Advent

Fodor Ákos: 

Advent 

Kit igazán vársz:

életedben él - rég itt

van, mire megjön.

Szabolcska Mihály - Ünnepnapok

 Áldott Adventet kívánok!

Szabolcska Mihály - Ünnepnapok

A szeretet az én vallásom.
A jótétel az imádságom.
Ha mikor egy csöpp jót tettem:
Ünnep van aznap a szívemben!

Nem építem az üdvösségem,
Vakhitű, pogány gyűlölségen,
Sem égi, földi boldogságon:
Ember csinálta szűk dogmákon!

Célom e gyarló, földi testben
Megállni minél emberebben.
S úgy osztani be életútam:
Ahogy Krisztustól tanultam.

Megnyugodni a jó Istenben,
Ki mindig jóra vezérel engem.
S legfőképp egyre törekedni:
Mindenkit testvérként szeretni!

A szeretet az én vallásom,
A jótétel az imádságom,
Ha mikor egy csöpp jót tettem:
Ünnep van az én szívemben!

312. Ének - Református ének

Várj ember szíve készen....

1. Várj, ember szíve, készen! Mert jő a Hős, az Úr, Ki üdvösséged lészen. Szent győztes harcosúl,
Fényt, éltet hozva jő, Megtört az ősi átok: Kit vágyakozva vártok, Betér hozzátok Ő. 

2. Jól készítsétek útát! A Vendég már közel! Mi néki gyűlölt, útált, Azt mind vessétek el!
A völgyből domb legyen, Hegycsúcs a mélybe szálljon, Hogy útja készen álljon, Ha Krisztus megjelen.

3. Az Úr elé ha tárod A szív alázatát, Őt nemhiába várod: Betér hozzád, megáld
A testi gőg: halál! De bűnödet ha bánod, Szent Lelke bőven árad, S a szív üdvöt talál.

4. Ó, Jézusom, szegényed Kér, vár, epedve hív: Te készítsd el: tenéked Lesz otthonod e szív.
Jer hű szívembe hát! Habár szegény e szállás, De mindörökre hálás, Úgy áldja Krisztusát.

http://www.youtube.com/watch?v=k6zPqTTQevw

Miért aggódjak?

Barbara C. Ryberg 

Miért aggódjak?

Vezet- nemcsak évről évre.
Segít - nemcsak napról napra.
Megvéd lépésről lépésre.
Utam híven igazgatja.

Nem szövök távol terveket.
Csak ezt a percet ismerem.
"Menj, amerre fényem vezet!"
- szól az Úr, az én Istenem.

Boldogan várom tanácsát
pillanatról pillanatra.
Aki ma annyi áldást ád,
holnap újra rámhullatja.

Mért küszködjek, mért aggódjak?
Isten Fiát adta nékem.
Ura ő mának, holnapnak.
Áld és segít idejében.

"Nem mondott fel nekem..."

Túrmezei Erzsébet

"Nem mondott fel nekem..."

Szolgalatára angyalok sietnek.

Parancsol viharnak és szeleknek.

Megérteni, felfogni nem lehet,

hogy meglátott parányi porszemet,

szolgálatába vett.

Szívemben ujjongva dalol a hála

Kerek világon nincs jobb gazda nála !

Mikor szolgálatába fogadott,

nem csak munkát, drága feladatot,

erőt is Ő adott.

Szentlelkét adta: segítsen, vezessen.

Sürgessen: soha ne időzzek resten.

Tekintete rajtam volt szüntelen.

mindenre elég volt a kegyelem.

Ő maga járt velem.

Talált volna annyi hűségesebbet,

parancsainak engedelmesebbet.

Csuda irgalmát áldja énekem,

hogy szolgálhattam hosszú éveken,

s nem mondott fel nekem.

Pedig megtehette volna!

S én szegény gyenge, engedetlen szolga,

türelmét, irgalmat dicsérhetem...

mert ezután sem mond fel ...sohasem !

Övé az életem !

A megbocsátás és mi magunk!

A megbocsátás és mi magunk! 

A meg nem bocsátott sérelmek olyanok, mint a békés tengerbe vetett kövek, amelyek fodrozódást, örvényt keltve háborgatják a nyugodt vízfelszint. Ha egyszerre sok sérelem ér bennünket, életünk előzőleg nyugodt vize a bánat háborgó tengerévé válhat. 

