Hogyan bocsát meg Isten?
„Kicsoda
olyan Isten, mint Te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe
maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik
kedve, hogy kegyelmet ad. Újra irgalmas lesz hozzánk, eltapossa
bűneinket, a tenger mélyére dobja minden vétkünket!” (Mikeás 7,18-19) Mi
dédelgetjük magunkban sérelmeinket, és nehezen békülünk. Megsebzi a
büszkeségünket, ha mi tesszük meg az első lépést.
De a tékozló fiú atyja – háza lapos tetején szemlélődve nem várt tovább – elébe futott gyermekének, hogy megbocsáthasson.
Az Úr bocsánata mindig kezdeményező, még bűnbánatunk is az Ő keresésének az eredménye.
Sohasem mondja: „Ő vétkezett, ő jöjjön hozzám.”
A
Pásztor maga tett meg minden lépést a bocsánat színhelyéhez vezető
hosszú úton, a juh soha nem tett egyetlenegy lépést sem, hogy
találkozzon vele. A juhot az Úr megbocsátásának nagylelkűsége vitte
vissza.
Az Úr bocsánata elpusztítja a megbocsátott rosszat. Mert ez a bocsánat erős, olyan szeretetteljes, olyan gyógyító, hogy megtisztítja az ember szívét, mint ahogy a világosság eloszlatja a sötétséget.
Az Úr bocsánata bukásunk természetes következményével együtt lát
bennünket. „Mert én veled vagyok, megőrizlek téged, akárhova mégy, és
viszszahozlak…” (1 Mózes 28,15) Mi így szóltunk volna: „Maga kereste a
bajt magának, amit főzött, egye meg!” Isten bocsánata azonban
átsegítette Jákóbot a bukáson.
Forrás
Forrás
Vetés és Aratás
