Ősrégi himnusz

Ősrégi himnusz

Uram, én kész vagyok,

Hogy elfogadjam, bármit adsz,

Nélkülözzem, amit visszavonsz tőlem,

Elengedjem, amit elveszel,

Elszenvedjem, amit rám mérsz

Az legyek, akinek Te látni akarsz.

Kő a kézben

Ismeretlen szerző

Kő a kézben 

Könnyű meglátni mások vétkét !
Könnyű ítélni embertársat,
vagy éppen testvéred bűne felett,
jogos felháborodással
farizeusi fensőbbséggel
emelni fel a fejedet
és máris kezedben a kő! 

Úgy belesimul a tenyeredbe, 
hogy mások tán nem is veszik észre. 
Mert csak titokban fűt az indulat, 
titokban feszül ökölbe a kéz
és máris elsodor az áradat. 

Száz és száz érvvel hirtelen, 
társakra találsz. Haladnak veled, 
bátorítva és alkalomra várva, 
hogy a bűnösre vethesd a követ.

Ki tudja mekkora már a menet

a botránykövet ragadók hada!

Ki tudja, hány kéz szorul ökölbe,

s mennyi nyugtalan, szorongó szív vár

a bosszúállás édes alkalmára! 

Egyszer csak mégis megtorpan a menet, 
leszegzett fejed fölemeled, 
és a kavargó indulatok felett 
meglátod őt, a fehér ruhás Szentet. 

Egész lényéből irgalom árad, 
Szeretet, jóság és bűnbocsánat. 
Ott áll és vár rád. Rajtad függ a szeme. 
Szívedbe hatoló tekintetére
lazul az ököl kőkemény görcse.
Égetni kezdi tenyered a kő. 

Míg bűnödet a porba írja, 
arcodat égeti a szégyen pírja. 
Elfogy az érv, megnyílik a szív, 
nyílik a kéz és földre hull a kő.

Míg a mély csendben most megszólal Ő.

Szava ítélet, igazság, erő.

Aki nem bűnös közületek,

Az vesse rá az első követ ! 

Megjegyzés:
 Érdemes elgondolkozni ezen a versen, 
milyen az emberi gyarlóság és 
 milyen hatalmas az Isteni szeretet !!!!

Megbocsátás

A GONDVISELŐ ISTEN EREJÉBŐL

A GONDVISELŐ ISTEN EREJÉBŐL 

Nagy hatalom erejében ébredek ma,

a Három egy-Istent híva segítségül,

a teremtett világ Teremtőjének vallva Őt.

Az ég erejében ébredek e napra,

a kelő Nap, a Hold világa,

a tűz fénye, a villám cikázása,

a tenger mélye, a föld biztonsága

a sziklák szilárdsága erejében.

Isten erejéből kelek ma föl,

a gondviselő Isten erejéből.

Isten hatalma karózzon egyenessé,

Isten bölcsessége vezessen,

Isten szeme láttasson,

Isten füle hallgattasson,

Isten szava bírjon szólásra,

Isten keze óvjon-védjen,

Isten útja simuljon léptem alá,

Isten pajzsa árnyékoljon!

Ámen 

/ősi ír áldás/

Igazán megbocsátunk?

Igazán megbocsátunk?  

"Akkor Péter odament hozzá, és ezt kérdezte tőle: „Uram, hányszor vétkezhet ellenem az én atyámfia úgy, hogy én megbocsássak neki? Még hétszer is?" 
Jézus így válaszolt: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem még hetvenszer hétszer is." 
(Máté 18,21-22)
 

Megbocsátani többféleképpen lehet. Nagyvonalúan, fölényesen: "Ugyan kérlek, szót sem érdemel!" Vértanú-képpel, szenvelegve: "Lám, ekkora kárt, fájdalmat okoztál. Nem, nem haragszom, de a sebeim véreznek." Gőgösen: "Nem veszlek annyiba, hogy képes volnék haragudni rád. Mindig tudtam, hogy mi lakik benned, most végre te is rájöhetsz arra, hogy ki vagyok én." Fenntartással: "Megbocsátok, de kérj bocsánatot!" Esetleg hajszoltan, kényszeredetten: "Megbocsátok, mert ez a kötelességem. De felejteni, azt nem tudok." És mohón: "Megbocsátok, de számítok arra, hogy mindent sokszorosan jóváteszel."

Nem így kell megbocsátani. A bűnöst - vagy vélt bűnöst - nemhogy kiemelné a nyomorúságából, hanem még mélyebbre taszítja. Aki a "megbocsátásnak" csak efféle változataival találkozott, annak könnyen elmehet a kedve attól is, hogy megbocsásson, attól is, hogy bocsánatot kérjen. Az ilyen ember szokta mondogatni: "Jobb egy tisztességes ellenség tucatnyi hazug jó barátnál".

A megbocsátásnak a krisztusi módja elsősorban lelkület kérdése. Megbocsátani. Mindig megbocsátani. A megbocsátás nem egyenlő az elfelejtéssel, mely gyakran azt jelenti, hogy nem akarunk szembenézni a valósággal. Nem gyengeség, mely az erősebbtől való félelemből nem vesz tudomást egy igazságtalanságról. A megbocsátás nem abban áll, hogy jelentéktelen apróságnak tartjuk a súlyos hibát, vagy, hogy jónak ismerjük el azt, ami rossz. A megbocsátás nem közömbösség, hanem tudatos, szabad, akarati cselekvés: bár testvérünk rosszat tett velünk, elfogadjuk őt olyannak, amilyen, ahogy - hibáink ellenére - Isten is elfogad minket, bűnösöket. A megbocsátás abban áll, hogy a sértésre nem sértéssel válaszolunk, hanem aszerint cselekszünk, amit Pál mond: 
„Ne győzzön le téged a rossz, hanem te győzd le a rosszat a jóval."
 (Róm 12,21). 

(Prókai Árpád) 

A nap gondolata:  
"Hányszor kell megbocsátani? Ezt csak addig kérdi az ember, amíg nem szívesen bocsát meg az ellene vétkezőnek." 
 (Victor János)

A karácsony közeledik...

A karácsony a szeretet ünnepe,
nem pedig az ajándékok rejtelme,
elcsorbult ünnep, egy túlhajszolt világ,
a szeretet nem ismerik már.
Ezen a napon nem lehet bepótolni az évet,
ha eddig nem igyekeztél véged!
Szeretetet ajándékkal megvenni nem lehet,
igyekezz, hogy visszaállítsd az Ünnepet!
Csillag száll az esti égen,
utat mutat sötét éjben.
A szeretet ma újra éled,
halkan szól most minden ének.
Körül ölel, mint egy bársony,
legyen Boldog a Karácsony!
A hó alatt alszanak a házak,
az egész világ csupa varázslat.

S mint valami tündérálom jön el hozzánk a szentkarácsony:
BÉKÉS BOLDOG KARÁCSONYT KÍVÁNOK!

GYERTYÁNYI FÉNY

Füle Lajos
GYERTYÁNYI FÉNY

Lelket tipró, vak éjszakákon
Amikor elkerül az álom,
S nyirkos sötét rémsége jár át,
Gyertyányi fény minden imádság.