Idézzünk föl egy olyan alkalmat, amikor megbántottak minket. Ha keserűen ragaszkodtunk fájdalmunkhoz, nyoma sem volt békességünknek. Ha engedtük lelkünkbe lopakodni a harag és megbántottság érzését, azzal megzavarhattuk családunk, barátaink vagy munkatársaink békéjét is. Ha bosszúságunkat azután továbbadtuk másoknak, láthattuk, hogyan söpör keresztül fájdalmunk negatív hatása a családunkon, közösségünkön vagy munkahelyünkön. 

A megbocsátás viszont csillapítja a zűrzavart, tompítja azt a vágyat, hogy haragunkat máson töltsük ki, összetart családokat, és harmóniát hoz emberi kapcsolatainkban. Olyan mint a nyugalom szigete a dühös tengeren: gyakran keressük, ám ritkán találjuk meg. 

Mit jelent megbocsátani? 

Néhány fontos tény a megbocsátásról: 

- erkölcsi integritásunk veszélyeztetése nélkül is lehet megbocsátani. 

- fájdalmas emlékeinket - amikor megbántottak bennünket, - könnyebben megváltoztathatjuk, mint gondolnánk. 

- Empatikus készségünk fejlesztésével javíthatunk megbocsátó képességünkön. 

Növelhetjük annak az esélyét, hogy megbocsássanak nekünk azok, akiket mi bántottunk meg, ha megfelelő módon, őszintén bocsánatot kérünk tőle. 

- ha túl sokat foglalkozunk azzal, hogy mit gondolnak rólunk mások, képtelenek leszünk bocsánatot kérni, amikor megbántottunk valakit. 

- akár egy röpke óra alatt is fejleszthetjük megbocsátó képességünket. 

Mielőtt belefognánk a megbocsátás vizsgálatába, le kell szögeznünk, mit jelent a megbocsátás, és hogy hogyan használhatjuk ezt a kifejezést. 

Amikor mások tettei megbántanak minket és sérelmet okoznak kapcsolatainkban, többféleképpen reagálhatunk. Cselekedeteinket a legtöbb esetben elsősorban saját becsületünk és biztonságunk megóvása motiválja. Reakcióink irányulhatnak kifelé, pl. visszavághatunk, elkerülhetjük a másikat, tudomást sem vehetünk vagy pletykálhatunk róla, esetleg véget vethetünk a kapcsolatnak. Igazságszolgáltatásként kihívhatjuk a rendőrséget, vagy beszélhetünk egy tanácsadóval. Becsületünk és biztonságunk megóvása érdekében befelé is irányulhatnak reakcióink: pl. azáltal, hogy fájó emlékeket idézünk fel, vagy azt mondogatjuk magunknak, hogy milyen rossz ember, aki megbántott, és terveket szövünk arról, hogyan állhatnánk bosszút rajta. 

Nem engedhetjük, hogy mások bántó viselkedése folyamatosan kárt okozzon akár nekünk, akár másoknak. Azonban énünk védelmére irányuló motivációnk annyira erős, hogy könnyen kiölhet belőlünk bármilyen egyéb vágyat, ami a sérült kapcsolat meggyógyítását vagy helyreállítását célozná, ez pedig meggátolja, hogy megtegyük saját részünket a dolgok jobbra fordítása érdekében. 

Megbocsátani annyit tesz, mint elfogadni a másik emberben lakozó értéket még akkor is, ha helytelen cselekedetét elítéljük. 

"Ha haragusztok is, ne vétkezzetek. Ne menjen le a nap a ti haragotokkal." 
( Efézus 4,26 )

forrás: 

http://havannacsoport.hu 

Előlegezett bocsánat

Előlegezett bocsánat

"Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok rá... "

(Lukács 15,22)

A harmadik, amivel Jézus folytatja a mennyei Atya arcképének megrajzolását, az, ahogyan a példázatbeli apa mozgósítja a házat. Egészen eddig hallgatott, most azonban mindent megtesz, hogy visszatért fiát megvédje a szégyentől. A hosszú fehér ruha tiszteletet parancsolt, a gyűrű és a saru a fiúság jele volt, s a jogi formula rehabilitálta a tékozlót: ez az én fiam. Nem csavargó, nem gazember, még csak nem is béres, hanem a fiam. így nézzetek rá, így beszéljetek vele és róla! Ennek a gyereknek nincs múltja, tiszta lappal indul, csak jövője van.

