A megbocsátás és mi magunk!

A megbocsátás és mi magunk! 

A meg nem bocsátott sérelmek olyanok, mint a békés tengerbe vetett kövek, amelyek fodrozódást, örvényt keltve háborgatják a nyugodt vízfelszint. Ha egyszerre sok sérelem ér bennünket, életünk előzőleg nyugodt vize a bánat háborgó tengerévé válhat. 

Idézzünk föl egy olyan alkalmat, amikor megbántottak minket. Ha keserűen ragaszkodtunk fájdalmunkhoz, nyoma sem volt békességünknek. Ha engedtük lelkünkbe lopakodni a harag és megbántottság érzését, azzal megzavarhattuk családunk, barátaink vagy munkatársaink békéjét is. Ha bosszúságunkat azután továbbadtuk másoknak, láthattuk, hogyan söpör keresztül fájdalmunk negatív hatása a családunkon, közösségünkön vagy munkahelyünkön. 

A megbocsátás viszont csillapítja a zűrzavart, tompítja azt a vágyat, hogy haragunkat máson töltsük ki, összetart családokat, és harmóniát hoz emberi kapcsolatainkban. Olyan mint a nyugalom szigete a dühös tengeren: gyakran keressük, ám ritkán találjuk meg. 

Mit jelent megbocsátani? 

Néhány fontos tény a megbocsátásról: 

- erkölcsi integritásunk veszélyeztetése nélkül is lehet megbocsátani. 

- fájdalmas emlékeinket - amikor megbántottak bennünket, - könnyebben megváltoztathatjuk, mint gondolnánk. 

- Empatikus készségünk fejlesztésével javíthatunk megbocsátó képességünkön. 

Növelhetjük annak az esélyét, hogy megbocsássanak nekünk azok, akiket mi bántottunk meg, ha megfelelő módon, őszintén bocsánatot kérünk tőle. 

- ha túl sokat foglalkozunk azzal, hogy mit gondolnak rólunk mások, képtelenek leszünk bocsánatot kérni, amikor megbántottunk valakit. 

- akár egy röpke óra alatt is fejleszthetjük megbocsátó képességünket. 

Mielőtt belefognánk a megbocsátás vizsgálatába, le kell szögeznünk, mit jelent a megbocsátás, és hogy hogyan használhatjuk ezt a kifejezést. 

Amikor mások tettei megbántanak minket és sérelmet okoznak kapcsolatainkban, többféleképpen reagálhatunk. Cselekedeteinket a legtöbb esetben elsősorban saját becsületünk és biztonságunk megóvása motiválja. Reakcióink irányulhatnak kifelé, pl. visszavághatunk, elkerülhetjük a másikat, tudomást sem vehetünk vagy pletykálhatunk róla, esetleg véget vethetünk a kapcsolatnak. Igazságszolgáltatásként kihívhatjuk a rendőrséget, vagy beszélhetünk egy tanácsadóval. Becsületünk és biztonságunk megóvása érdekében befelé is irányulhatnak reakcióink: pl. azáltal, hogy fájó emlékeket idézünk fel, vagy azt mondogatjuk magunknak, hogy milyen rossz ember, aki megbántott, és terveket szövünk arról, hogyan állhatnánk bosszút rajta. 

Nem engedhetjük, hogy mások bántó viselkedése folyamatosan kárt okozzon akár nekünk, akár másoknak. Azonban énünk védelmére irányuló motivációnk annyira erős, hogy könnyen kiölhet belőlünk bármilyen egyéb vágyat, ami a sérült kapcsolat meggyógyítását vagy helyreállítását célozná, ez pedig meggátolja, hogy megtegyük saját részünket a dolgok jobbra fordítása érdekében. 

Megbocsátani annyit tesz, mint elfogadni a másik emberben lakozó értéket még akkor is, ha helytelen cselekedetét elítéljük. 

