Gyógyulni...

" Megbocsátani azt jeleni : egymáshoz nem számítóan közeledni." 

(Gerd Schimansky)

A másik értékeinek és érdemeinek elismerésében megmutatkozó hiányosságok az önbecsülés hiányosságaival járnak együtt.

Gyógyulni, a belső szabadságot megtalálni csak az tudja, aki szembe tud nézni saját bűnével és be tudja vallani azokat magának. A megbocsátás kérése az egyetlen út a szabadsághoz.

De ha hiányzik belőlünk a bocsánatkérés készsége, minden emberi kapcsolatunk szétszakadhat.

Egyedül az segíthetne, ha meg lenne bennünk a bátorság bűneinket reálisan körbejárni.

Az igazsággal való szembenézés teszi lehetségessé a megbocsátást!

Meg kell tudnunk bocsátani a másiknak, megértve őt, ha éppen nem vagyunk is ugyanazon a hullámhosszon. És mindössze egy szeretetteljes pillantással megerősíthetjük a másikban az érzést, hogy mindennapok történéseiben is egyek és együtt vagyunk egymással. A másik felé elsőnek kinyújtani a kezünket, ehhez gyakran önmagunkat kell legyőzni.

A megbocsátás felmentő. Hihetetlen erőket képes felszabadítani. Aki hisz a megbocsátás hatalmában, az magát is tudja mérsékelni és embertársaival is türelmesen bánik. Tud a saját bűneivel élni, anélkül, hogy magát folyton ámítaná.

A keresztény hit lényege nem a bűnök felismerése, hanem azok bocsánata.

(Lewis S. Smedes: Bocsáss meg és felejts!)

Szabadulás

- A megbocsátás erőt ad.

A gyűlölet csak pillanatnyi energiát ad, sok szenvedés miatt kimerül. Félrevezető. A megbocsátás teremtő gyengeség, ezáltal az erő leghumánusabb megjelenési formálja.

- A megbocsátás realista.

A megbocsátás csak a valóság talaján következhet be. Ahhoz, hogy megbocsáthassunk könyörtelenül szembe kell néznünk a rosszal, a felháborítóval, a gonosszal / Sátánnal- embergyűlölő, vádoló /.

Nem hunyhatunk szemet fölötte. Szemtől szembe állunk a gonoszsággal, és néven nevezzük. Csak a realisták tudnak megbocsátani.

Az egyik legfőbb ok, ami meggátolhatja az embereket a megbocsátásban az, hogy félnek a valóságtól. Szembe kell nézni a tényekkel. Áltatni magunkat sokkal egyszerűbb, mint megbocsátani, csak így elmarad a gyógyulás.

A megbocsátás akkor kezdődik, amikor képesek vagyunk felhagyni önmagunk becsapásával, szembenézünk végre a valósággal. Valóság a Krisztus.

Szabadulást ad a megbocsátás, ami szabadság. Csak szabad ember tud kigyógyulni a fájdalom és a gyűlölet emlékéből.

A szabadság erő, ha képes vagy megbocsátani!

"Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság! " 

(2. Kor. 3:17)

(Levis B. Smedes: Bocsáss meg és felejts!)