Egyedül Isten adhatja a hitet...

Egyedül Isten adhatja a hitet...

... de  A  HITEDRŐL 

TE  IS  TANÚSÁGOT  TEHETSZ!

Egyedül Isten adhat reményt ...

... de  TE  IS  FELKELTHETED  A  BIZALMAT  TESTVÉREIDBEN!

Egyedül Isten ajándékozhat meg szeretettel ...

... de  TE  IS  BIZONYSÁGÁT  ADHATOD  SZERETETEDNEK  EMBERTÁRSAID ELŐTT!

Egyedül Isten ajándékozhat békét ...

... de  AZ  EGYSÉG  MAGVAIT  TE  IS  ELHINTHETED!

Egyedül Isten adhat erőt,

... de  A  CSÜGGEDŐT  TE  IS  FELKAROLHATOD!

Egyedül Isten az Út,

AMELYET  TE  IS  MEGMUTATHATSZ  TESTVÉREIDNEK!

Egyedül Isten a Világosság ...

.. de  TE  IS  FÉNYT  GYÚJTHATSZ  VELE  A  TÖBBIEK  SZÍVÉBEN!

Egyedül Isten az Élet ...

... de  TE  IS  ÉLETKEDVET  FAKASZTHATSZ  TESTVÉREIDBEN!

Egyedül Isten képes a lehetetlent megvalósítani ...

...  de A  LEHETSÉGEST  TE  IS  MEGTEHETED!

Egyedül Isten elégséges önmagának ...

MÉGIS  SZERETNÉ,  HA  SZÁMÍTHATNA  RÁD!

Előlegezett bocsánat

Cseri Kálmán: Előlegezett bocsánat

'Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá..." 

(Lukács 15,22)

A harmadik, amivel Jézus folytatja a mennyei Atya arcképének megrajzolását, az, ahogyan a példázatbeli apa mozgósítja a házat. Egészen eddig hallgatott, most azonban mindent megtesz, hogy visszatért fiát megvédje a szégyentől. A hosszú fehér ruha tiszteletet parancsolt, a gyűrű és a saru a fiúság jele volt, s a jogi formula rehabilitálta a tékozlót: ez az én fiam. Nem csavargó, nem gazember, még csak nem is béres, hanem a fiam. így nézzetek rá, így beszéljetek vele és róla! Ennek a gyereknek nincs múltja, tiszta lappal indul, csak jövője van.

Isten irántunk való szeretetében mérhetetlenül sok gyengédség van, s ugyanakkor az ő visszafogadó kegyelme radikális, megfellebbezhetetlen. Jó lenne, ha mi is ezt a radikális bocsánatot kérnénk el tőle nagy alázattal, és így tudnánk megbocsátani egymásnak is.
Elkezdődik az örömlakoma, és akkor ér haza az idősebb testvér. Őt felháborítja ez az egész, amit az apja művel. Ő, a jó fiú, csak öccse viselt dolgait látja, és elképzelhetetlennek tartja, hogy ezt meg lehet bocsátani, és azok után újat lehet kezdenie otthon. Durván rátámad az apjára.
Az apa azonban őt is ugyanazzal a szeretettel veszi körül, mint másik fiát. Annak elébe futott, ennek utánamegy, és hívja a közös örömbe. „Örülnöd kellene, hogy a testvéred megjött." Ő azonban nem tud örülni.
Isten szereti a bűnbánattal megtérőt is, és az önelégülten duzzogót is. Egyiket a messzeségből vonzotta szeretete, másikat a közelből hívja magához, mert mindkettőnek őrá van szüksége.
Ismerjük mi már ezt az Istent? A valódi, az élő Istent, akit Jézus Krisztus jelentett ki nekünk és élt elénk. „Aki engem lát, látja az Atyát." (János 14,9)

 

Ne légy megkeseredett!

“És szóla a nép Isten ellen és Mózes ellen: Miért hoztatok fel minket Egyiptomból, hogy meghaljunk e pusztában?” 

( 4.Mózes 21,5 )

 

A 4. Mózes 11,6-ban így mondja a nép: 

“Most pedig a mi lelkünk eleped, mindennek híjával lévén; 

szemünk előtt nincs egyéb, mint manna.”

Mi is ezt tesszük: vagy emlékezünk, vagy összehasonlítunk. Szívünk egyre keserűbb lesz, mert Isten igazságtalan, ő adta ezt a helyzetet. Valaki így mondta: rossz idő van! A másik kedvesen felelt viszsza: De jó, aki adta! Bár minden rossz után eszedbe jutna, hogy jó, aki adta. Eljön az idő, amikor majd megérted ezt a szeretetet. Lehet, bosszúsan mondod: meddig kell még az anyósomat a konyhában kerülgetnem?! 

Isten olyan, mint a jó kertész. Mindig oda ültet egy növényt, ahol annak a legjobb. Hidd el, hogy Aki Egyszülött Fiát adta érted, az mindent javadra munkál. A legjobb helyre tett, ahol a legnagyobb szépségben kellene magad kifejteni. ő azt akarja, hogy a lelked – amelyik egyszer az út végén ott áll majd Isten színe előtt – szeplő és sömörgőzés nélkül a legnagyobb szépségben legyen. ő erre vigyáz, és ezért sok mindent megtesz veled. Az Ördög azt akarja, hogy ne fogadjuk el, hogy minden, ami nehéz, a javamra történik. ő azt akarja, hogy bukjunk. Isten azt akarja, hogy erősödjünk és győzzünk. Tudjunk minden helyzetben örülni, és nem elkeseredni. Ezen a földön Jézus volt a legörömtelibb ember. A Gecsemánéba énekelve ment. Hát hogy tudott énekelni, amikor tudta, hogy mi vár rá? Nem vakon ment Jézus, nyitott szemekkel, de engedelmesen. Akarsz-e ilyen boldog életet élni? Engedj Isten Igéjének, dobj ki minden megkeseredést, és ne hallgass a vádolóra.