"Ha haragusztok is, ne vétkezzetek. Ne menjen le a nap a ti haragotokkal." 
( Efézus 4,26 )

forrás: 

http://havannacsoport.hu 

Előlegezett bocsánat

Előlegezett bocsánat

"Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá... "

(Lukács 15,22)

A harmadik, amivel Jézus folytatja a mennyei Atya arcképének megrajzolását, az, ahogyan a példázatbeli apa mozgósítja a házat. Egészen eddig hallgatott, most azonban mindent megtesz, hogy visszatért fiát megvédje a szégyentől. A hosszú fehér ruha tiszteletet parancsolt, a gyűrű és a saru a fiúság jele volt, s a jogi formula rehabilitálta a tékozlót: ez az én fiam. Nem csavargó, nem gazember, még csak nem is béres, hanem a fiam. így nézzetek rá, így beszéljetek vele és róla! Ennek a gyereknek nincs múltja, tiszta lappal indul, csak jövője van.

Isten irántunk való szeretetében mérhetetlenül sok gyengédség van, s ugyanakkor az ő visszafogadó kegyelme radikális, megfellebbezhetetlen. Jó lenne, ha mi is ezt a radikális bocsánatot kérnénk el tőle nagy alázattal, és így tudnánk megbocsátani egymásnak is.
Elkezdődik az örömlakoma, és akkor ér haza az idősebb testvér. Őt felháborítja ez az egész, amit az apja művel. Ő, a jó fiú, csak öccse viselt dolgait látja, és elképzelhetetlennek tartja, hogy ezt meg lehet bocsátani, és azok után újat lehet kezdenie otthon. Durván rátámad az apjára.
Az apa azonban őt is ugyanazzal a szeretettel veszi körül, mint másik fiát. Annak elébe futott, ennek utánamegy, és hívja a közös örömbe. „Örülnöd kellene, hogy a testvéred megjött." Ő azonban nem tud örülni.
Isten szereti a bűnbánattal megtérőt is, és az önelégülten duzzogót is. Egyiket a messzeségből vonzotta szeretete, másikat a közelből hívja magához, mert mindkettőnek őrá van szüksége.
Ismerjük mi már ezt az Istent? A valódi, az élő Istent, akit Jézus Krisztus jelentett ki nekünk és élt elénk. "Aki engem lát, látja az Atyát."
(János 14,9)


Az Atya

"Egy embernek volt két fia. "
(Lukács  15,1.1)

Így kezdődik Jézus legismertebb példázata, amiről Dickens azt mondta, hogy kellene egy templom, ahol reggeltől estig ezt olvassák fel újra meg újra. Ma csak a benne szereplő apára figyeljünk, aki a mi mennyei Atyánkat, Istent példázza! Négy meglepő dolgot cselekszik, ami mind jellemző Istenre.

Amikor a kisebbik fia elég szemtelenül eléje áll, elkéri az örökségét, és bejelenti, hogy elmegy otthonról - elengedi. Isten nem kötöz magához, azt akarja, hogy önként vállalt szeretetkapcsolatban éljünk vele. Aki már tudja, hogy ki és milyen az ő Istene, és úgy ragaszkodik hozzá, hogy el sem lehetne kergetni otthonról, azt engedi ő egészen közel magához, annak jelent mindennél többet a vele való közösség. Aki nélküle akar élni teheti. Nem zárja be előtte az ajtót.
De nem zárja be mögötte sem! Visszavárja az elbitangoltat. Ez az apa is várta a fiát, s amikor sok idő múltán meglátta, hogy közeledik, „elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta". Pedig még nem is kért bocsánatot a gyerek. És tulajdonképpen azért indult haza, mert éhes volt, s rájött, hogy ha ott marad, éhen hal. Így is megbocsátott neki?
El kell majd hangoznia a fiú bűnvallásának is. De Isten megbocsátó kegyelme nem a mi bűnbánatunk következménye. A bocsánat már készen van, ő már akkor megbocsátotta minden vétkünket, amikor Jézus meghalt a kereszten helyettünk. „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen" - ezt mondja az Úr (Jer 31,3). Ha csupán a nyomorúságunk hoz Istenhez, jöjjünk akkor is bátran, ő megelőlegezett szeretettel és kegyelemmel fogad. Csak ne feledjük: magunk miatt kerültünk abba a nyomorúságba.

