Belátás...

A megbocsátás időbe telik, egyeseknek nagyon sok időbe. Néha sokáig küszködik az ember a problémával, hogy végül észre sem veszi, melyik volt az a pillanat , amikor megoldódott.

A megértés nagyon megkönnyítheti a megbocsátást. Néha már az is elég, ha legalább valamennyi megértést tudsz tanúsítani. Ugyanakkor tudnunk kell, hogy soha nem érthetünk meg mindent.

Önmagunkat olyannak lásunk, amilyenek vagyunk valójában (egyszer jónak, máskor kevésbé jónak.)

Némi időráfordítással, egy kicsit több belátással magunkat és ellenségünket is emberibb oldaláról kezdjük látni. Ha ellenségeinkben és önmagunkban meglátjuk a közös emberi gyengeséget és ostobaságot, a megbocsátás csodatétele is valamivel könnyebbé válik.

A megbocsátás a bölcsesség művészete is.

Az érzelmek ingoványa is nehezíti a kilábalást. Gyakran érzelmek örvényen, félreértések akadályain át vezet az út a megbocsátáshoz.

Belenyugodni, hogy vannak elvarratlan szálak, beletörődni, egyikünk sem fog egyenlíteni.

A teljes megbocsátás nem egyetlen pillanat műve volt. Apránként érkezett váratlan találkozásokkal, gesztusokkal, viszonzott köszönésekkel, a sejtéssel, hogy kellemesebb érzések kezdenek áramlani közöttünk. Botladozva jutottunk el hozzá. A gyógyulás gyakran egyszerűség szárnyán érkezik, a befejezés pedig nem mindig beteljesülés. Néha az apró örömök is lehetnek édesek.

Forrás
 Lewis B. Smedes : Bocsáss meg és felejts!