Áldott Ünnepeket Mindenkinek!

Molnár Gyula
Karácsonyi üzenet

Lélek, akit bűn tart ma láncon,
Néked üzen ma a karácsony.
Boldog szívvel füledbe zengem,
Hogyan mentett meg Isten engem.
Én is bűnben és szennyben éltem,
De Ő egyszer lehajolt értem.
Börtönéjből napfényre hitt el,
És megtöltött ujjongó hittel.
Tenyerén általhozott drága
Szerelmes Fia országába.

Lélek, akit bűn tart ma láncon,
Tenéked is üzen karácsony,
Téged is vár a boldog ország,
Fordítsd Isten felé az orcád,
S ha szeme rút lelkedbe éget,
S szabadulást vársz: Ő hív téged.
Nyílik sötét börtönöd zárja,
Szívedet Jézus várva várja.
Nézd az ajtó kitárva sarkig,
Jöjj, s meg ne állj a túlsó partig,
Ahol Jézusod kitárt karja
Átölelni úgy akarja
Azt, akiért kereszten halt meg,
Hívó hangját hát te is halld meg.
Még ma fehérre moshat vére,
Menekülj hát áldott szívére.
Lélek, akit bűn tart ma láncon,
Ezt üzeni neked karácsony.

„A szeretet és a hűség a jóra törekvőké!”

"...A Példabeszédek 14,22 valami fontos dologra tanít: 

„A szeretet és a hűség a jóra törekvőké!”

Törekedni kell a jóra, odafigyelni, megtervezni a jót szeretteim életében. 

Közben fokozottan érezni fogom Isten szeretetét és hűségét. Micsoda ígéret!..."

( Glynnis Whitwer )

Forrás

Eszmélkedések: Lélekerősitő levelek 137.

Hit és Megváltás...

Biacsiné Gallai Erika
Hit és Megváltás...

A testem a FORRÁS temploma,

A lelkem Jézus otthona.

Jézus,

A megváltó SZERETET,

A feltétlen MEGBOCSÁTÁS

És az örök KITARTÁS

Oltára lelkemben.

Ez oltár előtt térdeplek,

És kérem Jézus által,

Az igazság FORRÁSÁNAK segítségét.

Vezessen utamon,

Ne tévesszek célt.

Ha bátorítás kell,

Ő adjon reményt.

Az Ő szava mondja meg,

Mi helyes és helytelen.

Ember nem tudhatja,

Mi van a lelkemen!!!

Ha tanácsért

Őhozzá fordulok,

Megadja a választ,

S már mindent tudok.

Bensőmből tör fel

Az éltető sugár.

S szétoszlik azok közt,

Kinek lelke erre vár.

Szeresd az életed,

Szeress másokat.

S a megbocsátás az még,

Mely utat mutat.

Bocsásd meg másnak,

Mit ellened elkövet.

Bocsáss meg magadnak,

Minden vétkedet.

Tarts ki hitedben,

Mit magadba vetsz.

Ez a legtöbb, a minden,

Mit magadért tehetsz.

Ne hidd, hogy a botlás után

Nincsen megbocsátás.

Ez csak AZ ÁMÍTÁS,

Mit elhitet a SÁTÁN.

Az minden, mit a HAZUG

Ellened tehet.

Csábítja bűnre

Halandó tested, s lelkedet.

S ha megvan a baj, a botlás,

A markába nevet.

S füledbe súgja

A HAZUG ÍTÉLETET.

Az mondja örökkön

A füleidbe súgva:

Vétkeztél? Bűnös vagy!!!

A Mennyből ki vagy rúgva.

Nem igaz!!!

Azt hidd el, Jézus jóságos.

Fogadd szívedbe Őt,

Ki mindent megváltott.

Hisz már megváltottak!!!

Még sokan nem tudják.

Krisztus a kereszten,

ÉRTÜNK vívta harcát.

Legyőzve, tiporva,

A HAZUG mit sem számít.

Ne harcold meg újra

A KERESZT kínjait!!!

Jézus már átadta

A GYŐZTESEK jogát.

