Igazán megbocsátunk?

Igazán megbocsátunk?  

"Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" 
Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is." 
(Máté 18,21-22)
 

Megbocsátani többféleképpen lehet. Nagyvonalúan, fölényesen: "Ugyan kérlek, szót sem érdemel!" Vértanú-képpel, szenvelegve: "Lám, ekkora kárt, fájdalmat okoztál. Nem, nem haragszom, de a sebeim véreznek." Gőgösen: "Nem veszlek annyiba, hogy képes volnék haragudni rád. Mindig tudtam, hogy mi lakik benned, most végre te is rájöhetsz arra, hogy ki vagyok én." Fenntartással: "Megbocsátok, de kérj bocsánatot!" Esetleg hajszoltan, kényszeredetten: "Megbocsátok, mert ez a kötelességem. De felejteni, azt nem tudok." És mohón: "Megbocsátok, de számítok arra, hogy mindent sokszorosan jóváteszel."

Nem így kell megbocsátani. A bűnöst - vagy vélt bűnöst - nemhogy kiemelné a nyomorúságából, hanem még mélyebbre taszítja. Aki a "megbocsátásnak" csak efféle változataival találkozott, annak könnyen elmehet a kedve attól is, hogy megbocsásson, attól is, hogy bocsánatot kérjen. Az ilyen ember szokta mondogatni: "Jobb egy tisztességes ellenség tucatnyi hazug jó barátnál".

A megbocsátásnak a krisztusi módja elsősorban lelkület kérdése. Megbocsátani. Mindig megbocsátani. A megbocsátás nem egyenlő az elfelejtéssel, mely gyakran azt jelenti, hogy nem akarunk szembenézni a valósággal. Nem gyengeség, mely az erősebbtől való félelemből nem vesz tudomást egy igazságtalanságról. A megbocsátás nem abban áll, hogy jelentéktelen apróságnak tartjuk a súlyos hibát, vagy, hogy jónak ismerjük el azt, ami rossz. A megbocsátás nem közömbösség, hanem tudatos, szabad, akarati cselekvés: bár testvérünk rosszat tett velünk, elfogadjuk őt olyannak, amilyen, ahogy - hibáink ellenére - Isten is elfogad minket, bűnösöket. A megbocsátás abban áll, hogy a sértésre nem sértéssel válaszolunk, hanem aszerint cselekszünk, amit Pál mond: 
„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval."
 (Róm 12,21). 

(Prókai Árpád) 

A nap gondolata:  
"Hányszor kell megbocsátani? Ezt csak addig kérdi az ember, amíg nem szívesen bocsát meg az ellene vétkezőnek." 
 (Victor János)