"Mert úgy szerette Isten a világot ..."

"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."

 (János 3:16)

".... Mi jellemzi Isten szeretetét? Jellemzi mindenekelőtt ez: kezdeményező szeretet. Mi még semmit nem tettünk a hozzá való közeledés érdekében, nem is nagyon tudnánk közeledni abból a helyzetből, amibe kerültünk, de Ő mindent megtett azért, hogy helyreálljon a megszakadt kapcsolat.

Isten szeretete feltétel nélküli. Ezt nem lehet megérdemelni, ezért nem kell semmit sem felmutatnunk, nem kell semmit teljesíteni, hogy annak fejében majd kapjunk szeretetet. Az Ő számára elég, hogy rászorulunk erre a szeretetre, és azért szeret minket.

Isten szeretetét jellemzi, hogy nem annak lát minket, akik most vagyunk, hanem akik majd leszünk. Tehát nem ebben az elesett, gödörbe esett, tehetetlen, lázadó állapotban minősít minket és foglalkozik velünk, hanem már most annak lát, akivé majd formálódunk az Ő szeretetében. ..."

(Cseri Kálmán)

Forrás

 Cseri Kálmán: Úgy szerette...

Csodálatos

Várnai Zseni:

 Csodálatos

Miért keresnék távoli csodákat?
hiszen, hogy élek, maga is csoda!
Csodálatos, hogy volt idő: nem éltem,
csodálni ezt meg nem szűnök soha.
Csoda, hogy látok, hallok és beszélek,
csoda, hogy érzek és gondolkodom,
képzeletemben képek szárnyasodnak
s betűhálómmal őket elfogom.

Hát nem csoda, hogy írok, egymagában?
Sejtelmem nincs, hogy honnan e zene?
Mért éppen én s nem ő, vagy tán a másik
e furcsa szellem titkos búhelye?
Csodálhatnám a napot és a holdat
s az Érthetetlen szót, hogy: Végtelen;
de mért szállnék a messzi csillagokra,
hiszen csoda az én kis életem.

És új életek szakadtak belőlem,
oly egyszerű és mégis oly csodás,
ahogy a rügyből a levél kipattan,
mégis mi hát egy új fogantatás?
Mi az a furcsa láz: szeretni, vágyni,
mi a remegés, mi a félelem?
S mily különös, úgy csüggni mindhalálig
egy idegen, egy másik életen.

A gyerekem az életemnek mása,
ő én vagyok, de mégis Ő maga.
Csodáltam őt, amikor járni kezdett,
mikor kibuggyant legelső szava,
s hogy egyre nőtt, akkor már félni kezdtem:
lehetséges, hogy Ő még Én vagyok?
s mikor benne is képek szárnyasodtak,
akkor éreztem, hogy már elhagyott.

Csodálatos, hogy mennyiféle kép van,
s ahány ember, megannyi képzelet.
Mindenki lát, csupán röptén elfogni
kevesen tudják ám a képeket,
művésznek mondják az ilyen varázslót,
aki szavakba, színbe, kőbe vés,
de honnan ez, én is miként csinálom?
Ez az, ami oly rejtelmes, mesés.

Csodálkozom, csodálkozom, hogy élek!
Azt sem tudom, miből, meddig, hogyan?!
Akár a mag, amely egy sziklacsúcson
gyökeret ver s kövek közt megfogan.
A szél a gyönge magvat elsodorja,
de erős az élet és megtapad...
Csodálatos az élet és hogy élek
s hogy én is adtam életmagvakat!

A hit mindenkié...

" A hit reménylett dolgok valósága..."
 (Zsid.11:1)

A hit mindenkié...

A hit mindenkié, de nem kell mindenkinek
Aki hisz Istenben, ezt nem érti meg
Isten a jóság, a remény, a szeretet
Miért nem kell, ha a tiéd lehet.

Azt kapod Istentől, mit csak tőle kaphatsz
Éltedben meglelheted így a nyugalmat
Üres óráidban sem leszel egyedül
Isten szeretete melletted ül.

Ha bántanak mások, és te védtelen maradsz
Isten kezébe mindig kapaszkodhatsz
Az Ő keze hozzád szelíden mutat
Mellette újra otthonra találhatsz

Úgy érzed, élsz, de nem élet az élet
Körülötted a dolgok csak örök kétségek
Ha nem változtathatsz, újuljon meg lényed
Isten kegyelméből újjászülethetsz!

A hit mindenkié, akard, hogy így legyen
Akard, hogy hited neked is legyen
Ha nem találtál megoldást, adok a kezedbe
Szorítsd erősen, élj vele!

(Ismeretlen szerző)

MENEDÉKEM

Füle Lajos

MENEDÉKEM 

Múló időm, URAM, TEREMTŐM,

forgács csak az időtelenből,

a véges út, a földi pálya

a teremtés hasadt szilánkja.

Hogy is lehet, hogy e szilánkot

jelenléteddel így megáldod,

s a halandó emberi lelket

hatalmaddal újjáteremted?

Köszönöm, hogy hinni, remélni

én is idejöhettem élni,

s földi időm, ha itt letelne,

kaput nyitsz az időtelenbe.

Mert a múlás csalóka látszat,

mert hatalma nincs a halálnak

azon, akit KRISZTUSA éltet.

Menedékem – az örök élet.