Taníts meg....

Ismeretlen szerző

Taníts meg...

Taníts meg Uram boldognak lenni, 
Tiszta szívemből, könnyen szeretni. 
Szállván virágra, miként a lepkék,

Könnyen cikázva, ahogy a fecskék.

Taníts meg engem, tisztának lenni,

Vissza nem nézni, előre menni!

Letenni minden terhet és gondot,

Látni magamban a középpontot...

Taníts még nekem egyszerűséget,

Hogy megláthassam mindig a szépet.

Igazgyöngy legyen szellemi lényem

A hamis ékszert még meg sem nézzem!

Taníts meg engem nyugodtnak lenni,

Útra kelőktől, szép búcsút venni.

Túltenni magam, azon mi nem megy,

Erősebb szenved, okosabb enged...

Taníts meg engem szerelmet adni,

Nem szalmalángként, parázs maradni.

Embernek lenni, minden esetben,

Segítő erő legyen kezemben!

Taníts még engem, hogyan lehessen,

Új reményt adni csüggedésemben!

Mindig, mindenkor emberi szóra,

Könnyet törölni, hajlani jóra.

Taníts meg engem, tanító tettre,

Példás jellemre, hű szeretetre.

Víg mosolyt csalni bánatos arcra,

Taníts meg Uram, erre a harcra!

Megbánás

A megbocsátás forgatókönyve nem mindig végződik boldog egymásra találással. Az emberi kapcsolatok népes országútján számos lehetőség adódik, hogy megsebesítsük egymást; meggondolatlanul, óvatlanul és ostobán.

Apró bántásokat egy-egy gesztussal jóvátehetjük, és ez még nagyon messze van a bűnbánattól.

Megbánás négylépcsős folyamat:

1. Megértés

2. Átélés

3. Vallomás

4. Igéret

"Bánjátok meg azért és térjetek meg, hogy eltöröltessenek a ti bűneitek, hogy így eljőjjenek a felüdülés idei az Úrnak színétől." 

(Apostolok Cselekedetei 3:19)

AMÍG IDŐNK VAN!

AMÍG IDŐNK VAN!

Szállnak az évek, elszáll életünk.
Ősz lett, pedig tegnap üde tavasz volt.
Sürget a kiáltás, mit nem feledhetünk:
Ameddig még időnk van, tegyünk jót!

Fáradhatatlanul vessük a jó magot:
szeretet tettét és szerető szót!
Amit elvetettél, egykor arathatod.
Ameddig időnk van, tegyünk jót!

Tavasz - Fény

Füle Lajos

Tavasz - Fény

Széles mosoly a táj, az égről

VALAKI minden fényt leönt,

s ragyog a fű, csermely, barázda,

virágokat kacag a föld.

Szeretni...

Rajki Miklós 

Szeretni...

Szeretni, tudni kell.
Ha kell, a másik
Lángjában égni el.
De nemcsak a lángban,
Hanem ha kell,
S z e r e t n i
Az üszkös parázsban.
Mert jóban a jó,
Nem nagy mutatvány.
A könnyű és a laza,
Nem nagy feladvány.
De mikor a nehéz
Van éppen a soron,
Mikor a szükség van
Porondon,
Mikor összefogva,
Lehet, hogy csak
Fogakat csikorgatva,
Szükség van
Minden erőre,
Biztatásra s tiszta bensőre,
Ha ki kell állni
A goromba szélben,
S vállalni kell
Úgy, ahogy vagyunk,
Engem vagy Téged,
Ha a bennünket bántó szó
Több, mint a biztatás,
Kevesebb
A felénk nyújtott kéz,
Mint a taszítás,
Mikor támadnak
Szóval és ököllel,
A hazugság jön szembe
Karban a kárörömmel,
Mikor másnak az a jó
Ha nekünk rossz,
Mikor a szél is,
Enyhe illat helyett
Kesernyés füstöt hoz,
Akkor kell
A szeretet igazán,
S akkor kell
A hűség és kitartás.
Akkor kell átkarolva,
Ázva, fázva,
A viharban összehajolva,
Egymást segíteni előre,
Hogy majdan az élet napja
Újra fordul kelőre,
Még legyünk mi is,
Ne csak a pusztulás,
A korom, a füst,
A lelki s testi árulás.
Akkor kell a szeretet.
Akkor igazán.

Nemcsak a másik kedvéért bocsátunk meg ...

Nemcsak a másik kedvéért bocsátunk meg....

"Nemcsak a másik kedvéért bocsátunk meg; hanem saját érdekünkben is, hogy szabadok lehessünk. A megbocsátás azt jelenti, hogy együtt élünk más bűnének a következményeivel. Akár akarjuk, akár nem, vállalnunk kell ezeket a következményeket; csak azt dönthetjük el, hogy az engesztelhetetlenség keserűségével vagy a megbocsátás szabadságában vállaljuk... A megbocsátás nem a másik viselkedésére, hanem a mi fájdalmunkra hoz megoldást." 

(Neil T. Anderson)

Az énünk...

Az énünk...

"Az énünk a legnagyobb teher, amit hordoznunk kell. A legnehezebben kezelhető dolog az életünkben...
Ha tehát le akarjuk tenni terheinket, elsőként az énünktől kell megszabadulnunk. Át kell adnunk magunkat Isten gondviselésének és megtartó kegyelmének... Ő teremtett, ezért megért, és tudja, hogyan bánjon velünk, nekünk pedig bíznunk kell benne." 

 (Hannah Whitall Smith)