"Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele ..."

"Ne mondd: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, 
megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!"  

( Példabeszédek 24 : 29 )

Hívő életünknek van-e egyfajta mások által is megtapasztalható többlete? Arra gondolok, hogy Jézus tanítványaként tőlünk igenis valami többre van szükség, amit felmutatunk, amikor embertársainkkal érintkezünk, mint azok, akik Istent nem ismerve élik életüket. Jézus ezt úgy mondta, hogy ha csak azokat köszöntjük, akik minket is, akkor mivel teszünk többet? Vagy ha csak azokat szeretjük, akik bennünket is, akkor hol marad az a lelki plusz, ami a Vele járásunkból fakad? A fifti-fifti alapon való egymás mellett élésre bárki képes, abban nincs különösebben megerőltető, ám ez kevés. Te hogy állsz ezzel? Tudom, nehéz dolog ez, de hitben járni azt is jelenti, hogy az Úrra nézek, és nem embertársaim hibáira tekintek, hanem erőt kérek az Úrtól mások gyengéinek elhordozásához….

Forrás: 

Napi Ige és Gondolat 

 2010.