Feltétel nélküli szeretet

Feltétel nélküli szeretet

Ez a történet egy katonáról szól, aki hazatért a vietnami háborúból.
San Frascisco-ból telefonált haza szüleinek.
- Anya, apa, megyek haza. Valamit még meg kell kérdeznem. Itt van velem a barátom, szeretném, ha velem jöhetne ő is hozzánk.
- Természetesen - válaszoltak a szülők - szívesen látjuk őt is.
- Valamit még tudnotok kell. - folytatta a fiú - Az én barátom súlyos sebesüléseket szerzett. Egy aknára lépett, elvesztette egyik kezét és lábát. Nincs neki hova menni és én nagyon örülnék, ha velünk lakhatna.
- Ez borzasztó fiam. Természetesen szívesen segítünk neki lakást keresni.
- Nem, apa, anya. Azt akarom, hogy velünk lakjon.
- Fiam, - válaszolt az apa - nem tudod, mit mit kérsz tőlünk.

- Valaki ilyen hátrányokkal óriási gondokat okozna nekünk

. Van nekünk egy életstílusunk, csak nem várod tőlünk, hogy miatta azt csak úgy megváltoztatjuk. Szóval gyere haza, de azt a srácot felejtsd el.

Bizonyára képes lesz magáról egyedül is gondoskodni.

A fiú rögtön letette a telefont és többször már nem jelentkezett.
Pár nap múlva a szülőket San Francisco rendőrségéről hívták.
A fiúk leugrott egy felhőkarcoló tetejéről és szörnyethalt.
A rendőrség öngyilkosságként zárta le az esetet.
A kétségbeesett szülők azonnal repülőre szálltak, hogy azonosítsák fiúk holttestét.
Felismerték őt és megdöbbenéssel vették tudomásul, hogy a fiúknak hiányzott az egyik keze és lába.

E történet szereplői olyanok, mint sokan közülünk.
Nagyon egyszerű dolog szeretni a szép, vidám embereket, de nem szeretjük azokat, akik valamiben hátráltathatnának bennünket, vagy a kényelmünket veszélyeztetnék.
Szívesen feledkezünk meg azokról,

akik nem egészségesek, szépek vagy elég ügyesek.

Legyen bátorságunk nem elfordulni azoktól, akiknek szükségük van a segítségünkre, próbáljuk meg nem becsukni a szemünket hiányosságuk láttán.
Hisz senki nem tudhatja közülünk, mikor fogunk mások segítségére szorulni,

nem tudhatjuk, hogy holnap nem vár-e ránk valahol egy "akna"

esetleg egy elsuhanó autó, vagy alattomos betegség képében...

Nem szabad megfeledkezni arról az ajándékról, amit úgy hívnak,

BARÁTSÁG,

mert az igaz barátok minket olyannak szeretnek,

amilyenek a valóságban vagyunk, még ha nem is vagyunk tökéletesek,
a legszebbek, a legügyesebbek.

Az igaz barátság ajándék.
Az igaz barát meg tud nevettetni,

tud buzdítani, meghallgat és kinyitja nekünk egész szívét.

Halk, szomorú kérés

OLÁH LAJOSNÉ
Halk, szomorú kérés

Ne bántsátok egymást, ó, emberek!
Ne vétsetek az élet ellen,
melynek forrása maga az Isten!
Ne tapossatok a kis virágra,
simogassátok a selymes füvet,
a bársonypuha, kicsiny rügyeket,
figyeljétek a madár énekét,
csendes éjben a halk tücsökzenét,
csillagoknak fel-felvillanását,
a holdvilág égi vándorlását,
a napsugár fényes ragyogását...
a titokzatos születéseket,
az egész csodálatos életet,
melyben dalol a létnek öröme!
Mert élni jó, mert szép és szent az élet...
Ne vétkezzetek az élet ellen!

Szeressétek egymást, ó, emberek!
Tiszteljétek egymásban az égi,
örök, szent, isteni képmást!
Sose alázzátok meg egymást,
össze ne törjétek a szíveket,
s a bennük rejlő drága gyöngyöket,
mert fáj, nagyon fáj a szív sebe!
A gyöngyökkel vércseppek is hullnak
a mélybe, s vissza nem térnek soha,
mert feneketlen a bánat kútja.
Engedjétek, hogy társatok legyen
egy másik szív, búban, örömben!
Fogjátok kézen az egyedülvalót,
melengessétek a didergő lelket,
mutassatok meg minden szépséget
annak, akit a bánat elvakít!

A gyűlölet már sokakat megölt,
egy nagy temető az egész világ...
Támasszátok fel a szeretetet,
a szépséges, szent, tiszta örömöket!
A temetőben is virulhat virág...
Zászlóként lobogjon szívetek,
szeressétek egymást, ti emberek!

(1987. I.)