Ha megdobnak kővel ...
"Egy
férfi éveken keresztül gyűjtött egy új Mercedesre. Végül a sok munka és
félre tett pénz meghozta a várva várt pillanatot . Nagy örömmel és
izgalommal hajtott hazafelé, hogy családjának és barátainak is
megmutathassa az új "álomautót". Útközben megállt, hogy betérjen az
egyik barátjához. Könnyedén talált egy helyet ahova beparkolhat, és
rükvercbe tette az autót. Nagy lendülettel el kezdett tolatni, mire
hallotta, hogy egy kő koppan az új autóján. Hirtelen lefékezett és
kiszállt. Látta, hogy egy kisfiú dobta meg a kocsiját, ezzel máris
megsérült a gyönyörű fényezés.A férfi kikelve önmagából, így kezdett el
üvöltözni: "Te normális vagy kölyök? Nincs neked eszed? Ha majd jól
elverlek, el fog menni a kedved az ilyen őrültségektől, hogy mások
kocsiját kővel dobáld!" "Bácsi kérem, ne haragudjon!" - válaszolta a
fiú.A férfit annyira elöntötte a düh, hogy nem is figyelte mi van
körülötte. De a fiúcska így folytatta: "Elnézést, nem tehettem mást! Túl
messze voltam öntől, hogy meghallja a hangomat. Csak így állíthattam
meg, hogy ne tolasson tovább."És ekkor látta meg a férfi, hogy a kocsija
mögött egy tolószékkel felborult gyerek van. "Ő a testvérem és egyedül
előre ment a tolószékkel. De túl gyorsan gurult és a járda szélén
felborult, pont az ön kocsija mögé. Muszáj voltam megdobni, hogy
megállítsam magát. "Ekkor a férfi nagyon elszégyellte magát, és segített
visszatenni a fiút a tolókocsiba. Az eset után a kocsin soha nem
csináltatta meg a fényezést. Az megmaradt emlékeztetőnek, hogy ha
megdobnak kővel, talán azért van, hogy a figyelmünket felkeltsék, nehogy
valami nagy bajt csináljunk. Fentről halk szelíd hang szól a mi
szívünkhöz és lelkünkhöz... Néha nincs időnk meghallani, vagy túl
elfoglaltak vagyunk, hogy figyeljünk rá. Néha meg kell, hogy dobjanak
kővel ahhoz, hogy körülnézzünk, mi is folyik az életünk körül, kik
vesznek körül minket, milyen döntéseket hozunk, mi az amit éppen véghez
akarunk vinni, stb. "Ez a te döntésed: figyelsz a halk szelíd hangra
vagy megvárod míg megdobnak".
