ELÉG NÉKED...

Makovei János

ELÉG NÉKED...

Uram,
Téged keresett az első szó.
Téged akart az első mozdulat,
hogy lehessen megnyugtató
és ismerje Hozzád az utat, 
az életem.

Uram,
Téged keresett az első szó.
Téged akart az első mozdulat,
sok útról hittem, az lesz a jó
és látatlanba választott Urat 
az életem.

Uram,

Téged keresett az első szó.
Téged akart az első mozdulat,
mert itt minden út hiábavaló.
Így gyötrődve tovább kutat
az életem.

 *

Uram,

Téged keresett az első szó,

És soha nem

éreztem, hogy megnyugtató.

Téged akart az első mozdulat

és soha nem

Találta Hozzád az igaz utat

az életem.

    *

Uram,

tovább keresett minden szó.

Téged akart minden gondolat,

hogy lehessen minden újra jó,

hogy találjon végre igaz Urat

az életem.

Uram,

Hiábavalóságnak tűnt minden szó,

és kétségbeejtő volt sok gondolat,

mindennapom keserű és hiábavaló.

Nagy mélységekben járta az utat,

az életem.

   *

Akkor,
hangzott felém az isteni szó,

kegyelmem elég lesz tenéked,

soha, semmi ne legyen hiábavaló,

mert Én vagyok egyedül az Élet,

és ez elég lesz örökre néked.

Elég néked az én kegyelmem!
Ő enyém! Tovább nem keresem!

Umag (Jugoszlávia), 
1975. június 25.