Jogod VAN megtörni

A HAZUG hatalmát.

GYAKOROLD a jogod

ÉS nem kell mást tenned.

Önmagadban hinned,

S JÉZUST KÖVETNED.

A testem a FORRÁS temploma,

A lelkem Jézus otthona.

Jézus,

A megváltó SZERETET,

A feltétlen MEGBOCSÁTÁS

És az örök KITARTÁS

Oltára lelkemben.

Ez oltár előtt térdeplek,

És kérem Jézus által,

Az igazság FORRÁSÁNAK segítségét.

Az Idő és a Felejtés

Az Idő és a Felejtés

A lány végre rászánta magát, és elindult. Elindult megkeresni az Időt. Hiszen orvosra volt szüksége,

s azt mondták, az Idő minden sebet begyógyít. Márpedig igen régóta viselte azt a sebet magán,

mely furcsa módon sehogyan sem akart behegedni. Néha úgy látszott, már-már eltűnik,

de elég volt egy zaklatott álom, egy illat, mely megtalálta, egy zene, mely fülébe kúszott,

vagy egy ismerősnek tűnő mozdulat, és a seb újra és újra felszakadt.

S ilyenkor újra érezte azt a régi szinte édes fájdalmat, amit szeretett volna már elfelejteni.

S most itt van, hogy gyógyírt keressen a bajra. Becsöngetett. Egy férfi nyitott ajtót, s mosolyogva

betessékelte. Azt mondta, ő a Felejtés, és régóta dolgozik az Időnek. Hellyel kínálta a váróteremben,

ahol már igen sokan ültek. Nem látott egyiken sem sebeket. Igaz, az övé sem látszott.

Annál szembetűnőbb volt a tekintetek furcsa, megtört fénye. Mind ránéztek, mikor belépett,

s csöndesen helyet szorítottak maguk mellett. Csend volt. Nem szólt senki egy árva szót sem,

csak lopva tekintgettek egymásra. Az nyilvánvaló volt, hogy mindannyian valamilyen sebet kívánnak eltávolíttatni.

S hogy ki mekkorát, azt a tekintete árulta csak el. Hirtelen lesütötte a szemét, nem akarta,

hogy a többiek szánakozzanak rajta, miféle bánatot hordoz. Bár lehet, hogy semmiség a többiekéhez képest,  s akkor meg furcsának tűnhet, hogy ő is itt ül.

Lassan fogytak mellőle a páciensek, s egyszer csak ő következett. Ott állt szemben az Idővel,

s hirtelen nem tudta, mit is mondjon. Számon kérje, hogy miért nem tette eddig a dolgát?

Vagy töredelmesen bevallja, hogy valójában nem is akar felejteni? Az Idő, mint aki megérezte vívódását,

lágyan a vállára tette a kezét, s mélyen a szemébe nézett. Kérdések nélkül is látta benne az éveket,

az átvirrasztott éjszakákat, a mosolytalan órák kínkeserveit. S ahogy ott álltak szemtől szemben,

megértette végre, az Idő fölötte áll mindennek. Uralja őt, de szereti, és az ő oldalán áll.

Ekkor, szinte varázsütésre, belépett a Felejtés. Kettejük közé lépett, és megkérdezte: akarsz engem?

Itt és most? A lány könnyekkel a szemében bólintott. A férfi átölelte, és lágyan, de határozottan megcsókolta.

Nem tudta, mi történt ezután, csak arra emlékszik, hogy az Idő már sehol sem volt, megszűnt létezni.

Mint az a seb, mely már csak egy apró foszlány az emlékei között.

Sokszor nem akarjuk felejteni a minket ért sérelmeket, és hordozzuk életünk nyitott sérüléseként. 

Valóban nem gyógyul, mert ragaszkodunk hozzá. De kell nekünk a kellemetlen, rossz emlék? 

Ha nem akkor tegyük le, bocsássunk meg , és gyógyultan élhetünk tovább. 

Jézus is így tanított imádkozni minket:
" ...miképpen mi is megbocsájtunk az ellenünk vétkezőknek".

Bocsáss meg!