Forrás
Facebook - Cseri Kálmán igehirdetései
 

Csak amire vágytok

Csak amire vágytok 

Kérem Istent toldja meg nektek
Egészítse ki emberi létetek
Adja meg nektek, miről csak álmodtok
Nem többet, csak amire vágytok

Tudom, nem álmodtok csodás palotáról
Csak egy kis lakásról, melyben tűz lángol
Ahol asztalt körülülve imádkozhattok
Evés előtt áldást mondhattok

Tudom, nem vágytok királyi palástra
Csak meleg, puha takaróra
Mely betakarja az álmos gyermekeket
Mely alatt boldog álmot kergethetnek

Tudom, nem érték nektek a drágakő
Ami fölösleg, az már csak nehéz kő
Csak jusson mindenre, a hétköznapokra
Hogy Isten szeretetét szükség ne árnyékolja

Tudom, nincs teljesíthetetlen kívánságotok
Csak őrizni akarjátok a családi lángot
Gyermekszemekben fájdalmat ne lássatok
Legyen erős ölelő karotok.

Van egy valami, amiből többet kívánok
Még többet, mint amire vágytok
Erősítse meg az Úr oly nagyon hitetek
Hogy túlcsorduljon bennetek az Istenszeretet.

Jean Vanier gondolatai: A szeretet szavai

Jean Vanier gondolatai:

 A szeretet szavai

"Isten szeretetében, amely perzsel, megvilágosít és megeleveníti a szívet, az ember felfedezi, hogy úgy értékes Isten számára, ahogy van, mindenestül. Ez a szeretet értelmet ad az életnek, erőt ad a túléléshez és képessé tesz az embert, hogy kitörjön a bánat és a düh időszakából, az illúziókba meneküléstől." "Növekedni annyit jelent, mint lassan kiemelkedni abból a szűk látókörből, amelyet kényünk-kedvünk, a rokonszenv és az ellenszenv korlátoz, hogy korlátlan odaadással induljunk el a végtelenre táguló távlatok felé, a mindenkit átölelő szeretet irányába, ahol mindenkit szeretünk és mindenki boldogságát akarjuk." "A közösségi élet csodálatos kaland. Kívánom, hogy sokan éljék át ezt a felfedezést, ami végül is nagy belső felszabadulás: annak a szabadsága, aki szeret és akit szeretnek!" "A szeretet logikája azt követeli, hogy a legvégsőkig szeressünk, akkor is, ha elutasítanak." "Szeretni annyit jelent, hogy gyöngékké és sebezhetőkké válunk. Annyit jelent, hogy fölemeljük a sorompókat a másik előtt: széttörjük a páncélt, amely akadályozna. Azt jelenti: megengedjük, hogy mások belépjenek az életünkbe, mi magunk pedig megértőbbek leszünk, hogy bebocsátást nyerjünk a többiek életébe. Az egység cementje a kölcsönös függés." "A szeretet élete Istenben nem valami eszme, ami könyvekből elsajátítható vagy tanítással átadható, hanem jelenlét a másik számára, odaadás, teljes odaadás a másik iránt, szívtől szívig ható szeretetközösség."

Szeretettel Mindenkinek !

Kedves régi ás új Olvasóim !

Vár sok feladat és teendők nyárra, így szüneteltetem a blogírást !
Néha - néha hagyok bejegyzést !

Mindenkinek kívánok megbocsátó, kegyelemteljes , szeretetteljes és az Úrtól megáldott nyarat  !

Ezzel a szép idézettel zárom soraim:

"Fontosnak tartom, hogy tanulja meg az ember elengedni azt, akit szeret. Nem szabad görcsösen ragaszkodni senkinek az emlékéhez, akármekkora űr marad utána."

( Cseri Kálmán )

Megbocsátok

Megbocsátok

De sok bánat szűnne meg és de sok átok,

ha azt a szót hallanám, hogy

megbocsátok.

Megállna a síró szemek könnye, patakja,

ha mindenki tiszta szívből megbocsátana.

