Ha egy-egy szó könnyelműen kimondva
Mint nehéz kő, megüt s szíven talál,
Gondold meg, hogy nem volt éppen meggondolva
S talán legjobban fáj annak, aki mondta,
Mikor lehiggad s magába száll.
S ha látod buját, néma bánkódását,
S mint teszi dacossá a büszkeség,
Csókold meg, minden sértődést feledve,
Hadd ragyogjon rád újra felhős lelke,
Mint vész után a szivárványos ég.

