" Megbocsátani azt jeleni : egymáshoz nem számítóan közeledni."
(Gerd Schimansky)
A másik értékeinek és érdemeinek elismerésében megmutatkozó hiányosságok az önbecsülés hiányosságaival járnak együtt.
Gyógyulni, a belső szabadságot megtalálni csak az tudja, aki szembe tud nézni saját bűnével és be tudja vallani azokat magának. A megbocsátás kérése az egyetlen út a szabadsághoz.
De ha hiányzik belőlünk a bocsánatkérés készsége, minden emberi kapcsolatunk szétszakadhat.
Egyedül az segíthetne, ha meg lenne bennünk a bátorság bűneinket reálisan körbejárni.
Az igazsággal való szembenézés teszi lehetségessé a megbocsátást!
Meg kell tudnunk bocsátani a másiknak, megértve őt, ha éppen nem vagyunk is ugyanazon a hullámhosszon. És mindössze egy szeretetteljes pillantással megerősíthetjük a másikban az érzést, hogy mindennapok történéseiben is egyek és együtt vagyunk egymással. A másik felé elsőnek kinyújtani a kezünket, ehhez gyakran önmagunkat kell legyőzni.
A megbocsátás felmentő. Hihetetlen erőket képes felszabadítani. Aki hisz a megbocsátás hatalmában, az magát is tudja mérsékelni és embertársaival is türelmesen bánik. Tud a saját bűneivel élni, anélkül, hogy magát folyton ámítaná.
A keresztény hit lényege nem a bűnök felismerése, hanem azok bocsánata.
(Lewis S. Smedes: Bocsáss meg és felejts!)