Közeledj bizalommal ....

1. Közeledj bizalommal embertársadhoz akkor is, ha semmi nyilvánvaló okot nem ad arra, hogy bízhatsz benne!

2. Soha ne szűnj meg szeretni, még a rosszakaratú embert sem!

3. De vonulj vissza, ha észreveszed, hogy a másik nem őszinte és nyílt veled szemben! Olykor megoldja a feszültséget a visszavonulás és a bölcs tartózkodás. De légy mindig kész arra, hogy szeretettel fordulj újra felé, ha lehetőséget ad rá!

4. Erősítsd a benned levő bizalmat az Istennel való élő kapcsolattal! Isten a forrása mindenféle bizalomnak. Benne határtalanul bízhatsz! Aki Isten védelmében tudja magát, annak semmi oka arra, hogy féljen az emberektől (Zsid 13,6).

5. Kérj Istentől bölcsességet arra, hogy miként alakítsad az emberekkel való kapcsolatodat! Éppen a próbatételek idejére ígérte meg, hogy készségesen segít (vö. Jak 1,2 - 5).

6. Légy hajlandó megbocsátani akkor is, ha mások visszaéltek a bizalmaddal!

A kép forrása és értékes gondolatok
Facebookról.

Elég a kegyelem!

ÁLDOTT ÚJÉVET KÍVÁNOK MINDENKINEK SOK SZERETETTEL!

Pecznyík Pál

Elég a kegyelem!

Az ó évből immár,
újabb évbe léptünk,
Jézus, haladj velünk,
mint ígérted nékünk!
Úton, drága igéd
világítson nekünk,
akadállyal telve
az út, melyen megyünk.
tudjuk: fénysugarad,
rövid távú fény lesz,
de mit megvilágít
naponként, elég lesz.
Urunk Te már látod,
az újévet végig,
tudod: ki mikor jut,
a mennyei célig.
Mi csak közelre és
homályosan látunk,
függöny takarja el,
örök szebb világunk.
Tudod: az újévben,
célba hányan érnek,
életük véget ér,
mint szép hálaének.
Életünket mi is,
Reád bízzuk Urunk,
elég lesz kegyelmed,
míg hozzád eljutunk!

Celldömölk,
 2011. XII. 18.

Karácsonyi boldogság

Árvai Emil

Karácsonyi boldogság

Isten nagy titkáról lebbent föl a fátyol, 

mikor Betlehemben bölcső lett egy jászol. 

Akkor is foglalt volt minden szív és szálló, 

így lett szülőszoba egy szerény istálló. 

Itt és most ki lesz az, aki befogadja, 

szívét és életét Úr Jézusnak adja? 

Angyalok örvendtek Krisztus születésén; 

ugyanígy ujjongnak egy szív megtérésén. 

Találsz-e valakit, járd be a világot, 

akinek szívügye a te boldogságod? 

Isten alig várja azt, hogy befogadjon, 

s minden másnál nagyobb boldogságot adjon!

BÉKÜLNI AKAROK

Makovei János 
BÉKÜLNI AKAROK

A mélység keserves útjait járom itt egyre,

Mindig le a völgybe és soha fel a hegyre.

Vállaimon az évezredes Isten-szabta teher,

Köröttem ezernyi láncos, ki bűneiben hever.

Sorstársaim ők, kik lelket maró fájdalommal

Velem járják ezt az utat, mely telve rommal,

Romba dőlt reményünk reménytelen romjai,

Ki lesz az, aki egyszer felépíti újra? Vajon ki?

Égetően vágyom e rabságtól szabadnak lenni,

Üssön az óra, lehessen ezt a már láncot letenni.

Szabadnak lenni, örökre, mindenkorra igazán,

Mert érzem, nem ez a bűnös föld az én hazám.

Már roskadozva járom, e bűnteherrel vállamon,

Bűn bilincsével minden nap, kezemen, lábamon.

Egy véres, nagy kereszt mellett vitt el az utam,

S e kereszt előtt roskadva porban térdre-hulltam.

Ami eddig szívemben mélyen, gyötörve kínozott,

Amire gyógyírt eddig soha, senki még nem hozott,

Amit embertől így soha én nem is hallottam még,

De amire lelkem égve-epedve vágyott nagyon rég,

Azt találtam meg, e drága véres kereszt-helyen,

És szabadulni nem tudott tőle bűnös bús szívem.

A kereszt varázsa, e csodálatos drága szent Erő

Tette ezt, hogy az óta egészen csak enyém lett Ő.

Nem tehettem semmi mást, mert meghozta a változást,

S akkor örömkönnyek között, Vele szívembe béke költözött,

A szabadság nagy örömével felkiáltott a szívem:

„Még ma békülni akarok egészen veled Istenem!”

Budapest, 1959. április 13.