Ez a világ nagyon beteg, sírva kiált,

pedig tudós, nagy emberek gyógyítgatják...

De hiába, nem szűnnek a sóhajtások,

mert nem hallom ezt a szót, hogy

megbocsátok.

Nemzetek zúgnak, itt-ott ki is törnek,

vért adnak inni ezen szomjas földnek.

Mért vannak a szántóföldön szétszórt sírok?

Ott sem hallom ezt a szót, hogy

megbocsátok.

Nagy emberek bíznak szebb és jobb jövőben,

szebb gondolat él az emberek szívében.

Most lássuk csak, mit hoztak az új századok?

Most sem hallom ezt a szót, hogy

megbocsátok.

Vészmadarak röpködnek a levegőben,

tüzet szórnak zöld mezőre, legelőre…

Íme rommá zúzattak a nagy városok,

ott sem hallom ezt a szót, hogy

megbocsátok.

Úgy vágyom e szó után, de mindhiába,

ellenség lett apa, fiú, anya, s lánya.

Mért megannyi házassági elválások,

ott sem hallom ezt a szót, hogy

megbocsátok.

Így kesergek, s feljutok a Golgotára,

rátekintek a középső keresztfára.

Ki rajta függ, azt üzeni tihozzátok,

jöjjetek mind énhozzám, én

megbocsátok.

Örömömben átölelem a keresztfát,

megismerem rajta az Isten Szent Fiát.

Én Jézusom, ezen szóért hálát adok,

most már én is mindenkinek

megbocsátok!

Ismeretlen szerző, Szerbia

Forrás: 

Vetés és Aratás című folyóiratból

"A szeretet... nem rója fel a rosszat."

"A szeretet... nem rója fel a rosszat."

(1. Kor. 13,4-5)

Mindnyájunkat érnek sérelmek. Akarva-akaratlanul bántjuk egymást. Olyan ez, mintha egy kis (néha nagyobb) követ dobnánk egymáshoz. Rosszulesik, fáj, esetleg maradandó sérülést is okoz. Hogyan fogadjuk a sértést, bántást?

Vannak, akik azonnal visszadobják a követ. Ők nem hagynak megtorlás nélkül semmilyen sérelmet. Általában nagyobbat ütnek vissza, mint amekkorát kaptak, nagyobb kő repül, mint ami őket érte el. És így tartják helyesnek, kölcsönkenyér visszajár, ha megdobnak kővel, dobd vissza mennykővel - mondogatják. A történelem olyan háborúk sora, amelyek gyakran így robbantak ki.

A félénkebb, csendesebb emberek elteszik emlékbe ezeket a köveket. Egész gyűjteményük van már, és évek, évtizedek múlva is számon tartják, hogy kitől mit szenvedtek el. Ők nem állnak bosszút, de tartják a haragot, és ez sok keserűséget halmoz fel a szívükben. Gondosan felróják, emlékezetbe vésik a sérelmeket.

Mai igénk azt mondja, van egy harmadik lehetőség is: a szeretet nem rója fel a rosszat. Van, aki nem dobja vissza, és nem is tartja számon. Miért? Mert nem ér rá, feladata, küldetése van, és tudja, hogy menet közben kap az ember ütéseket, de azokon túl kell tennie magát, fontosabb dolga van, mint a sérelmeivel foglalkozni.

Sőt: van, akinek arra is van ereje, hogy a gonoszra jóval válaszoljon. Neki is fáj, ha megdobták, de telik arra, hogy jóval viszonozza a rosszat Is. Mentegeti még az ellenségét is. Jézus a kereszten ezt tette. Az tudja az ő példáját követni, aki rádöbbent, hogy ő is megdobálta Jézust, de őérte is imádkozott, amikor haldoklott. S akinek megbocsáttattak a bűnei, az tud megbocsátani másoknak. Ez nem csupán az értelem belátása, végképp nem az érzelmek feladata, mert lehet, hogy így is fáj a sérelem, ez akarat döntése. És nagy felszabaduláshoz és békességhez vezet.

(Cseri Kálmán)