2014. október 22.

Ne azt várjuk ....



Ne azt várjuk ...

Ne azt várjuk, hogy fontosak legyünk másoknak, hanem a többiek legyenek fontosak nekünk. Ne azt várjuk, hogy jók legyenek velünk, hanem mi magunk legyünk jók embertársainkkal. Ne várjuk el, hogy szeressenek, hanem mi szeressünk és akkor boldog lesz az életünk.
Az életben nem fontos, ki vagy, csak az, hogy szeresd azt, akiért vagy, és fogadd el feltétel nélkül, akit szeretsz.

Mikor arra nézel, hogy Isten mennyi mindent bocsátott meg neked, az erőt ad, hogy te is megbocsáss. Mikor arra gondolsz, Ő milyen türelmes veled, az erőt ad, hogy te is türelmes légy valaki mással. Mikor az áldozatra nézel, amit érted hozott a kereszten, az erőt ad, hogy te is áldozatokat hozz a házasságodban, a gyermekedért, az ismerősödért vagy egy felebarátért.

Forrás :
http://fenysugar.freeblog.hu/

2014. október 13.

Néha szavak nélkül kell megbocsátani....



"Néha szavak nélkül kell megbocsátani.
Érteni a szavakban ki nem fejezett bánat és a jóvátételre igyekvő szándék apró jeleit, s jelekkel felelni a jelekre.
Felejteni ott, ahol a felejtésre van szükség,  megróni máskor azt, akinek szüksége van a megrovásra.
Az igazi megbocsátás, mint a szeretet általában, intelligens és leleményes.
És alázatos is, legfőképpen talán alázatos." 

(Jelenits István)

Forrás

2014. október 4.

Egy lépést teszek



Ismeretlen szerző
Egy lépést teszek

Ha úgy tűnik: túl nagy a próba,
Erőd nem futja, s a cél még messze van...
Ha álmaid árnyék borítja,
S a szíved mélyén a kétség fojtogat -
Úgy biztasson e dal.

Legyen bár oly magas a hegy,
Minden nap följebb érhetek,
Ha lépésről lépésre megyek,
Célba érek -
Nem adom fel!

Egy lépést teszek, egy lépést teszek,
Egy lépést teszek a Jézus oldalán.
Egy lépést teszek, csak egyet vele!
Fölérek a hegyre, mert ő velem!

A gyengeség nem ver le téged,
Erőt ad Isten, tőle mindig kérheted.
Míg ő veled, nincs mitől félned,
Nem csal meg téged, ő segít majd neked,
S így énekelheted:

Legyen bár oly magas a hegy,
Minden nap följebb érhetek,
Ha lépésről lépésre megyek,
Célba érek -
Nem adom fel!

Egy lépést teszek...

2014. szeptember 15.

Állj végre talpra!



Állj végre talpra!

Elég volt már a sebeid nyalogatásából!
A panaszáradatból! 
Hogy te milyen szerencsétlen vagy! 
Hogy hányszor ért baj az egész életedben!
Elég volt!
Állj végre talpra!
Nézz végig az életeden, hogy a születésed óta hányszor tapasztalhattad már, milyen erős, hatalmas a te Istened!
Vagy már elfelejtetted azokat a dolgokat, amik miatt akkor, ott azt mondtad,
„Ez isteni csoda volt! Köszönöm, Uram!”
Pál apostolnak is ezt mondta Jézus.
 „De kelj fel, és állj lábra, mert azért jelentem meg neked, hogy szolgává és tanúvá rendeljelek téged arra nézve, amit láttál, és ami miatt még meg fogok neked jelenni.”
(Apcsel 26:16)
Neked is szól a felhívás.
Állj végre talpra, és indulj el! Mondd el a világnak! Mondd el a házastársadnak, mondd el a gyermekeidnek, mondd el a szomszédaidnak! Hiszen erre hívott el az Úr. Hogy bizonyságtevője legyél, és nem arra, hogy a panaszoddal áraszd el a környezetedet.
– Persze, könnyű neked – mondod magadban –, ha neked lenne olyan bajod, mint nekem… – és máris sorolod. Hidd el, nem kaptál többet, mint amennyit el bírsz hordozni. Sőt, az erőt is megkaptad ahhoz.
Így hát „Hagyj fel azzal, hogy arra panaszkodsz a te Istenednek, mekkora vihar vesz körül, inkább mondd te a viharnak, mekkora Isten áll mögötted!”
Így indulj el a mai napon!

2014. augusztus 8.

... Minden egyes nap színes ...



" Nincsenek szürke hétköznapok!
Minden egyes nap színes,
izgalmas és szépséggel
teli annak, aki figyel,
és képes értékelni
a hétköznapok apró csodáit. "

(Mandel Mirjam)

2014. július 8.

2014. július 6.

"Ha fölfokozott vágyaink vannak ..."



"Ha fölfokozott vágyaink vannak, akkor tudhatjuk: rengeteg kudarc fog bennünket érni. Ez szorongással tölthet el bennünket, és nem szívesen látjuk be, hogy kudarcra ítéltük magunkat. A boldogság kulcsa ugyanis az alacsony elvárás, a kevesebbel való megelégedés, a választási szabadságunk önmagunk általi tudatos korlátozása, a döntéseink melletti elköteleződés, a jelenlegi életünk megbecsülése, és a hála amiatt, ami már a miénk."

(Pál Ferenc)