2013. január 10.

Letenni !



Túrmezei Erzsébet :
 Letenni !

Rég volt. Szóablakok nyíltak,
Ahogy szemtől-szemben állva,
beszélgettünk, s beláttam
nagyon mélyen a szívedbe,
titkaiba gondjaidnak. 

Kértelek, hogy mindet tedd le,
Bízd a leghatalmasabb,
Legszeretőbb, örök kézre,
S gondtalan leszel, szabad!
“így!” – és letettem egy könyvet.

Mosolyogtál. Tudtam én is,
hogy könyvet letenni könnyebb,
mint az örök Segítőre
bízni-vetni gondokat.

“Letehetem. De elkísér,
amit olvastam belőle!”
-mentegetted még magad.
“Akkor ne úgy, mint a könyvet!

Akkor mint egy nagy követ!
Miért nyomnák, gyötörnék szegény
szívünket a gondkövek,
ha szabad mindent letenni,
nem hordozni terheket,
s olyan gondtalanná lenni
újra, mint a gyermekek!

Mit feleltél, nem emlékszem.
Régen túlvagy minden gondon. 
De ha rámnehezedik,
akárhányszor csendesen
elismételem, elmondom:
Letenni, mint a követ
Atyám kezébe – egészen!


2013. január 8.

A SZERETET IMÁJA


Uram, imámat Tehozzád indítom,
örömöm, aggodalmaim, mosolyom,
könnyeim Feléd irányulnak
és kérlek, könyörgök Neked,
hogy hallgass meg.

A pillanat szent.
Szent a fogadalom, ami elhangzik,
szent a szövetség, mi megköttetik,
ha Te is ott vagy
és ezért imádkozom.
Imádkozom, hogy vedd kezedbe őket.
Kérlek tekints az otthonukra
s vezesd őket arra az életútra,
mely a menny felé vezet.

Az élet ilyenkor egy fordulóhoz érkezik
és választani kell.
Talán egy kicsit visszanézni,
búcsúzni, elmerengeni azon, mi volt,
de aztán menni kell.
És ezek lehetnek nehéz percek is,
hisz az elválás mindig könyörtelen.
Ezért kérek Tőled erőt, Jó Istenem.

És ez az erő vezesse őket is.
Hatalmas, óvó kezed árnyéka védje
minden vihartól, akár a tűző naptól.
S míg az élet forgatagában
annyi álnok hang lesz hallható,
szelíd szavaddal, nyugtató hangoddal
szólj ez új családhoz, Istenem,
hogy örömük Benned teljes legyen.

Én pedig ígérem,
hogy róluk és Terólad
soha el nem felejtkezem.

Ámen.

2013. január 6.

Évforduló



Anna Mária Seidel
Évforduló

Új év,
új nap,
ismeretlen óra,
titkot rejt a perc…
A sok feladat
előtt
kérdezd meg
előbb:
„Mit tenne Jézus?”
Övé az idő.
Tőle van erő.

2013. január 4.

2012. december 30.

SZILVESZTER



Füle Lajos
SZILVESZTER

Múlik ez az év is, tűnik az álom...
Percig se marasztalom, vissza se kívánom,
Pedig lapozgatván feljegyzéseimben,
Azt mondja a naptár: javamra volt minden.

Nem hiába éltem, volt feladat bőven.
Voltam ugyan fáradt, nyavajás, erőtlen,
De lehettem friss is, egészséges, boldog, 
Hálára, örömre sokkal többször volt ok.

Ki szegény lett értem, kísért jóban, rosszban,
Szegénysége által de meggazdagodtam!
Bűnön, akadályon győzelmesen vitt át,
Fölfedve az élet és az elég titkát.

Leborulva mondom: URAM, hála, hála!
Ámulattal nézek vissza csodákra,
de szebb távlatot lát örvendező lelkem:
tudom, hazavárnak ott a végtelenben.

2012. december 13.

Istenem, köszönöm ...



Istenem, köszönöm...


Istenem, köszönöm mindazt amit adtál,
Az éjt, a pihenést, a sok-sok szenvedést.
Köszönöm, amiért tűrni tanítottál,
A szenvedéseket, amiket a vállamra raktál.

Köszönöm az életet, ami eddig tartott,...
Köszönöm a békét, a sok lelki harcot.
Köszönöm jó Atyám, hogy lelkem hozzád vágyik,
Add, hogy legyen erőm egészen hazáig.

Köszönöm a látást, a két szememet,
Melyet gyógyítson meg a Te szent kezed.
Köszönöm az értelmet, a szót, a hallást,
Köszönöm az Igét, Krisztust, a vallást.

Köszönöm azt is, hogy szeretlek téged,
Köszönöm, hogy hívő fohászom megérted.
Köszönöm, hogy meghallod a jajkiáltást,
Köszönöm a sok-sok megbocsátást.

Sajnos bűnös vagyok, egyre csak vetkezem,
Add szent kegyelmedet, hogy csak a jót tegyem.
Ha Te nem vagy velem, én csak koldus vagyok,
De így veled gazdag, nagyon gazdag vagyok.

Minden Tetőled van, és minden Te általad,
Csak egy legyen az utam: a hit, és az alázat.
Uram! Ezen úton vezesd a lelkemet.
Köszönöm, hogy szereted a megtért gyermekeket.
Atyám! Bár a földön nincsen rá érdemem,
Tedd meg Szent Fiad, Jézusom nevében.
Hogy veled lehessek egykor a mennyekben.

Köszönöm, hogy Jézus Krisztusban felismertem
ISTENT a TEREMTŐ ÖRÖK ŐSATYÁT a Ml ÖRÖKKÉ
SZERETŐ ATYÁNKAT!

Ámen.


2012. november 9.

"Szeresd az embereket, és bocsáss meg nekik, amikor csak teheted ..."



"Szeresd az embereket, és bocsáss meg nekik, amikor csak teheted -
mert megbocsátani nagy dolog, ha nem a legnagyobb.
A megbocsátás háromszorosan is jó: egyszer annak, akinek megbocsátottál,
aztán magadnak - hiszen az emberség legnagyobb példáját adtad ezzel -,
végezetül nemes emberi cselekedeted, amellyel két embert egymáshoz szelídítettél, átformálja kettőtök kapcsolatát, majd az egész életed."

(Seneca)