Isten irántunk való szeretetében mérhetetlenül sok gyengédség van, s ugyanakkor az ő visszafogadó kegyelme radikális, megfellebbezhetetlen. Jó lenne, ha mi is ezt a radikális bocsánatot kérnénk el tőle nagy alázattal, és így tudnánk megbocsátani egymásnak is.
Elkezdődik az örömlakoma, és akkor ér haza az idősebb testvér. Őt felháborítja ez az egész, amit az apja művel. Ő, a jó fiú, csak öccse viselt dolgait látja, és elképzelhetetlennek tartja, hogy ezt meg lehet bocsátani, és azok után újat lehet kezdenie otthon. Durván rátámad az apjára.
Az apa azonban őt is ugyanazzal a szeretettel veszi körül, mint másik fiát. Annak elébe futott, ennek utánamegy, és hívja a közös örömbe. „Örülnöd kellene, hogy a testvéred megjött." Ő azonban nem tud örülni.
Isten szereti a bűnbánattal megtérőt is, és az önelégülten duzzogót is. Egyiket a messzeségből vonzotta szeretete, másikat a közelből hívja magához, mert mindkettőnek őrá van szüksége.
Ismerjük mi már ezt az Istent? A valódi, az élő Istent, akit Jézus Krisztus jelentett ki nekünk és élt elénk. "Aki engem lát, látja az Atyát."
(János 14,9)


Az Atya

"Egy embernek volt két fia. "
(Lukács  15,1.1)

Így kezdődik Jézus legismertebb példázata, amiről Dickens azt mondta, hogy kellene egy templom, ahol reggeltől estig ezt olvassák fel újra meg újra. Ma csak a benne szereplő apára figyeljünk, aki a mi mennyei Atyánkat, Istent példázza! Négy meglepő dolgot cselekszik, ami mind jellemző Istenre.

Amikor a kisebbik fia elég szemtelenül eléje áll, elkéri az örökségét, és bejelenti, hogy elmegy otthonról - elengedi. Isten nem kötöz magához, azt akarja, hogy önként vállalt szeretetkapcsolatban éljünk vele. Aki már tudja, hogy ki és milyen az ő Istene, és úgy ragaszkodik hozzá, hogy el sem lehetne kergetni otthonról, azt engedi ő egészen közel magához, annak jelent mindennél többet a vele való közösség. Aki nélküle akar élni teheti. Nem zárja be előtte az ajtót.
De nem zárja be mögötte sem! Visszavárja az elbitangoltat. Ez az apa is várta a fiát, s amikor sok idő múltán meglátta, hogy közeledik, „elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta". Pedig még nem is kért bocsánatot a gyerek. És tulajdonképpen azért indult haza, mert éhes volt, s rájött, hogy ha ott marad, éhen hal. Így is megbocsátott neki?
El kell majd hangoznia a fiú bűnvallásának is. De Isten megbocsátó kegyelme nem a mi bűnbánatunk következménye. A bocsánat már készen van, ő már akkor megbocsátotta minden vétkünket, amikor Jézus meghalt a kereszten helyettünk. „Örök szeretettel szerettelek, azért vontalak magamhoz hűségesen" - ezt mondja az Úr (Jer 31,3). Ha csupán a nyomorúságunk hoz Istenhez, jöjjünk akkor is bátran, ő megelőlegezett szeretettel és kegyelemmel fogad. Csak ne feledjük: magunk miatt kerültünk abba a nyomorúságba.

Forrás
Facebook - Cseri Kálmán igehirdetései
 

Csak amire vágytok

Csak amire vágytok 

Kérem Istent toldja meg nektek
Egészítse ki emberi létetek
Adja meg nektek, miről csak álmodtok
Nem többet, csak amire vágytok

Tudom, nem álmodtok csodás palotáról
Csak egy kis lakásról, melyben tűz lángol
Ahol asztalt körülülve imádkozhattok
Evés előtt áldást mondhattok

Tudom, nem vágytok királyi palástra
Csak meleg, puha takaróra
Mely betakarja az álmos gyermekeket
Mely alatt boldog álmot kergethetnek

Tudom, nem érték nektek a drágakő
Ami fölösleg, az már csak nehéz kő
Csak jusson mindenre, a hétköznapokra
Hogy Isten szeretetét szükség ne árnyékolja

Tudom, nincs teljesíthetetlen kívánságotok
Csak őrizni akarjátok a családi lángot
Gyermekszemekben fájdalmat ne lássatok
Legyen erős ölelő karotok.

Van egy valami, amiből többet kívánok
Még többet, mint amire vágytok
Erősítse meg az Úr oly nagyon hitetek
Hogy túlcsorduljon bennetek az Istenszeretet.