsapás! Mert az ember hajlandó ösztönösen tiltakozni ez ellen a leleplezés ellen. Hajlandó nem teljesen beismerni, valamit leplezni belőle, mentegetni magát: nem vagyok én olyan istentelen, hiszen ahol hibáztam is, eredetileg jól gondoltam, csak nem sikerült! Boldog az, akiben nincs ilyen csalárdság, ilyen hamis önvigasztalás, aki nem próbálja szépíteni magát, aki nem próbál titkolni valamit Isten előtt, mert ezzel újra csak még jobban menekülne Isten elől. Ha abban van a boldogság, hogy Isten a bűnbocsánat által újra helyreállítja a kapcsolatot közöttünk és Őközötte, akkor a legszerencsétlenebb dolog, amit az ember tehet, az, hogy nem őszinte, hogy rejteget még valamit, hogy kikerüli a bűneit megbocsátani akaró Istent! Jaj, oly nehéz a magunk teljes kudarcát, csődjét igazán elismerni! ..."
"... “Boldog az - óh, igen, az a boldog, - akinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett. Boldog ember az, akinek az Úr bűnt nem tulajdonít.” Így akar most boldoggá tenni az Úr, lezárni a bűnbocsánat kegyelmével azt, ami elmúlt. Visszaállítani, visszafogadni a Vele való életközösségbe, hogy fölszabadulva kezdhessünk egy valóban boldogabb új esztendőt, egzisztenciálisan újat, emberi életünk igazi létformájában: Vele!
Ámen."
