Gondolataink

Zöldi Józsefné Magdi

Gondolataink

Gondolataink libbennek szállnak

Szemeink még valamit alig látnak
De szívünkben már megszületnek
Hirtelen kelt ítéletek

Gyakran látunk hibát, botlást

Sokszor szemünk nem is lát mást
Isten már rég megbocsájtott
A szívünk még mindig vádol

Van-e közöttünk egy is tán,

Ki Isten előtt megállhat tisztán?
Ki úgy gondolja joga lehet
Szólni mindig ítéletet?

Ki láthat a szív mélyére?

Ki mutathat más vétkére?
Ki dobálhat másra követ?
Ki hirdethet ítéletet?

Hisz mind kegyelemből élünk

Istentől irgalmat remélünk!
Sok- sok bűnünk agyon nyomna
Ha Isten meg nem bocsájtana!

Testvér ne ítéljünk könnyedén!

Ne örüljünk más gyötrelmén!
Ne támadjunk mindenért!
Imádkozzunk egymásért!

És olyan jó lesz bűnös szívvel

Leborulni összetörten
És hallani az égi szót
Megbocsájtottál neked is megbocsájtatott!