MEGBOCSÁTÁS: "Amikor egymást bántjuk ..."

Fel nem foghatom!

Bármennyire is próbálom, akarom,

Nem megy, nem értem, nem tudom

Honnan van számomra ennyi irgalom?

Ennyi szeretet, megbocsátás, bizalom….

Honnan Uram éveken át ennyi irgalom?

Elmémet kínzó, adjon választ nekem,

Értsem meg mért? Miért szeretsz engem,

Annyi kudarc, annyi szégyen, félrelépés után,

Hogyan szerethetsz még mindig?

Miért ragaszkodol hozzám?

Te most is bízol bennem, s a harcot nem adod fel

Ahogy azt én már annyiszor megtettem.

Fel nem foghatom!

Itt megáll az emberi és túllépni nem tud,

Csak némán bámul és csodálkozik,

S kérdi újra meg újra:

Honnan, óh honnan számomra ennyi irgalom?

Fel nem foghatom!

Gondomat viseled s jó vagy hozzám,

Nekem adod mindennap jóságod ajándékát,

De nemcsak nekem, hanem mindenkinek,

Bárkinek, Nem válogatsz és nem méregetsz

Ahogy azt én oly sokszor megteszem.

Te mindenkit egyformán szeretsz!

Hogyan tudsz ennyire jó lenni s én nem ?!

Fel nem foghatom!

Honnan ennyi könyörület, irgalom?

Bűnös, gyarló életem ellenér

Kész vagy megbocsátani bármikor,

Ahogy megbántam vétkem,

S elveted messze, nagyon messze,

Hisz megígérted: nem emlékszel meg többé soha

De soha éltem e rút fejezetére.

Fel nem foghatom!

Honnan számomra ennyi irgalom?

Életem, minden sorba

Némán hullik Előtted a porba.

Íme itt vagyok: rongyosan, tépetten, gyarlón.

Nincs szavam, nincs erőm, nincs hangom;

Csak te vagy s remegő gyermeked,

Itt vagyok hát, jöjjön aminek jönni kell!

Ekkor szelíden s lágyan, de szorosan magához ölel,

És büntetés helyett: Újra irgalmát ajánlja fel.

Fel nem foghatom!

Itt megáll az emberi és túllépni nem tud,

Csak némán bámul s csodálkozik,

S kérdi újra meg újra:

Honnan, óh honnan számomra ennyi irgalom?

Fel nem foghatom!

Ámen!